A víz tulajdonságai

A víz színe
Az érett, kicsit algás esetleg tőzeges akváriumvíz enyhén barnás, zöldes árnyalatú, míg a friss víz majdnem színtelen.

A víz szaga
Az akváriumvíznek nem lehet kellemetlen szaga. Ha mégis van, akkor célszerű a víz egy részét minél előbb lecserélni, vagy aktív szénen átszűrni, amely leköti ezeket a gázokat (kénhidrogén, metán, ammónia).

A víz hőmérséklete
Az egyik legfontosabb paraméter, amelyet hőmérővel mérnek. Mértékegysége a Celsius-fok. Jelölése: °C. A különböző halaknak és növényeknek megvan a saját hőminimuma, hőmaximuma és hőoptimuma. A minimális vagy a maximális értékeket túllépve zavarok állhatnak be az életműködésben. Trópusi halak esetében a hőoptimum 20-32 °C között lehet. Kerüljük a hirtelen hőmérséklet-változást és a halak szükségtelen költöztetését

A vízben oldott oxigéntartalom
Az akvárium vizébe oxigén vagy szellőztetőgép segítségével vagy növényi asszimiláció révén jut. Az oxigéntartalmat milligrammokban vagy köbcentiméterben szokták kifejezni, mindig 1 liter vízre vonatkoztatva. Melegebb vízben kevesebb, hidegebb vízben több oldott oxigén található. Sőt, melegebb vízben a halak oxigénigénye is jelentősen megnő, ezt az igényt csak megfelelő mennyiségű növényzet vagy szellőztetőgép tudja ellátni.

Nitrogénkörforgás
Az akváriumban keletkező veszélyes anyagok jelentős része - a fehérjék anyagcsere-végtermékei - a nitrogénvegyületek. A szerves nitrogénvegyületekből a baktériumok első lépésben ammóniát állítanak elő, amely az akváriumban részben oldott mérgező gáz (NH3), részben nem mérgező ammónium-ion (NH4+) formájában van jelen. Az ammónia / ammónium-ion arány erősen függ a víz pH-értékétől és a hőmérséklettől. A vízben még megengedhető legma­gasabb szabad ammóniakoncentráció: 0,2 mg/l.
Az ammóniát a vízben lévő nitrifikáló baktériumok eloxidálják mérgező nitritté(N02), majd nitráttá (N03). Mindkét esetben a folyamathoz oxigén jelenléte szükséges. A természetes vizekben az ellentétes működésű denitrifikáló baktériumok is jelen vannak. Ezek a nitrátot nitritté, majd nitrogéngázzá redukálják. Ez a folyamat energiát igényel, amit a mikrobák szénforrások felhasználásával nyernek. A vízinövények felveszik a nitrogéntartalmú bomlástermékeket. A növényzet megkötő­képessége szén-dioxid adagolásával növelhető. Az akváriumban megengedett legmagasabb nitrát-érték: 50 mg/l.

A víz hidrogénion-koncentrációja (PH)
Döntő jelentőségű a halak életműködése szempontjából a víz savanyú vagy lúgos volta. A víz kémhatása a benne lévő hidrogénionok számával arányos, azt mutatja meg, hányszor 1 gramm hidrogénion van egy liter vízben. Gyakorlatban: 1 liter semleges vízben 1 tíz milliomod (1/10000000 másképp 1/107 ) gramm szabad hidrogén van.
A könnyebbség kedvéért ennek a számnak negatív logaritmusát (7) használjuk. Ha az akváriumvíz pH-értéke kisebb, mint 7, akkor az savanyú, ha nagyobb, akkor az lúgos kémhatású. Akvarisztikai szem­pontból az 5-9 pH közötti értékek jöhetnek számításba.
Jó tudni: Növényes akváriumban túl erős napfény hatására fellépő intenzív asszimiláció, ill. a biogén mésztelenedés miatt a víz pH-értéke megemelkedhet, kevés fényesetén pedig a szünetelő asszimiláció miatt szénsav szaporodhat fel, vagyis a pH-értéke csökkenhet. Ez az oka annak, hogy növényes akváriumban reggel kisebb a pH érték, mint este.
A pH-érték - egy egyszerű módszerrel - könnyen mérhető. A túl alacsony érték szódabikarbónával emelhető, a túl magas érték pedig kénsavval vagy sósavval csökkenthető.

A víz keménysége
A vízben túlnyomó többségben kalcium (Ca), magnézium (Mg), Nátrium (Na) és Kálium (K) -sók vannak oldott állapotban. Ha a vízben sok kalcium- és magnéziumsó van jelen, akkor a vizet keménynek mondjuk. A víz keménységét ún. német keménységi fokban (nkO) fejezzük ki. 1 német keménységű az a víz, amelynek 1literében 10 mg kalcium-oxiddal egyenértékű kalcium- és magnéziumsó van. A O-4 nko-os víz igen lágy, a 4-8 nk o-os lágy, a 8-12 nko-os közepesen kemény, a 12-18 nko-os kemény és a 18-30 nko-os nagyon kemény.
Fontos tudni, hogy a trópusi díszhalak döntő többsége a lágy vizet szereti, különösen szaporításukhoz van rá szükség.Ugyanakkor például az afrikai nagy tavak sügérei inkább kemény vizesek. Az esővíz és a hólé keménysége általában 1-4 nko közötti.
A víz keménysége egyszerű módszerrel mérhető. Ha keményebb vízre van szükség, akkor mészkővel tudjuk felkeményíteni. Ha viszont lágy vizet szeretnénk, akkor több lehetőség kínálkozik.