A MAGYAR MUNKANYELVŰ CSERKÉSZET KEZDETEI          A magyar munkanyelvű cserkészet egy, a nagybecskereki (ma Zrenjanin, Jugoszlávia) kegyesrendi gimnázium, 1909/1910 évi Értesítőjében megjelent írással kezdődik, az iskola egyik tanára, Králik László lefordítja és közzéteszi itt a Scouting for Boys egyes részleteit. Ugyancsak 1910 szeptemberében kapja ugyanezt a könyvet ajándékba Kanitz István budapesti VII gimnáziumi tanuló - ma tizenegyedikesnek mondanánk - aki testvérével és néhány ötödik gimnazistával az olvasottakon fellelkesedve csapatot alapít, később pedig az első magyar cserkészvezetők egyike lesz. 1911-ben cserkészcsapatot szervez a Budapesti Református Ifjúsági Egyesületben dr. Szilassy Aladár orvos is, ez lesz az 1. számot viselő magyar cserkészcsapat. A 2. számú a budapesti kegyesrendi gimnáziumban, a 3. a Regnum Marianum szervezésében alakult meg, ez utóbbi kettőt Megyercsy Béla, illetve Sík Sándor, a jeles papköltő és későbbi cserkészpedagógus vezette.          Erdélyben ugyanebben az évben, 1911-ben alakult meg az első cserkészcsapat, Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban, Z. Sebess József testnevelő tanár vezetésével. Három év múlva már 84 cserkésszel tevékenykedett csapatuk, s közben a székelyudvarhelyi főreáliskolában, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, a kolozsvári Református Kollégiumban, a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv róm. kath. főgimnáziumban is fogadalmat tettek az első cserkészek. A világháború szétzilálta a kezdeményezéseket, a csapatok újjászervezésére csak 1922/23-ban került sor, a főhatalom megváltozása után, a román cserkészmozgalom keretei között.             A ROMÁN MUNKANYELVŰ CSERKÉSZMOZGALOM KEZDETEI            A Kárpátokon túli cserkészmozgalom 1913-ra tekinthet vissza mint alapító évre. G. M. Murgoci egyetemi tanár hozta az első hírt az Ókirályságba a cserkészet létezéséről, a Dimancescu testvérek kísérleteztek először honi elterjesztésével. Az első román cserkészkönyvet Gabriel Giurgea írta 1913-ban. Vladimir Ghidionescu egyetemi tanár, Gh. Berindei ezredes, Manolescu és Uica őrnagyok, Ulise Samboteanu százados, más, fiatal, alacsony rangú katonatisztek, George Costa-Foru, a kor jeles újságírója álltak a cserkészet ügye mellé, szervező bizottságot hoztak létre. Mikor Károly trónörökös 1914-ben tanulmányai befejeztével hazatért , Szinaján cserkészcsapatot alapított. Példája nyomán egyetlen év alatt 9000 fiatal tett cserkészfogadalmat. Nemsokára megalakult az első országos vezetőség, és 1915 április 8-án hivatalosan bejegyezték a szövetséget. Előtte, márciusban megtartották az első országos kongresszust. Egy évvel késöbb sor került a második kongresszusra és az első országos nagytáborra. A világháború alatt a román cserkészet bekapcsolódott a háborús erőfeszítésekbe, mintegy 500 román cserkész esett el a fronton. Közülük a legismertebb Ecaterina Teodoroiu alhadnagy. Bukarest védelmében is jeleskedtek a cserkészek, a háború után máig fennmaradt szobrot emeltek "az utolsó fővárosi cserkésznek". 1919/23 között a megváltozott körülmények között újjászerveződik a romániai cserkészélet. 1924/29 között a Károly Fejedelem Alapítvány keretei között működik, ezidőtájt csatlakoznak az országos szervezethez a magyar és német munka-illetve vezénylési nyelvű erdélyi cserkészcsapatok. 1929 a teljes megújulás éve, megtartják a háború utáni első országos kongresszust, sor kerül Bukarestben a második országos nagytáborra. 1930 nagy eseménye a Piatra Neamt-i országos Jamboree, egy évvel később vannak először román cserkészek nemzetközi nagytáborban, Kanderstegben. 1932-ben Nagyszebenben, 1934-ben Mamaián, 1936-ban Brassóban tartják az országos Jamboreet. Két évvel később, 1938 februárjában a volt cserkész, II Károly király hatályon kívül helyezi az alkotmányt, betilt minden demokratikus pártot, szervezetet, és már január 24-én "egyesíti", a demokratikusnak, túlságosan békésnek, nemzetközinek, angolbarátnak érzékelt cserkészetet és annak romániai szervezetét a katonai előképzést szolgáló Straja Tarii, azaz Országőr nevü egységes és egyetlen ifjúsági szervezettel. Ez gyakorlatilag a román cserkészet megszüntetését jelentette.            