Hal eleségek, planktonok

A halaknak, mint minden élőlénynek, olyan anyagokra van szükségük, amelyekből építeni, működtetni tudják saját szervezetüket. Ezeket az anyagokat környezetükből veszik fel táplálék formájában. A mesterséges környezetben tartott állatok - így a díszhalak is - táplálékait takarmányoknak nevezzük.

Élő eleségek
Az akvarisztikában az egyik legfontosabb kérdés az élő táplálék biztosítása. Az egyes halfajok és a fajokon belül különböző korosztályok élőtáplálék-igénye rendkívül eltérő, mind a táplálék minőségében, mind mennyiségében. Az élő táplálék szerepe különösen nagy az éppen táplálkozni kezdő lárvánál, ill. a szaporításra szánt tenyészállatoknál. Az élőtáplálék-szervezetek tartalmazzák optimális arányban és mennyiségben azokat a legfontosabb tápanyagokat (fehérjék, aminosavak, zsírok, vitaminok, nyomelemek, enzimek stb.), melyek halaink számára nélkülözhetetlenek. Igaz ugyan, hogy ma már sok, és tápértéket tekintve kitűnő mesterséges táp áll a rendelkezésünkre, azonban még a legjobb sem tudja helyettesíteni azt az élettani hatást, melyet az élő táplálék biztosít.

Artemia salina: Közismertebb nevén, sórák; alsóbb rendű rákfélék, felnőtt korukra elérik az egy centiméteres testnagyságot. Szalinákkal elöntött magas sótartalmú területeken él. Mikróalgákkal táplálkozik, amit szűrőlábai segítségével szűr ki a vízből. Legfontosabb akvarisztikai jelentősége az, hogy úgynevezett tartós petéket rak, amiket hosszú időn keresztül szárazon lehet tárolni és mindig a megfelelő időben kikeltethető. Sajnos Magyarországon nem található a szabad természetben. De manapság a jobb díszállat kereskedésekben fagyasztott állapotban árulják. Németországban több díszállat szaküzletben láttam, hogy a felnőtt Artemiát oxigénnel feltöltött plasztik zacskókban, sós vízben élve árulják.

  Artemia salina: Tartóspetéinek keltetése: A petéket beszerezhetjük bármelyik akvarisztikai szakboltban, légmentesen zárt ampullákban, de létezik fagyasztva tárolt is, ami talán még jobb kelési eredményeket biztosít, mint a szárazon tárolt. Keltetésük a következőképp történhet: Üres ásványvizes flakon alját vágjuk le, a csavaros kupakját fúrjuk ki úgy, hogy bele tudjunk ragasztani egy vékony levegő csövet. A cső befelé eső végére csatlakoztassunk egy finom porlasztású levegőporlasztót. Csavarjuk vissza a kupakot. A kupakkal lefelé akasszuk valamilyen biztos pontra, töltsük fel 25-26°C hőmérsékletű lágy enyhén lúgos kémhatású vízzel. Szórjuk bele a petéket, egy kis késhegynyit. A pete nagyon könnyű, egy gramm kb. 25 000 db. 15-20 percig ne indítsuk el a levegőporlasztást, ez alatt az idő alatt a peték felveszik a nedvességet. Indítsuk meg a levegőztetést, de csak finoman, a vizet ne nagyon keverjük, mert a peték az edény falára ragadnak és rosszabb lesz a kelési arány. A kelés így 24-36 óra alatt következik be. Több só adagolásával és a hőmérséklet emelésével a kelés gyorsítható. Kisebb hőmérsékleten, pl. 20 °C. a kelés lehet két-három nap is. A kikelt naoplius lárvákat leszűrjük, a porlasztót az etetés előtt 30 perccel leállítjuk, így a peteburok a felszínre úszik, míg a ki nem kelt pete a fenékre süllyed. A rákocskák középen gyűlnek össze, innen egy vékony műanyag cső segítségével, sűrű szövésű szitára szívjuk, és a sótól leöblítjük. A rákocskák édesvízben csak nagyon rövid ideig maradnak életben, ezért egyszerre ne adjunk sokat az ivadékoknak, csak annyit, amennyit azonnal elfogyasztanak. Ha több ilyen tenyésztő edényt állítunk be, úgy biztosíthatjuk a minden napra való frissen kelt sórákocskákat. Nagy előnye a szabadon gyűjtött eleséggel szemben az, hogy nem hurcolhatunk be semmilyen fertőzést, vagy élősködőt.
 

