»      Sajti Honlapja   - Cserkész  « Faragás
Mi a cserkészet? Cserkész jellem és magatartás A társadalmi élet
Hagyományőrzés, hagyományápolás Élet a szabadban
Buzogány (vagy jogar)

                A Busójárás kellékei között láttam különbözó gyönyörű változatait, most a legegyszerűbb változatát, alapelemét rajzoltam le, ezt ajánlom először elkészíteni. Lapolással illesztendők össze az elemek, nem kell ragaszteni, szögelni, a középső léc - amelyet kissé kónuszosra kell faragni - feszíti szét, és merevíti az elemeket. Néprajzos ismrősöm magyarázata szerint az ilyen szerkezetek tipikus pásztormunkák, vagy rabi munkák (parasztok, betyárok készítették rabságuk alatt), mert sok türelmet, pontosságot igényel a faragásuk.

                Készíteni kell 8 darabot az 1. számú elemből, két darabot a 2. számú elemből.
                Az összeállítás menete: először a két 2. számú elemet fogjuk össze úgy, hogy a kivágott lapolási oldalak szemben legyenek egymással. Ebbe a hézagba beleillesztünk egy 1. számú elemet úgy, hogy a lapolási oldal fölfelé nézzen. Utána két db 1. számú elemet illesztünk kivülről a 2. számú elemekre, közben a már ott lévő 1. sz elem lapolási hézagja alá csúsztatjuk. A negyedik lépésként ismét egy 1. sz elemet helyezünk a 2. sz elemek közé, lapolási hézagjával összefogva az előzőekben behelyezett elemeket. A buzogány másik oldalát hasonló módszerrel rakjuk össze, végül a 3. sz elem bedugásával rögzítjük a szerkezetet.
 

ARATÓKOSZORÚ
         Alapanyag: búza- vagy rozsszalma
         A munka megkezdése előtt a szálakat áztassuk (meleg) vízbe. 5 azonos vastagságú kalászos szálat a kalászok tövénél kössük össze(1). A köteget a bal kéz középső és gyűrűsujja közé fogjuk úgy, hogy a kalászok lefelé nézzenek. A felfelé álló szalmaszálakat sugárirányban széthajtogatjuk(2). Kiválasztunk egy tetszés szerinti szálat, a tövét meghajlítjuk a körmünkkel, majd az óramutató járásával ellentétes irányba indulva a mellette lévő szál tetejére fektetjük(3). Így két szál fekszik egymáson. A kettő közül az alsót fogjuk meg, és a tövénél megtörve áthajlítjuk a felette lévőn, és a következő szál tetejére fektetjük(4), majd lefogjuk a szabadon lévő hüvejkujjunkkal. Újra két szál van egymáson. Ismét az alsót fogjuk meg, és tőben meghajlítva ráfordítjuk a soron következő tetejére, majd lefogjuk a hüvejkujjunkkal(5). Így haladunk körbe néhány soron keresztül. Úgy öblösíthetjük, hogy a szálat az átfordításkor nem a következő szál tetjére, hanem egy kicsit kijjebb csúsztatva fektetjük a másikra(8). A forma szűkítésekor mindig egyre beljebb tesszük a szálat(9). A forma növekedésével a szálak spirálfonatot adnak. Az elfogyó szalmaszálakat úgy pótoljuk, hogy az új szál vékonyabbik végét 2-3 cm hosszan a másikba dugjuk(10-12). A pótlás mindig a hajtások közti szakaszra kerüljön! A szalmacsiga nyílását a végén annyira össze kell szűkíteni, amíg a szálak már közvetlenül egymás tövében fonódnak. A fonat végét erősen elkötjük, és elvágjuk a szálvégeket.
Ötnél több szál fonásával is meg lehet próbálkozni.

IVÓCSANAK
         Alapanyag: dió-, jávor,körte, szilvafa
         Fűrésszel, nagyobb késsel nagyold le a kiválasztott darabot. A papíron életnagységban megtervezett formát másold át a kellő nagyságúra hasított és fűrészelt fahasábra, s a nyelet tömören hagyva alakítsd ki nagyjából a csanak tömbjét. Ezután görbe késsel vagy homorú élű vésővel kimélyítheted az üregét. A mélyedés kinagyolása után a pontosabb kidolgozást kívül-belül váltakozva folytasd a kellő falvastagság eléréséig, ami 3-8 mm között legyen. Közben már a nyelét is kezdd részletezni, mert ha már nagyon vékony az ivórész fala, nem tudod erősen megmarkolni, mert eltörhet. A cifrázás a nyél teljes kidolgozásával kezdődik, ezután jöhet az ivórész díszítése. Ha már kész a díszítés, csak akkor vékonyítsd véglegesre az ivórész falát.




