 |
||
| A nagybányai Teleki-ház Teleki hazatérte után valóságos kis múzeummá varázsolta koltói kastélyát. Élete utolsó évtizedére azonban a birtokkal együtt fiai gondozására bízta, ő maga pedig 1885-ben beköltözött Nagybányára, a nyolcvanas évek elején épült házaiba. Az 1894-ben megjelent “Nagybánya és környéke” leírásából tudjuk, hogy az épületek előtt akkoriban nyolc szál fenyő őrködött. Az egyszerű, mai szemmel nézve mégis tágas családi ház több mint egy évszázada hirdeti egykori tulajdonosa kiváló ízlését. Bár a faragott kapu (Maticska Jenő festőművész édesapjának munkája) két szárnyát vassal helyettesítették, és az alsó épületet is kissé átalakították, faragott bejárati ajtajával – amelyen ma is ott van a fenyőt rágó zerge és a kilenc ágú koronás Teleki-címer, valamint monogramm (jelen pályázat lapjainak háttérrajzolata) – könnyen felismerhető. Teleki – családja mellett – emlékeit is magával hozta Nagybányára. Lakosztálya, amely dolgozó és hálószobából állott, az alsó épület utcára néző részén volt. Itt, a dolgozó szobában volt felhalmozva az a sok műkincs és ereklye, amely valóságos múzeummá tette a lakást. A kortársak leírták, hogy a világ valamenynyi szellemóriásától, mindazoktól akikkel változatos élete során megismerkedett, valamint harcostársaitól volt egy-egy értékes emléke. Így az 1848-as ereklyék sorában forgácsok az aradi vértanúk bitófáiból, fegyverek nevezetesebb csatákból, Bem tábornok kócsagtolla, amit a nagy hadvezér az erdélyi hadjárat idején hordott, Victor Hugo saját kezű tollrajza, Garibaldi legelső mankója. Íróasztala fölött függött egy olajfestmény, Pagliano alkotása, amely egy kapuai csatajelenetet ábrázolt, központban Garibaldival, balján Türr tábornokkal, jobbján Teleki Sándor lovasalakjával. A szobák bútorzata mind az ezredes tervei alapján készült, nagybányai asztalosok műhelyében. Az ablak előtt egy jó ízléssel faragott tölgyfa asztal állt, amelyen a forradalmár emlékíró élete utolsó éveiben emlékeit, tárcáit megalkotta a különböző lapok és kiadványok számára.
|
