 |
||
| Gróf Teleki Sándor életútja Gróf Teleki Sándor (1821-1892) – talán nem volt a Bányavidéknek még egy ilyen jellegzetes, színes egyénisége, mint éppen ő, a katona és emlékíró, Táncsics Mihály neveltje, Petőfi Sándor, Liszt Ferenc és Victor Hugo barátja, Bem és Garibaldi segédtisztje, a Petőfi Társaság tagja, a koltói kastély ura, Nagybánya város díszpolgára. Kolozsváron született 1821. január 27-én. Szülei a Bécsben székelő erdélyi udvari kancellária élére szánták, de már gyermekkorában bebizonyította, hogy más eszmények mozgatják, mint a dinasztia hűséges szolgálata. Kolozsvárt a piarista gimnáziumban, majd a helyi jogakadémián tanult. 1835-36-ban Táncsics Mihály volt nevelője, majd szülei a berlini egyetemre küldték. Rövid idő múlva a tudományokat utazótáskával cserélte föl, ez jobban megfelelt világlátásra, élményekre, tapasztalatok  ra törekvő nyugtalan természetének. Előbb a Rajnán,
Londonon keresztül Portugáliába, Spanyolországba utazik, majd a koncertező Liszt
Ferenc baráti szárnyai alatt beutazza Lengyelországot, az Orosz Birodalmat,
Németországot, a Habsburg Birodalmat, Franciaországot, s erdélyi szülőföldjén
keresztül Bukarestig eljut.Mikor hazakerült, szülei önálló gazdasággal akarják helyhez kötni és a koltói birtokot bízzák rá. A vidéki gazdálkodás azonban túlságosan szűk keret volt számára, nagyobb és magasztosabb küzdőterekre vágyott. Alig huszonöt éves fejjel belevetette magát a politikai életbe: az 1846-47-ik évi országgyűlést előkészítő követválasztáson a jórészt román Kővár-vidék kisnemessége előtt anyanyelvükön szónokolt ellenzéki, liberális programmal. Erre az időszakra esik megismerkedése Petőfivel; a “vad gróf” az egyetlen arisztokrata volt, akinek plebejus költőnk verset szentelt, s akitől baráti szívességet kért és fogadott el. Így töltötte pajtása koltói kastélyában élete felejthetetlen napjait, mézesheteit Szendrey Júliával, s írta az öreg somfa alatt halhatatlan szerelmes verseit. Az 1848-49-es szabadságharc alatt előbb magyar kormánybiztos volt, majd Bem tábornok főintendánsaként ezredesi rangban verekedte végig az erdélyi hadjárat csatáit, a gálfalvi ütközetben szeretett főparancsnoka életét is megmentette. A világosi fegyverletételt követően előbb Aradon raboskodott, de rövidesen megszökött. 1852-ben az osztrák vérbíróság halálra ítéli és jelképesen kivégezteti. Tizennyolc éves száműzetés vár rá. Szerbián át Párizsba menekül, majd angol felségterületre, Jersey, majd Guernesey szigetére. Közben megnősül, és megismerkedik a száműzött francia, lengyel, olasz és magyar emigránsok szellemi vezérével, Victor Hugoval. Szinte természetes, hogy a legendás hírű olasz szabadsághős, Garibaldi önkénteseinek sorában Türr István tábornok és sok magyar emigráns mellett “colonello Teleki”-t is ott találjuk. A magyar légió feloszlását követően Itália vendégszeretetét élvezte a kiegyezésig, amikor második feleségével, a francia Litez de Triverval Matild-dal, egy francia tábornok lányával tér haza Erdélybe. Nagybánya, Koltó, Katalin és Szakállasfalva lakossága folyamodott kegyelemért a császárhoz, hogy a gróf végleg itthon maradhasson, ami sok közbenjárás után valóban sikerült is. Teleki Koltón, Kolozsvárt és Nagybányán töltötte élete utolsó negyedszázadát. Neki, aki Európa annyi csataterét verekedte és utazta végig, s annyiszor komázott a halállal – csendes öregség, boldog családi otthon, békés elmúlás jutott osztályrészül – állapítja meg róla Csetri Elek történész. Kalandos, eseményekben gazdag életét memoárokban örökítette meg, ezeket, valamint tárcáit, egyéb írásait 1879-1883 között hat önálló kötetben foglalta össze. Közel 110 esztendeje, 1892 május 18-án halt meg nagybányai házában. A környék lakói példaképüknek tekintették, a legkiválóbbnak kijáró tisztelettel beszéltek róla, és mindenhol népszerűség övezte, amerre csak megfordult. A “derék ezredes”, vagy ahogyan még emlegették: “a kedves, ősz szakállú öregúr” a századfordulót megelőzően ugyanúgy hozzátartozott Nagybánya arculatához, mint az István torony jellegzetes sziluettje. Nevét ma mégsem őrzi más, mint a helyi cserkészcsapat – és egy eldugott emléktábla annak az épületnek az oldalán, amelyben élete utolsó hét esztendejét töltötte. Ezt az épületet szeretnénk most magyar házzá alakítani. |