VÍZÉRTÉKEK

TERMÉSZETES ÉLŐHELY:

A diszkoszok eredeti élőhelyén jellemző vízértékek nagyon jellegzetesek. Ezek átlagosan a következők: vízkeménység (GH) 1-3, vezetőérték 10-15 mikrosiemens/cm, pH 5-6, 28-30 C. Az akvarisztikában általában arra törekszünk, hogy a halaink számára a természetes körülmények között megszokott vízértékeket biztosítsuk. Ez a diszkoszok esetében azonban nem egyszerű feladat.

PH-ÉRTÉK:

A nagyon alacsony pH érték nehezen tartható stabilan, és könnyen sor kerülhet a pH érték hirtelen lezuhanására. Ide vezethet az akvárium erős benépesítettsége esetén a savas anyagcsere termékek felhalmozása. Ehhez jön még a levegőből a vízbe kerülő széndioxid hatása is. A túl alacsony pH-érték megszűntetésének legegyszerűbb és legjobb módja a részleges vízcsere.

De természetesen kaphatóak pH-értéket stabilizáló anyagok is a kereskedésekben. A nátriumkarbonát vagy a nátriumbikarbonát is megemelik a víz pH-értékét, de ezek használata esetén megnő a víz őszsótartalma is. Az ilyen víz pedig alkalmatlan a diszkoszok tenyésztésére, valamint túlzott és hosszantartó alkalmazásuk során a halak szerveinek "meszesedése" léphet fel.

Bemutató akváriumban a konstans szabályozásról törtkagylóval gondoskodhatunk, ami a szűrőbe kerül. Ezzel azonban csak kisebb eltérések stabilizálhatók. Némi jó minőségű szűrőszén hozzáadása bizonyos időre szintén gondoskodik a stabilizálásról. A szenet szintén tehetjük a szűrőbe, vagy egy kis nylon zsákban közvetlenül az akvárium vizébe is lógathatjuk.

TŐZEG:

A víz vezetőképessége legegyszerűbben tőzeg hozzáadásával csökkenthető, ami felveszi a keménységet okozó anyagokat és huminsavakat ad le. A "lágyítás" mellett tehát savasító hatása is van az alkalmazásának. A pH-érték csökkentése azonban mindig lassan, fokozatosan történjen, különben rosszul viselik a halak.

Nagyon óvatosan válasszuk ki a tőzeget, amit az akvárium vizébe szánunk, mert a dísznövények trágyázására szánt tőzeg ammóniumot, foszfátot és nitrátot tartalmaz, ami az akvárium vizében mérgezéshez vezet. Általában azt mondhatjuk, hogy az olcsóbb tőzeg valószínűleg nincs trágyázva. De a legbiztosabb az, ha kereskedésekben kapható, kifejezetten akvarisztikai célra szánt tőzeget vagy tőzeg granulátumot szerzünk be. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a tőzeg megfelel-e akvarisztikai célokra, akkor egy marék tőzeget áztassunk vízbe egy pár órára, majd tesztek segítségével mérjük meg a víz nitrát és ammónium tartalmát.
 
 

Egy liter jó minőségű tőzeg átlagosan 50 liter víz keménységét tudja 4-5 keménységi fokkal csökkenteni. Ha hosszabb időn keresztül túl sok tőzeget használunk, a pH-érték 3,5-re is leeshet, így nagyon lágy vízben folyamatosan ellenőrizzük az aktuális pH-értéket! 10-es német keménységi fok körüli értéktől kezdve már nem kivitelezhető kizárólag tőzeg segítségével a víz megfelelő lágyítása.

A tőzegbomba kifejezést a diszkosztenyésztők járatták be: Egy arra alkalmas edényt, pl. egy műanyag hordót vagy egy nagy átmérőjű csövet tőzeggel töltenek fel, és a kimenetére egy szűrőt rögzítenek. Ezután lassan átfolyatják rajta - akár bypassként is - az akvárium vizét. Ilyenkor a tőzegbombát csak időlegesen kötik be az akvárium vizének keringésébe, vagy megosztják az akvárium szűrőjéből kifolyó vizet, aminek egy része továbbra is közvetlenül a szűrőből kerül vissza az akváriumba, másik részét pedig egy pumpa átnyomja a tőzegbombán. Sokan esküsznek a tőzegbomba hatékonyságára, mivel megfelelően lassú átfolyás esetén a vizet szépen folyamatosan lehet így.

Hosszabb üzemelési időnél, természetes folyamatként, baktériumok is megtelepednek a tőzegen. Ha az ilyen tőzeges szűrőt több órára kikapcsoljuk, elhalnak ez idő alatt a baktériumok. Amikor újra beüzemeljük, az elpusztult baktériumok bekerülnek a vízkeringésbe, megterhelve ezzel az akvárium vizét! Léteznek egyébként tőzeg alapú kivonatok is, melyek egyszerűbben a vízhez adhatók, de ezeknél nehezebb a lassú, fokozatos pH-érték csökkentés kivitelezése. Tanácsosabb tehát a tőzeg szűrőben való használata!

SÓTALANÍTÁS, SÓZÁS:

Az ioncserés sótalanítással kapcsolatban egyrészt részleges, másrészt teljes sótalanításról beszélünk. A részleges sótalanírtásnál elsősorban a mésztartalmú víz lágyítására kerül sor, amihez kation-cserélőt alkalmaznak. Teljes sótalanításra különböző gyanták kaphatók a kereskedelmi forgalomban. Vásárlás esetén mindig mellékelik a pontos használati utasítást. A teljes sótalanításnál a kiindulási víz kétféle gyantán folyik át. Az első egy erősen savas kation cserélő, a második pedig egy enyhén bázisos anion cserélő. Az így sótalanított víz szinte teljesen sómentes, vezetési értéke 5 mikrosiemens/cm alatt van.

