Sajti Honlapja - Cserkész - Hobbicserkészet

A hobbicserkészek

Összeállította: Solymosi Balázs cst.

                A cserkészet egy önkéntes szervezet, melynek tagjai önként csatlakoznak a közösséghez, és a közösség melletti elköteleződésüket fogadalommal fejezik ki. Ennek értelmében a kötelességteljesítést, a segítségnyújtást és a törvénytartás fogadják meg időkorlát nélkül, azaz életük végéig.
                Természetesen nem mindenki bírja ezt a komoly kihívást és nem mindenki gondolja komolyan. Kiszűrésükre, és a komolyan elköteleződőknek szól az újoncok próbaideje. Ekkor már sokan kiessenek. De vannak, akik ezt kiállván egy ideig tagjaik a közösségeknek, ám ez a helyzet megváltozik. Miért? Egyrészt a csapat hibája, ha nem képes korosztálynak megfelelő, kihívást jelentő programot biztosítani (cserkészmódszerek egyike!), másrészt az egyén környezete, családja is dönthet „ellenünk”. Ez nem jelenti feltétlen az eszmével való szakítást, mindösszesen a közösséghez való kapcsolódás megváltozását jelenti. Miként?
                Egy részük az igazolványát visszaadva a közösséget elhagyja, megőrizve szép emléknek a köztünk töltött időt és felhasználva a köztünk tanultakat. Reméljük, hogy gyermekeit „visszakapjuk”, és hogy a jó gondolat kivirágzik lelkükben, amit később a társadalom javulásában vehetünk észre.
                A másik rész a közösségre igényt tart, és lazán szeretne kötődni. Ők az igazi hobbicserkészek. Teljesen mindegy, hogy milyen okból kerültek a közösségtől messzebbre, a „biztos háttér”, ahol elfogadják, ahol visszavárják barátai és bármikor részt vehet egy-egy programban. Ezek a fontosak, de annyira már nem elkötelezettek a közösség és az eszme mellett, hogy korosztályi próbáikat komolyan vegyék és teljesítsék. Ezeket az embereket nem szabad elküldeni a csapattól, sőt, lehetőséget kell neki biztosítani, hogy bármikor visszakerüljenek a korosztályi próbarendszert teljesítő csoportba. Természetesen erre lehet motiválni is, ezért érdemes olyan programokat szervezni, ahová csak a teljesítők jöhetnek.
                Milyen programok vannak nekik? Saját csapatom tapasztalatai alapján a következő egy működő modell. Szeptemberben felveszik a vándor indexet az első összejövetelen, és a korosztály működtetéséhez szükséges feladatokat kiosztjuk egymás között. Így lesz aki a portyát szervezi (lehetőleg VK-t végzett), lesz aki a teaházakra teát készít, van aki a bulikat szervezi össze a korosztállyal. Aki felvette, azok a vándorok megfelelő szintű próbájára készül. Aki nem vette föl (és még nincsen szürke nyakkendője), azok lesznek a hobbicserkészek. Azok, akiknek már van szürke nyakkendőjük, vándoroknak tekintjük, attól függetlenül, hogy készülnek-e további próbára, vagy sem. Aki felvette az indexét, szintén részt vehet minden vándoroknak szóló programon, akár van nyakkendője, akár nincs.
                A korosztálynak szóló programokról eseménynaptárt kapnak, amely programokon akkor vesznek részt, ha akarnak. Rendszeresen, két hetente van teaház, melynek programja az érdeklődésnek megfelelően alakul (van program-szervezője). Ezen felül a portyákon minden korosztályba tartozó részt vehet.
                Akiknek van szürke nyakkendője, azok a vándorok. Nekik vannak külön programok, amelyeket maguk szerveznek, és csak nekik szól (nyári tábor (világjáró őv), beavatási szertartás).
                A hobbicserkészek maguknak szervezhetnek bármilyen programot, amiben a csapat felszereléssel támogatja őket (ha nem üti másik táborunkat). Évente szoktak rendszeresen szervezni evezőstábort a Dunára, a VK táborok ideje alatt.
                A hobbi cserkészeknek a biztos háttér jelenség sokat segít, egy biztos kapaszkodót jelent számukra, bár csak ritkán térnek vissza ide. A vándorok és a hobbik közötti átjárhatóság azért fontos, mert akinek élete, iskolája, szerelmi élete, stb. nem teszi lehetővé az index használatát, azoknak se kelljen elhagyni a közösséget, és akinek „megjön az esze” és felveszi az indexet, azoknak is legyen lehetősége ezt megtenni. Ez magával vonja azt is, hogy nem feltétlen esik mindenki át a vándorságon, mert előfordulhat az, hogy élete komollyá válik, és a felnőtteknek írt anyag szól már neki, anélkül, hogy vándor lett volna.
                Mindezeket szem előtt tartva tudjuk megtartani rövidebb-hosszabb „pórázon” cserkészeinket nagyobb korukban is, aminek fontossága nem eléggé hangsúlyozható. Kölcsönösen szükségünk van egymásra. Jó munkát ehhez.