  Cychlops: Leginkább télen a jég alól gyűjthető, ivadéknevelésre az egyik legkiválóbb eleség. Azonban ennek az eleségnek is van hátránya, a Cychlops nauplius gyorsabban fejlődik a halivadékoknál, némelyik faja ragadozó és így megtámadhatja a zsenge ivadékot. Ezt megelőzhetjük, ha mindenkor az ivadék nagyságának megfelelő méretű eleséget adunk. egyszerre nem sokat, hanem inkább többször keveset. Ez a tulajdonság általában a zöld színű Cychlopsokra jellemző. Sikeres gyűjtések után érdemes lefagyasztani, mert a daphniával ellentétben nagyon jól tűri a mélyhűtést. Az elő képen a kifejlett, a másodikon pedig a fejlárvát láthatjuk.

  Drosophila: Csökött szárnyú gyümölcslégy-ként ismerjük, ezek a muslicák családjába tartozó, 2-4 mm. nagyságú legyecskék. Laboratóriumokban létrehozott mutánsok, melyeknek a szárnyai nem fejlődött ki. Télen, plankton hiányos időszakokban van nagy jelentősége. Több trópusi díszhalunk tenyészkondícióba hozásához nagyon fontos eleség. A Drosophila könnyen tenyészthető, kis befőttes üvegekben, fűtött helyiségben 20-25°C-on tartva. Az edénybe búzakorpa és szilvalekvár keverékéből főzött masszát tegyünk kb. úgy két ujjnyi vastagon, melybe egy borsószemnyi élesztőt teszünk. Az erjedés megkezdése után helyezzük be a tenyészmuslicákat, amit akvarista üzletekben kaphatunk. Egy muslica kb.100 db petét rak, melyből a kis nyüvek 12-14 nap múlva kelnek ki. Az edényből kiszedve egyszerűen az akvárium vizébe dobva etethető. A másik etetési mód, hogy a tenyészetbe újságpapírt teszünk, amit két-három rétegűre összehajtunk, ebbe a nyüvek bebábozódnak, majd a frissen kibújt muslicákat etetjük fel a halakkal.

  Enchytraeus albinus: Magyar neve televényféreg, otthon tenyészthető nagy tápértékű eleség. 2-4 cm-re megnövő fehéres színű 0,5-0,8 mm átmérőjű féreg, szerves hulladékokkal táplálkozik. Díszhalaink szívesen fogyasztják, de ez az egyik legjobban hizlaló eleség. Apróra vágva halivadékok táplálására is megfelelő. Tenyésztése kis fa vagy műanyag edényekben történik, amit nedves virágföld és tőzeg keverékével töltünk fel. A talaj felületén kis gödröt készítünk, ide adagoljuk a férgek eleségét, ezt takarjuk le egy üveglappal. A telepet oltsuk be, akvaristatársainktól beszerzett, vagy a díszállat-boltokban vásárolt férgekkel. Etetésükre főtt tészta, zabpehely, sárgarépa, borsó is megfelel. A telepet fedjük le és a lakás hűvösebb részében tartsuk.10-18°C a legmegfelelőbb a számukra. A talajt nedvesen kell tartani, etetni csak ha már az előzőleg adott eleség elfogyott.

  Enchytraeus bucholzi: Grindal, otthon is tenyészthető, 2-6 mm. hosszú, vékony, fehéres-sárgás férgecske. Tartása egyszerű, nem jár piszokkal, szaggal.
Vegyünk egy üres fagylaltos dobozt, amit feltöltünk egyszerű mohával kb. a háromnegyed részéig. Meglocsoljuk állott vízzel úgy, hogy a moha átnedvesedjen, de ne folyjék belőle a víz. Akvarista társainktól beszerezzük az oltóanyagot, amit a moha tetejére teszünk. Kávédarálón ledarálunk kevés zabpelyhet, és ebből szórunk a tetejére (ez a táplálékuk a férgecskéknek), majd lefedjük egy üveglappal. Ez alatt gyűlnek össze a grindálok és innen könnyen feletethetők. Tenyészetünket táplálhatjuk sajttal is, de ettől hamar szagosak lesznek. Időnként az egészet ki kell mosnunk, mert a férgek által termelt salakanyag felgyülemlik, ekkor a férgek nem szaporodnak. A tenyészetet ne tartsuk 23-26 °C alatt, mert a szaporodás leáll. Moha helyett használhatunk durva szivacsot is, de ebben a Grindáltelep nem mindig fejlődik stabilan.

