Illemtan
Az illemtan
bizonyos határok, normák, szabályok –azért vannak, mert
állandóan emberekkel vagyunk kapcsolatban. Ebből
kifolyólag úgy kell viselkednünk, hogy másoknak kellemes
legyen a társalgás velünk, ne hozzuk az illetőt
kényelmetlen helyzetbe. Vannak bizonyos „aranyszabályok“
melyeket jó ha betartjuk amikor másokkal kerülünk
kapcsolatba. Ezek:
- ne tégy olyat másoknak, aminek Te sem örülnél, ha
Neked tennék.
- arról lehet igazán megismerni az embert, hogy hogyan
viselkedik a társaságban.
- ha a közeli barátaidhoz nem tudsz jól viselkedni,
akkor az idegeneknek még nehezebb dolguk lesz veled.
- Csak akkor szólalj, ha kérdeznek.
- Feleleted legyen rövid, de tartalmas.
Önuralom
Néhány jó tanács:
- Vita hevében – érvekkel győzködünk és nem hangerővel
- Mindig hallgassuk meg a másik fél véleményét is
- Ha másnak van igaza – ELFOGADJUK!
- Uraljuk nemcsak beszédünket de testünket is
- Társaságban ásítani illetlenség
- Tüsszentést zsebkendővel tompítjuk
- Körmét, frizuráját, bajuszát, ORRÁT nem piszkálja
senki fölöslegesen – de főleg nem társaságban
- Nem kiváncsiskodunk – esetleg érdeklődhetünk valami
iránt, de soha nem tolakodóan...
Testápolás
Mindenkinek a magánügye, de:
- Ez elsősorban egészségügyi követelmény !!!
- Hajápolás – zsíros, fésületlen, korpás haj egyszerűen
visszataszítóű
- Férfiak – lehetőleg minden nap borotválkoznak !
- Pattanásos arcbőr külön figyelmet éremel – ne
hanyagoljuk el
- Fogápolás – napi 4-5 fogmosást mindenki ki tud bírni
- Lábat – körmöt mindig rendben tartjuk – lehetőleg
hetente egyeszer nyírjuk a körmunket
- Illatszereket – csak túlzások nélkül – mindig a
fürdőszobában használjuk
- Testápolás minden formáját (illatszerek,
fésülködés,...) csakis a fürdőszobában végezzük
Beszéd
Az emberiség legnagyobb fegyvere a szó – hát használjuk
ki a legojobban:
- Tiszteljük az anyanyelvünket – sok magyar könyvet
olvasunk és igyekszünk idegen szavakat nem használni a
beszédünkben!
- Röviden, römören és érthetően beszélünk
- Csak akkor beszélünk, ha kérdeznek
- Kerüljük a olyan kifejezéseket hogy: IZÉ, UGYE, CSŐ,
MIZUJS, KÖSZ, ASZONGYA
- Idegen szavakat, csak akkor használunk, ha a szónak
nincs magyar megfelelője
- Másokat is engedünk beszélni
- A többiekből SOHA nem csinálunk viccet – nagyon
kellemetlenül érezheted magad, ha majd egyszer megtudja
– és elég valószivnű, hogy eljut a fülébe
Bemutatkozás
Az első benyomás nagyon fontos:
- Nem mutatkozunk be elfogadható indok nélkül –
étteremben, vendéglőben, vagy az utcán – ha valakitől
megkérdezzük – mennyi az idő – nem szükséges a
bemutatkozás (kivételt képez, ha hosszab úton eggyütt
utazunk)
- Új munkatársat a vezető mutassa be
- Az a vendég, aki az étkezés megkezdése után érkezik a
vendégségbe – nem kell bemutatni
- A bemutatott személy nem nyújt kezet!
- Ülő férfiak a bemutatásnál felálnak – a nők nem
(illetve nek kötelező)
- Nevünket érthetően mondjuk
Tegezés, magázás, megszólítás
A magyar nyelv gazdag – használjuk hát ki:
- Megszólításnál használjuk a TE, MAGA, ÖN, KEGYED,
KEGYELMED, KEND, URASÁGOD, URAM, ASSZONYOM, KISASSZONY
kifejezéseket
- Férfiak férfiakkal, nők nőkkel általában tegező
viszonyban vannak
- Mindig az idősebb (illetve rangidősebb – férfi és nő
kapcsolatakor a nő) kezdeményezi a tegeződést
- Ha valakit letegezünk, magától érthető, hogy
visszategeznek
- Külömböző magázási formák vannak: 1. Maga is látta,
uram? 2. Ön is erre tart, asszonyom? 3. Hová tetzik
menni, néni?