MAGYAR MUNKANYELVÜ CSERKÉSZET ROMÁNIÁBAN           Az I. Világháború után az 1922/23-as tanévben, a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv római katolikus főgimnáziumban kezdett legelőbb magához térni az erdélyi magyar tevékenységi és vezénylési nyelvű cserkészet. Egy évvel később, 1924 április 13-án tett fogadalmat a város román cserkészcsapatai tagjainak jelenlétében a csapat 63 cserkésze. Aradon már 1923 május 4-én fogadalmat tettek a magyar nemzetiségű cserkészek. Nagyváradon 1925 március 30-án alakult magyar nyelvű csapat. Kolozsváron, az akkori körülmények miatt viszonylag későn, csak 1927 május 5-én tehetett fogadalmat a kegyesrendi főgimnáziumban 1925 óta szerveződő csapat, követték őket a református és unitárius főgimnáziumi csapatok is. Ez utóbbi erejére mi sem jellemzőbb, mint, hogy itt készült el, természetesen csapatközi együttműködéssel Erdély és Románia első, cserkészektől épített és használt vitorlázó-repülőgépe. A harmincas évek elejére gyakorlatilag Erdély minden magyar tanítási nyelvű felekezeti gimnáziummal rendelkező városában tevékenykedtek cserkészcsapatok. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Temesváron több csapat működött, közöttük úgynevezett iparos cserkészcsapatok is, amelyek a szakmát tanuló magyar fiatalokat tömörítették. Ugyanakkor Szlovákiában a csehszlovák cserkészszövetség önálló tagozataként működött a magyar tevékenységi és vezénylési nyelvű cserkészet. Jugoszláviában, forrásaink szerint csak néhány nagyvárosban volt magyar nyelvű cserkészet.           1940/44 között az északerdélyi cserkészélet a Magyar Cserkészszövetség keretei között tevékenykedett, hagyományaihoz híven. Ezek erejére és értékére nézve csak annyit jegyeznénk meg, hogy a két világháború közötti romániai cserkészélet valamennyi jeles személyisége, de egyáltalán minden cserkésze zökkenőmentesen folytathatta munkáját az új keretek között, s olyan nagytehetségű és nagy emberségű vezetők, mint például dr. Puskás Lajos mind a román, mind a magyar cserkészszövetségtől megkapták a legnagyobb cserkészkitüntetést. A kor másik kiemelkedő erdélyi cserkész személyisége Dobri János volt. Ebben a korszakban sok erős cserkészcsapat tevékenykedett tájainkon, akkori munkájuk visszfénye tükröződik ma a romániai magyar öregcserkészek tevékenységében.           A MEGPRÓBÁLTATÁSOK ÉVEI           Évtizede még úgy tűnt, hogy a II. világháború befejezése Keleteurópa számára egyben a cserkészet végnapjait is jelenti. A megszilárduló totalitárius rendszer mindenütt leszámolt a cserkészettel. Ürügy bőven akadt: volt, ahol militarista, paramilitarista szervezetnek nevezték ki, volt, ahol Bi-Pi hajdani, osztályok és államok feletti békét hirdető tanításait rótták fel a mozgalomnak. Volt, ahol azt nehezményezték, hogy a cserkészet Angliában született, volt, ahol az alapító egykori katonatiszt voltába, hajdani foglalkozásába, úriember-, és természetesen egykori gyarmatosító voltába kötöttek bele, tény, hogy fokozatosan minden keleteurópai országból kiszorították. Kellett a hely mostohatestvérének, az úttörő, nálunk pionír mozgalomnak. Erről csak annyit, hogy a pionírszervezetet Szovjet Oroszországban a cserkészet mellett, annak proletár és tömegszervezet alternatívájaként hozták létre, eredetileg ideológiáján, nyakkendője és zászlói színén, szimbolisztikáján kívül mindenben a cserkészettel rokon, vagy szinte azonos keretek között. Ezzel is volt magyarázható a pionírkofás kezdeti sikeres volta. Amikor aztán az úttörő munkában előtérbe került a politikai szájbarágás, az úgynevezett agymosás, a szervezet tevékenysége a teljes közönybe fulladt, emiatt is szűnt meg a '80-as évek vége viharos változásai során majd mindenütt nyomtalanul.             