Gyantás ioncsere során a gyanta a körülötte áramló vízből 'befogják' pl. a kálcium ionokat és magukhoz kötik, a megkötött ionokért cserébe pedig hidrogén ionjaikból adnak le a mellettük elfolyó vízbe. Bizonyos idő elteltével az összes ion kicserélődik és a gyanta telítődik, kimerül. Ilyenkor regenerálásra van szükség, ami után a gyanta újra használhatóvá válik. Ami azt jelenti, hogy az ioncserélő gyanta regenerálódik vagy újra töltődik. Ez persze egyszerűsített leírása a folyamatnak.

A teljesen sótlanított kimenő víz semleges és így beállíthatjuk a számunkra szükséges értékeket, amit pl. másik víz bekeverésével érhetünk el. A sótlanított vízből fontos ásványi anyagok és nyomelemek hiányoznak, amiket különböző nyomelem oldatokkal pótolhatunk. Figyeljünk azonban a víz vezetőértékére, és kerüljük a szükségtelen víz keményítést!

REVERZ-OZMÓZ BERENDEZÉS:

Vízlágyításra sok jó árú és jó minőségű revez-ozmóz készülék kapható. A berendezésben a vizet a vezeték nyomása átnyomja egy membránon. A működési elvéről egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ezen a "szűrőmembránon" csak a tiszta víz tud átjutni, a baktériumok és sók nem. A reverz-ozmóz készülékből kétféle víz távozik: a lágy ozmóz-víz, illetve az elfolyóvíz. Az elfolyó vizet egyébként - bár a megszokott ivóvíznél jóval magasabb a sótartalma - szintén felhasználhatjuk bizonyos célokra, mint pl. kifejezett kemény vizet kedvelő növények locsolására, kerti használatra, illetve magasabb vízkeménységet kedvelő halfajták akváriumában. Az, hogy a befolyó víz hány százalékából kapunk ozmóz-vízet, illetve milyen mennyiséget produkál a berendezés 24 óra alatt, a készülék kapacitásának függvénye. De egy kisebb berendezéssel 24 óra alatt kb. 30-80 liter tiszta víz nyerhető. A mennyiség függ továbbá a csapvíz keménységétől és a víznyomástól.

ADALÉKOK:

Ha rendszeresen nagyobb mennyiségű vizet cserélünk, jó körülmények állnak a diszkoszhalak rendelkezésére. Természetesen fontos azonban, hogy a víz ne legyen klóros, és megfelelően elő legyen készítve. A vitaminok és nyomelemek hozzáadása szintén előnyös, figyelnünk kell azonban a túladagolás elkerülésére. A kereskedésekben különböző készítmények kaphatók erre a célra. A gyógyszertárban kapható készítményekkel legyünk óvatosak, mert ezek a szerek általában tartalmaznak szőlőcukrot vagy fehérjeport! Hatásukra robbanás szerűen szaporodnak el az akváriumban a baktériumok, így ezek akvarisztikai célra teljesen alkalmatlanok!

A diszkoszhalaknak előkészített víz ásványanyag tartalmát sózással is pótolhatjuk, de csak a tartásra szolgáló akváriumokban. A tenyésztő akváriumokban ugyanis túlságosan megnő ettől a sótartalom, és a megváltozott ozmotikus nyomás miatt tenyésztésre alkalmatlanná válik a víz. A legjobb, ha jódmentes tengeri sót használunk, mert a tengeri sót több nyomelemet tartalmaz! Minden részleges vízcsere után, de legfeljebb hetente egyszer adjuk egy teáskanálnyi tengeri sót 100 liter vízre.

A diszkoszhalak számára általában nem szükséges külön széndioxidot adagolni a vízhez, mivel a lágy víz értékei amúgy is hajlamosak a savas irányban való elcsúszásra. De a berendezett és növényekkel beültetett akváriumoknál előnyös a szándioxidos trágyázás, a növények érdekében.

RIO NEGRO:

A vezetőérték nem mond semmit arról, hogy a vízben sok vagy kevés-e a benne található anyag. Mert pontosan a brazíliai Rio Negro folyó vizében rengeteg olyan oldott anyag található, melyek semmilyen formában nem befolyásolják a víz vezetőértékét. A diszkoszok hazájában megszokott víz titkát még máig nem sikerült teljesen megfejteni. Tény azonban, hogy a tenyésztők újra és újra hirtelen tenyésztési sikerekről tudósítanak a "Rio Negro" illetve a "Rio Negro Plus" alkalmazása után. Így a Rio Negro feketevizének koncentrátumával adott a lehetőség, hogy diszkoszhalainknak biztosítsuk azokat a számukra fontos anyagokat is, melyeket mai tudásunkkal sem mérni, sem megállapítani nem tudunk. Ezeket a feketevíz koncentrátumokat semmiképpen nem szabad összetéveszteni a tőzeg keverékekkel. A tőzeg Európából származik, míg a "Rio Negro" egy Brazíliából, a diszkoszhalak hazájából. Ezeknek a feketevíz koncentrátumoknak az alkalmazásával a természetes folyókból juttathatunk olyan anyagokat az akváriumunkba, melyek a csapvizünkben már nem találhatóak meg.