  Turbatrix aceti: Mikro. Ez az eleség kimondottan ivadékok etetésére megfelelő. 1-2 mm hosszú, nagyon vékony, ecetférgek plankton hiányos időkben tehetnek jó szolgálatot. Vigyázat: az ecetférgeket a pontylazacok ivadékai nem, vagy csak kismennyiségben fogyasztják. Az ivadékokat csak mikróval etetve fejlődésük nagyon lassú, ezért kombinálva etessük más eleségekkel. Tenyésztése egyszerű, üres tejfeles dobozt töltsünk fel kávé zaccal a peremétől kb. egy újnyira. A felső 1-2 cm-t itassuk át aludttej savóval. A tetejére tegyünk egy kevés aludttejet, erre oltjuk az előzőleg beszerzett oltóanyagot. Majd üveglappal fedjük le teljesen, naponta etessük a tenyészetet mindig csak kevés aludttejjel. A férgek 22-26°C-on nagyon hamar szaporodnak. Etetéskor a fedőüvegre telepedő ecetférgeket egyszerűen egy pohár vízbe mossuk, majd ha leülepedett a szennyezett vizet leöntjük a férgeket, pedig az ivadékok vizébe öntjük. A vízben kb. két órán át maradnak élve, tehát itt is érvényes a szabály, miszerint egyszerre csak keveset etessünk.

  Chironomus: Vörös szúnyoglárva. Az árva szúnyogok családjának a tagja, melyhez közel ezer faj tartozik. Ezek a lárvák az iszapban élnek, gyűjtésük nagyon körülményes de nem is érdemes, mert a szaküzletekben ma már mindig kapható fagyasztott és élő szúnyoglárva is. Díszhalaink kivétel nélkül szívesen fogyasztják, de óvatosságot igényel az evvel való etetés, mert nagyon hizlal és nem ritkán bélgyulladáshoz vezet a túlzott alkalmazása.

  Culex pipiens: Fekete szúnyoglárva. A dalos szúnyogok lárvái, melyeket egész évben gyűjthetünk kisebb-nagyobb mennyiségben. Planktonozások alkalmával kerülnek a hálóba. Főként sekély vizekben fordulnak elő, de megtalálhatók a kerti vízgyűjtőkben is. Szállításuk nem egyszerű, nagyon hamar megfulladnak. Nagyobb mennyiség esetén legjobb víz nélkül szállítani. A lárvák nagyon hamar fejlődnek, ezért ne adjunk sokat egyszerre, mert a megmaradó el nem fogyasztott lávák, bebábozódnak és kikelnek és ezek sok kellemetlenséget okoznak. Mélyhűtött tárolással ezt elkerülhetjük

  Corethra: Fehér szúnyoglárva; a planktonnal együtt szállíthatjuk, és tárolása is egyszerű, mert ezek a lárvák bőrlégzők. Ragadozó életmódot folytatnak. Alacsonyabb rendű rákocskákat fogyasztanak. A vízben lebegve közlekedik, ezt a dupla léghólyagja teszi lehetővé. Minden díszhalunk szívesen fogyasztja. Fagyasztani nem célszerű. Kiolvadás után nem merül a víz színe alá.

  Paramecium caudatum: Papucsállatka. Az ázalékállatok közé tartozó papucsállatka még a legapróbb halivadéknak is megfelelő eleség az első napokban. Tenyésztése könnyű, túladagolva sem veszélyezteti az ivadékokat. Tenyésztéséhez vegyünk egy edényt, aminek zárható a teteje, pl. műanyag vödör. Ezt töltsük fel állott vízzel és dobjunk bele karlábé-darabkákat. Az így előkészített vizet oltsuk be tiszta papucsállatka kultúrával. Ezt könnyen beszerezhetjük akvarista társainktól. A már beállt tenyészet táplálható tejjel is, de így a kultúra vize hamar megsavanyodik. Bevált módszer, a porrá tört, szárított banánhéj is. Ezt a vízbe szórva táplálhatjuk a tenyészetet. A papucsállatkák feletetése úgy történik, hogy egy hosszúnyakú fehér üveget a nyakáig befestünk feketére, a nyaki részt fehéren hagyjuk. A kultúránk legsűrűbb részéből az üveget a nyakáig feltöltjük, majd laza vattadugóval ezt elzárjuk. A nyaki részt tiszta vízzel felöntjük. Az állatkák a sötét, oxigénhiányos vízből a világos, oxigéndús vízbe igyekezve a vattadugón átmásznak, és onnan egyszerűen akár egy pipetta segítségével kivehetjük és az ivadékok vizébe önthetjük. Amikor a víz tejszerűvé válik az állatkák átmásztak a tiszta vízbe és meg kezdhetjük az etetést.*

  Rotatoria: kerekesférgek; tavasztól késő őszig gyűjthetőek, a kevésbé felmelegedő vizekből. Tápértékük kisebb, mint a Cychlops vagy a Diaptomus naupliusokénál a rotatoriával nevelt kishalak növekedése lassabb. A melegebb évszakokban rendszerint ez az egyetlen ivadéknevelésre alkalmas gyűjthető eleség.

