|
KÉZMŰVES
EMLÉKEZTETŐ
SZALMA:
-története:+
az érdesebb rozsszalmából készült a házak zsúpfedele;
+
ebből kötötték a különböző tárolóedényeket, kasokat is
+búzaszalmából kötötték az aratókoszorút, a
szalmakalapokat
+
feldolgozásának módjai:
-szálas fonás
-kötelekbe fogott
szalmafonás; nagyjából azonos a gyékénykötéssel (kötél,
kosár,
kaptár, véka,ágy, szék ülés)
-anyaggyűjtés:+aratás
előtt
+tisztításkor az ízeknél elvágott
szalmaszálakról lehúzzuk a hártyaleveleket
+szalmaszálak végén lévő kalászokat levágjuk,
csak a legszebbeket hagyjuk meg
+leghasználhatóbb a szalmaszál felső, kalásszal
érintkező része
+tárolás kötegelve
-feldolgozás:
+szalmacsiga
+szalmafigurák
+fonás
GYÖNGY:
-története:
az egyik legrégibb díszítő tevékenység, már az ősember
is használta. Ünnepélyessé teszi a megjelenést (főleg
vasár- és ünnepnapokon viselték), utal viselője vagyoni
helyzetére, korára, társadalmi rangjára.Népi ékszerek
csoportosítása:
hol
viselték: fülbevaló, gyűrű, karkötő, nyakék
gyöngyök anyagai szerint: 1. természetes ( növ.:termések,
szárak; állati:igazgyöngy, korall, lószőr, szaru, csiga
;ásványi: opál, türkiz, réz, arany, ezüst); pásztorok,
gyerekek készítettek belőle láncokat
2.mesterséges ( üveg, porcelán, fa, színes zománcok),
vásárokban, búcsúkban árulták, házilag fűzték, végeiket
1-1 textilpántra dolgozták össze, majd kapoccsal, ill.
hosszan lelógó színes, virágos pántlikával rögzítették..
gyöngysor színei:
egyszínű piros: lányok
fehér:
menyasszony, Mária-lány
fekete:
idősebb, gyászoló asszony
kék/zöld: idősebb, egyedülálló palóc nők hordták pl.
két- három- v. több
színű: ritkán, főleg nemzetiségi területeken, lányok
gyöngygallér:
különböző színű apró üveggyöngyök laza hálófonata; bő
ujjú ingvállhoz viselték, szélességük ált. 3-10 cm volt,
madzaggal kötötték össze
városokban: 1-2
soros , falun több soros gyöngyöt viseltek.
-felhasználás:
+fűzés
+szövés
TOJÁSFESTÉS
-története:
motívumok: ősi
termékenységrítus jelképei
színei: piros:
Jézus értünk kiontott vérét, a szeretetet jelképezi
sárga: a Napot szimbolizálja
zöld: a természet tavaszi megújulását
-díszítés:
+ írott tojás
gica/ íróka: vékony
rézlemezből kialakított kúposodó kis tölcsért ( kb. 2cm
hosszú) egy behasított faágdarabkába erősítünk
íráshoz lehetőleg
méhviaszt használjunk
a megírt tojást ne meleg
vízbe fessük, mert torzul a minta
növényi festékek+pácoló
anyag (timsó, ecet): sárga: vadalma/ cserfa kérge
sárgásbarna: vöröshagymafej száraz héja
zöld: bürök
fekete: gubacs
piros: berzseny
több színű festés:
megírjuk a mintát, amit fehéren akarunk hagyni, először
világossárga alapszínűre festjük a tojást; ha már
száraz, vastagabb írókával befedjük azokat a részeket,
amelyeket sárgán akarunk hagyni, így járunk el a többi
színnél is; mindig a sötétebb árnyalat felé haladunk
fényezés:
szalonnabőrkével/ zsíros ruhával
+ karcolt tojás: a
megfestett tojások felületére a lapos öltés
technikájához hasonlóan, egymással párhuzamos, vagy
kicsit sugarasan haladó vonalak rendszerével karcolták a
mintát (ált. növényi motívumok).