A cserkészet keleteurópai története azonban nem zárult le a mozgalom betiltásával. Az ideológiai felügyelőktől veszélyesnek minősített hajdani mozgalom vezetői, tagjai fekete listákra kerültek, másutt is, nálunk is cserkészvezetők tízei és százai járták meg a börtönöket, munkatáborokat, kényszermunka-telepeket. Hazai cserkészvezetőink közül legelőbb Puskás Lajosra került sor, őt 1947 május 2-án tartóztatták le. Utána Dobri János következett, akit három fiatal marosvásárhelyi egykori cserkészvezetővel, Bustya Endrével, Szabó Zoltánnal és Nagy Sándor Zoltánnal egyidőben tartóztattak le 1948-ban, majd ítéltek el 1951 december 7-én 10 hónaptól egy évig terjedő börtönre, de mivel ezt a legfelsőbb ügyész igen enyhe ítéletnek tartotta, törvényességi óvást nyújtott be, súlyosbítást követelve. Bustya Endrét 1953 február 4-én ismét letartóztatták egy másik, szintén koncepciós perben, miután társait már korábban, december 28-31 között elvitték. Hasonló letartóztatási hullám sújtotta őket és sok volt cserkészt 1957-ben, majd közvetlenül ez után, amikor példát kellett statuálni a magyar forradalommal együtt érzők körében. Az ötvenhatosok csak a hatvanas évek közepén szabadultak ki, sokan életük végéig szenvednek a következményektől, családjukkal együtt. A hatvanas évek enyhülő politikai légköre úgy tűnt, feloldja a feszültségeket. Ha korábban középiskolai és általános iskolai tanárok hajdani cserkészmúltjukból visszajáró élményeket, tapasztalatokat, módszereket próbáltak becsempészni, visszacsempészni a hivatalos ifjúsági szervezeti munkába, átmentve ennek révén cserkésztudást, technikát, némi eszmeiséget a totalitárius ideológiával már torkig levő fiatalok számára, ha a "kriptocserkészet" olyan eredményeket is szült, mint a műemlékmentő sátortáborok Ika váránál, a Bácsi torokban, Léta váránál, Gyergyószárhegyen, vagy mint a Mikes- túra volt, ha szabadidő-könyveknek álcázott cserkészkönyvek megjelenhettek a Kriterionnál és a Daciánál, a nevén nevezett cserkészettel szemben továbbra is ellenséges maradt a közhangulat, arról például szemérmesen hallgatott a hazai gyermek- és ifjúsági sajtó, hogy Lengyelországban alternatív szervezetként ismét tevékenykedhetett a cserkészszövetség. A hangváltást csak 1989 decembere hozta el.          A RMCSSZ RÖVID TÖRTÉNETE           1990 februárjában mindössze két nap eltéréssel, a történelmet megismételve, Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult magyar munkanyelvű cserkészcsapat, létrejönnek a mai Budvár, illetve Apáczai Csere János cserkészcsapatok cserkészújonc próbaőrsei. Csíkszeredán egyenesen országos szervezet létrehozását határozta el az az öregcserkészekből és a cserkészetről nagyon keveset tudó, de lelkes fiatalokból és középkorúakból álló csoport, amely aztán magához ragadva a kezdeményezést, összehívta Gyergyószárhegyre 1990 május 15/24 között a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését, amelynek résztvevői cserkészfogadalmat tettek, döntöttek a szövetség megalakításáról, megfogalmazták annak működési szabályzatát, megválasztották a RMCSSZ első országos elnökségét, majd megtartották első vezetőképzőjüket. Júniusban 264/1990 számmal a Csíkszeredai Törvényszéken hivatalosan bejegyzik a RMCSSZ-t, július 2-16 között Csíkmadarason lezajlik az első, szövetséginek tekinthető, hat csapat képviselőit összegyűjtő nagytábor, augusztusban környezetvédelmi csapatközi tábor tevékenykedik a Gyilkos tónál, utána őrsvezetőképzőt szervez az I. Kerület. Augusztusban cserkészvezetői képzésen vesznek részt és képesítő vizsgát tesznek az ausztriai Eibisbergben, illetve egy magyarországi szaktáborban a szövetség első képzett cserkészvezetői, akikhez - a KMCSSZ és a MCSSZ jóvoltából - a következő három évben újabb, mintegy ötven képzett cserkészvezető csatlakozhat. 1992-ben Kommandón, később Sepsibesenyőn szervezi meg a szövetség saját vezetőképző táborait, az őrsvezetőket pedig a kerületek maguk képezik. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint 1000 romániai magyar cserkész vesz részt a jubileumi ünnepségen, e sorok írásakor szinte 90 bejegyzett csapat dolgozik a Romániai Magyar Cserkészszövetség keretei között, összesen mintegy 4000 tagdíjat fizető, tehát tevékenykedő cserkésszel, öregcserkésszel, roverrel, kiscserkésszel, szinte 200 felnőtt vezetővel és segédvezetővel.