  Tubifex: csővájó féreg; egész évben beszerezhető, kiváló élő eleség. Szerves anyagokban gazdag, iszapos helyek lakója, ahol nagy tömegben tenyészik. Az egészben etetett megmaradó "tubi" befúrja magát az akvárium talajába és megváltoztatja a víz kémhatását: savassá teszi. Az üzletekben vásárolt Tubifex időnként nagyon szennyezett, ezért azonnali feletetése veszélyes. Több napi áztatás, átmosás után etethető, de még így is veszélyt jelenthet néhány érzékenyebb gyomrú díszhalunkra nézve.

  Daphnia pulex: nagy vízibolha; tavasztól késő őszig gyűjthető, kiváló étrendi hatású plankton eleség. Időnként hatalmas tömegben fordul elő, sekély tiszta vizű tavakban, pocsolyákban. Áprilistól, ha az idő elég meleg, a városligeti tóban nagy mennyiségben gyűjthetjük. Gyűjtésére az úgynevezett plankton háló szolgál, ennek elkészítése teljesen egyéni. A háló nyele legalább két méter hosszú legyen, lehetőleg összerakható tagokból. A keret 30-40 cm. átmérőjű legyen, mert ha az nagyobb a víz nagy ellenállása miatt nehéz húzni. A háló anyaga a tripla x jelű molnárszita selyem a legmegfelelőbb. Ez beszerezhető a malomipari szaküzletekben. Négyzetméterenként 4200 forintért**. A háló zsákját célszerű csúcsosra elkészíteni, mert így az ellenállást tovább csökkenthetjük. Vízibolhát a széliránnyal ellentétes, míg a Cychlopsot a szélirány felőli oldalon szedjük.
 
 

VÍZINÖVÉNYEK, ALGÁK
Növényi szervezetek szinte minden vízben előfordulnak valamilyen formában, ahol halak is élnek. A ragadozó halak kivételével szinte minden halfaj fogyaszt növényi eredetű táplálékot kisebb-nagyobb rendszerességgel. Sok faj nem csak növényeket, hanem algát is fogyaszt a természetben. Erre valamilyen módon utal a testalakja vagy a szája is. Erre jó példa egyes tapadóharcsák vagy sügérfajok (pl. Tropheops, Eretmodus, Simochromis, Panaque, Pterygoplichthys stb.). Ezek a halak igénylik az algát is. Alga pótlására kitűnő módszer, ha köveket teszünk ki kinti tóba, esetleg üvegbe, ablak mellé. Erre rátelepszik az alga, és ezt a követ betehetjük az akváriumba. Majd amikor elfogy az alga, a köveket lehet cserélni.

PUHATESTŰEK
A vízinövényekhez hasonlóan a puhatestűek is szinte minden vízben otthon vannak, ahol halak élnek. Ennek megfelelően egyes fajok étrendjén kisebb-nagyobb mértékben jelen vannak ezek az élőlények. A puhatestűek közé igen sok faj tartozik, több családban. Akvarisztikai szempontból ezek közül több faj kerül ki. A halak táplálása szempontjából a csigák és a kagylók játszanak nagyobb, jelentősebb szerepet. Ezen élőlények testfelépítése sokban hasonlít a halakéhoz, ezért igen előnyösek a halak táplálása szempontjából. Néhány halfaj előszeretettel fogyasztja a puhatestűeket (Betta, Botia, egyes sügérfajok) . Sok halnál csemegeszámba megy, ha hozzájuthat egy-egy puhatestűhöz. Szinte minden halfajnál megfigyelhető, hogy ha egy csiga mászik az akváriumban, akkor azt megcsipkedi. Es ha már tudja, hogy milyen ízletes falatokat rejt a kemény ház, akkor szinte vadásznak a csigákra. Időnként adhatunk halainknak csigát, esetleg kagylót. Ezeket azonban ne hozzuk be élő vízből, mert betegségeket hurcolhatunk be. Inkább az akváriumban lévő csigákból etessünk, esetleg egyes díszállat-kereskedésekben kaphatót. A csigaházat roppantsuk össze, majd dobjuk az akváriumba, a halak majd szétcsipegetik azt. Lehet kapni egyre több helyen fagyasztott eleségeket, melyek között megtalálható a fagyasztott kagylóhús. Ez kiváló minőségű haleleség.
 