+ berzselt tojás: vmilyen
szép levelet tapasztunk színével a tojásra, gézzel v.
harisnyával rászorítjuk, így tesszük a festőlébe
MÉZESKALÁCS
-története:
a mézesbábosság nálunk
kb. 300 esztendős, német eredetű mesterség. Régen a
meggyúrt tésztát negatív vésetű, ált, körtefából
faragott mintafákba/ ütőfákba nyomkodták (a
mézeskalács-sütők művészete igazából fafaragó-művészet),
s ha megszikkadt, lassú tűz mellett megsütötték.
Leggyakoribb formák: kör, szív, báb, négyszög. Témájuk
lehet egyházi (templom, Szentháromság, Szűz Mária) és
világi (lovas vitézek, török basák, betyárok, dámák,
nemes urak, táncoló párok, tömött virágok, kulacsok,
pipák) is. A bábosok készítenek figurális tárgyakat
(játékszereket) is: házakat, bölcsőket, templomokat,
betlehemeket, olvasót.. Ezeket 3-4 lapból ragasztják
össze.A "domborműveket" felváltotta a ráragasztott
színes kép, a cukormáz, a tükör.
-recept:
1 kg finomliszthez hozzákeverünk 1/2 csomag
szódabikarbónát, ízlés szerint fűszereket ( őrölt fahéj,
őrölt szegfűszeg, reszelt citromhéj, ánizs, gyömbér
...). A liszt közepébe helyezünk egy 25 dkg-os
margarint. 35-40 dkg mézet 25 dkg cukorral fölforralunk,
majd a lisztbe helyezett margarinra öntjük. Ha a
margarin kissé megolvadt, 2 tojás sárgáját adunk hozzá.
Melegen összegyúrjuk, nyújtjuk, majd szaggatjuk. Sütés
előtt tojással megkenjük. Közepes sütőben 8-10 perc
alatt szép barnára sütjük.
-díszítés:
máz: 1 tojásfehérjéhez hozzáadunk annyi porcukrot, hogy
kemény legyen;
GYÉKÉNY
-története:
elsődleges anyag a kákával, gabonaszárral, vesszővel
együtt, mert jóformán úgy kerülnek munkába, ahogyan
teremnek. Feldolgozásuk már a gyűjtögető korral
kezdődik. A legtöbb ősi vonást feldolgozási technikájuk
és formájuk tekintetében is a belőlük készült holmik
őrizték meg.
-feldolgozás:
+ fonás: férfi munka, fonják, kötik a
szakajtókat, a tojás-, kenyértartó kosarakat, búzás
puttonyokat, kaptárokat, szatyrokat
+szövés: női munka,
sátortáblákat, szekérernyőket, ponyvafélét szövik. A
szövésre szánt gyékényt sarlóval vágják, a vízparton
szálanként kiteregetik és megszárítják.. Szövésre a
gyékény selymét, a levél szálának finomabb szalagjait
használják. E szalagokból kézzel inakat, spárgákat
sodornak, ezeket gombolyagokba tekerik. A szövés
egyszerű fekvő szövőszéken történik.
+figurák
GYERTYA
Mártás:
asszonyi munka volt. Főként birka- és tehénfaggyút
használtak föl erre a célra. A faggyút előbb üstben
kiolvasztották, majd vászonkendőn átszűrték. A pálcikára
fűzött lenfonalból / pamutból sodrott gyertyabelet addig
mártogatták a faggyúba, míg a gyertya kellő vastagságúra
nem hízott.
Öntés:
bádog- v. üvegformákat használtak hozzá. A formába
belehúzták a belet, azután teletöltötték faggyúval.
Mikor a faggyú kihűlt,a kész gyertyát egyszerűen
kihúzták a formából.
|