SZALMAKAS
          A szalmából kötött kasok régen tárolóedények voltak. Ebben tartották a tojást, a kenyeret, de a sütésre váró kenyértésztát is ezekben kelesztették.
          Anyagszükséglet: tisztított, kalász nélküli rozsszalma, hántolt, hasított fűzfavessző.
          Eszközök: éles kés, ár, Lyukasztott fejű ár, vagy erős drótból vagy fémlapból készített fűzőeszköz, és vastag bőrből enyhén kúposra varrt bőrgyűrű.
          A kaskötés legfontosabb eszköze a derékszíj vastagságú bőrből kúposra varrt gyűrű. A bőrgyűrű méretét az határozza meg, hogy milyen vastag szalmakötegből akarjuk felépíteni az edényt. A kisebb edényekhez kisebb, a naghyobbakhoz nagyobb átmérőjű eszközt készítünk. A szabásminta egy enyhén szűkülő trapéz. Ennek a két, egymáshoz illesztett hosszanti oldalát árral át- meg átszúrva, erős spárgával, két tűvel, egymással szemben varrva kell megvarrni a bőrgyűrűt. A másik szerszám, amit el kell készítenünk, a lyukasztott végű ár. Ez munka közben azon az elven működik, mint a varrótű befűzését segítő kis dróteszköz, amely minden tűkészletben megtalálható. A kis szerszámot házilag is megcsinálhatjuk, egy keskeny, lapos vasból, amelynek az egyik végét hegyesre reszeljük és lyukat fúrunk a hegy közelében. Az eszköz másik végét fanyélba fogjuk. A kaskötéshez szükséges hántolt vesszőt négy ágba kell hasítani. A térdünk közé fogott szálat először félbehasítjuk, majd a két felet ismét ketté. A vessző belét el kell távolítani. Ezt egy késsel könnyen elvégezhetjük.
           A munka megkezdése előtt a szalma- és vesszőköteget a kezük ügyébe kell helyezni. Egy maroknyi szalmaszálat a vékonyabb végüknél fogva bedugunk a bőreszköz nagyobbik nyílásába, és áthúzzuk a másik oldalra. Az áthúzott szalmavégeket megcsavarjuk, majd körbefordítjuk. Egy vessző vékonyabb végét a szálak közé toljuk és a szalmagyűrűt szorosan körbetekerve elindítjuk a kasfenék csigavonalát. A következő sorokat már mindig a következőhöz jell fűzni. Ezt a munkát a lyukasvégű árral végezzük, amellyel átszúrunk a köteg néhány felső szála alatt és a nyílásba fűzött vesszővéget egy mozdulattal áthúzzuk a másik oldalra, majd kézzel utánahúzunk. Ezekkel a mozduklatokkal kötjük körbe a köteget. A bőrgyűrűt csak lépésenként, mindig egy öltésnyit haladva húzzuk tovább. A gyűrű nagyobbik nyílásába folyamatosan tűzdeljük az újabb és újabb szalmaszálakat, hogy a köteg mindig azonos vastagságú maradjon. Az elfogyott kötővesszőt úgy pótoljuk, hogy a végét ugyanabba a nyílásba húzzuk vissza, majd vízsztintesre fordítjuk és a szalmaköteg alá fektetjük. Az új kötőszál vékonyabbik végét a következő öltés helyén függőlegesen dugjuk a köteg közepébe és az első forduláskor az előző elfogyott szálvéget is a köteg sorai alá szorítjuk.
           A megfelelő méretű kasfenék elkészítése után elkezdjük kötni az edény falát. Öblösítéskor a szalmahurkát az alatta lévőhöz viszonyítva mindig kicsit kijebb, hengeres alakításkor egymás tetejére, szűkításkor pedig bejjebb kell helyezni. Az utolsó sor alkotja az edény peremét. A szalmaköteget olyan ütemben kell elvékonyítani, hogy a perem egyenletes gyűrűt alkosson. Ezt teljesen el kell fedni a kötőszállal. Ez úgy történik, hogy az öltések közeibe leöltés nélkül tekerjük körbe a szalmaköteget. Az utolsó leöltés után a köteg közepébe húzzuk a kötőszál végét.

KÉREGMUNKÁK
           Kéregmunkához legjobb a nyírfa kérge, de próbálkozhatsz más hajlékony kéregfajtákkal.