Műeleségek

TARTÓSÍTOTT ELESÉGEK
Liofilizált tubifex, vízibolha, szúnyoglárva, valamint fagyasztott édesvízi és tengeri állatok, növények (rák, kagyló, ikra, alga, plankton stb.).

KIEGÉSZÍTŐ ELESÉGEK
A halak étrendjét a háztartásban is előforduló eleséggel is változatosabbá tehetjük. Ilyenek a hal és meleg vérű állatok húsa és belsőségei (szív, máj, ikra), növényi eleségek (borsó, saláta, alga, kukorica), állati eredetű eleségek (tojás, ikra, sajt, túró).

Fagyasztott eleségek
A fagyasztott díszhaleleségek körébe elsősorban alsóbbrendű vízi állatok egyes fajainak (szúnyoglárvák, rákok, kagylók) mélyhűtött állapotban való tárolá sa tartozik. Ezeket az eleségeket más formában igen nehéz és körülményes lenne eltartani, esetleg tartósítani, ugyanis közös jellemzőjük az igen magas víz- (nern egy esetben 80-85 % feletti) és jelentős fehérjetartalom. E két tényező már önmagában is azt jelzi, hogy kedvezőtlen tárolási körülmények között hamar megindul a bomlásuk. Célszerű ezeket az eleségeket vagy élve etetni, vagy lefagyasztani.
A magunk által gyűjtött vízibolhát, szúnyoglárvát, ciklopszot otthon alaposan mossuk át, majd
valamilyen csomagolóanyagba adagoljuk ki (zacskó, műanyag pohár vagy doboz), és így helyezzük el a mélyhűtőbe. Ügyeljünk arra, hogy minél rövidebb idő alatt kerüljön a fagyasztóba az eleség, mert az elpusztult egyedek szinte azonnal bomlani kezdenek.Ennek a sebessége a külső hőmérséklettől függ; melegben ez a folyamat gyorsabb, intenzívebb.
Egy másik fontos dolog, amelyre ügyelni kell, hogy az átmosás közben minél óvatosabbak legyünk, és lehetőleg ne nagyon törjük az eleséget (a külső burok ne sérüljön), mert ez is a bomlási folyamatot gyorsítja, hiszen az így elpusztult állatba gyorsabban bejutnak a baktériumok.
Nem kell azonban feltétlenül magunknak előálIítani a fagyasztott eleségeket, mert egyes cégek már
erre szakosodtak. Széles termékskálát kínálnak, mivel sok egyébhez is hozzájutnak és természetesen fejlettebb módszerekkel készítik elő a feldolgozandó eleséget. Ilyen pl. egyes édesvízi, ill. tengeri kagylók húsa, apróbb tengeri rákok. Ezek az eleségek minőségben felülmúlják a házilag készítetteket és eltarthatóságuk is hosszabb időt tesz ki.
A házilag előállított fagyasztott táplálékok 3-6 hónapig tárolhatók nagyobb veszteség nélkül. Természetesen ez sok mindentől függhet; pl. a tárolási hőmérséklet, a táplálék fajtája, minősége.
Még egy fontos dologról szót kell ejtenünk, mégpedig arról, hogy a fagyasztott eleséget milyen módon készítsük elő etetésre. Az egyik jó módszer, ha a fagyott eleséget hidegen tesszük be a halaknak az akváriumba. Ennek azonban előfeltétele, hogy az eleség megfelelően - kis kiszerelésben - adagolva legyen. Másik mód, ha a fagyott eleséget apróbb darabokra vágjuk - törjük -, és kis ideig hideg vízben áztatjuk, majd a vizet leöntve róla, a táplálékot az akváriumba tesszük.
A fagyasztott eleségeknek több előnyük is van; egyrészt az igen könnyű kezelhetőség, másrészt táp-
értéke majdnem megegyezik az élő eleségéveI. Ha figyelembe vesszük, hogy a fagyasztás során a legtöbb kórokozó is elpusztul, még biztonságosabb is, mivel csökkenthető a betegségek behurcolásának veszélye.