Köszönés
Azt jelezzük, hogy észrevettünk a másikat:
- Ha valahová belépsz – Te köszönsz elsőnek
- Ha partnerünknek köszön valaki – mi is visszaköszönünk
- Férfiak kalapot emelnek (ha van)
- Szembenézünk a köszöntöttel
- Nőknek, tekintélyes, idősebb embernek előre köszönünk
- Kézfogáshoz a kesztyűt lehúzzuk!!! – miközben
határozott erőteljes de nem túl erős a kézfogásunk
- A felénk nyújtott kezet illetlenség nem elfogadni
- A kézcsók nem kötelező de nem is tilos (nem csókolunk
kezet kesztyűben, kalapban vagy cigarettával)
- Köszönési formák: 1.Kezét csókolom (nőknek vagy
idősebbeknek) 2.Szervusz 3.Viszontlátásra (viszlát) 4.Jó
reggelt (-napot, -estét, -éjszakát) – mindig hozzá
tesszük a kívánok szót is
- Különösen udvarias, ha egy kisgyerek szájából ez
hangzik: JÓNAPOT KíVÁNOK, JÓZSI BÁCSI!
Családon belül – családi ünnepek
A család a hozzánk legközelebb álló személyek – ne
hanyagoljuk el őket...
- Viselkedjünk otthon úgy, mintha vendégségben volnánk
- Tartsuk mindig rendben a ruhánkat (így meg nem eshet,
hogy egy váratlan vendég kellemetlenül meglep...)
- Sose parancsoljunk – mindig kérjünk (a testvéreinktől
is...)
- Nem feledkezünk meg a születésnapokról, névnapokról
(lehetőleg naptárunkba előre bejegyezzük...)
- Édesanyánknak mindig virágot is veszünk
- Legjobb ha magunk készítjük az ajándékot (még nagyobb
örömet szerzünk vele)
- Családi ünnepségeken gyerekeknek nem töltünk szeszes
italt...
- A meglepetést nem illik elárulni
TV, Rádió, Magnó
- Tekintettel vagyunk a mások idegeire
- Gondolunk a szomszédokra is...
Vendéglátás, látogatás
- Váratlanul vendégségbe érkezni illetlen (kivéve
rendkívüli esetekben) – de ha már váratlanul érkezünk –
igyekszünk rövidek lenni
- Általában késő délutáni órákban érkezünk
- Öltözékünkkel a tiszteletünket fejezzük ki
- Legalább egy héttel korábban mondjuk a meghívást
- NŐKNEK – vendégség nem divatbemutató
- Az érkező vendégeket a házigazda fogadja (ő is nyújt
elsőnek kezet)
- Figyelmes vendég a háziasszonynak virágot hoz (és
papír nélkül adja át)
- A kapott virágot illik vázába tenni és látható helyre
elhelyezni
- Vendégek érkezésekor a háziasszony leveszi kötényét
- Menyasszony + Vőlegény mindig együtt ülnek (házaspárok
is)
- Távozáskor a házigazda kíséri ki a vendégeket –
felsegíti a kabátjukat de nem nyit ajtót !!!
Étkezés
- Kézmosás után ülünk az asztalhoz
- Terített asztalnál olvasni neveletlenség
- Szedőeszközöket használunk, nem nyúlunk a saját
kanalunkkal tálba!
- Fogat körömmel, késsel nem tisztítunk
- Használt evőeszközöknek a tányéron a helye – nem az
abroszon
- Kenyeret nem mártogatjuk a levesben
- Ha valakinek kenyeret nyújtunk – az egész tálat
visszük – nem érintjük a kenyeret a kezünkkel
- Koccintani sörrel, vízzel, üdítővel nem szokás
- A férfiak csak akkor ülnek le, ha már az asszonyok is
ülnek
- Nem fújjuk és nem kavargatjuk a levest
Levélírás
- Mindig fel van tüntetve, ki írja a levelet és mikor
kelt
- Füzetből tépett papírt nem használunk levélírásra!
- Kapott levélre illik válaszolni
- Levelezőlapon nem közlünk bizalmasságokat
- Illik, sőt muszáj, minden levelet aláírni!
Férfi – Nő kapcsolata
- Lépcsőn lefelé a férfi megy a nő mögött, felfelé a
férfi megy elsőnek
- A nő a férfi jobb oldalára áll (többnyire), viszont az
utcán a férfi mindig azon az oldalon van, ahol több
veszély leselkedik a nőre
- Bemutatkozáskor a nő nyújt kezet a férfinak
- Mindig a nő kezdeményezi a tegeződést
TUDNI ILLIK, HOGY MI
ILLIK
A köszönésről
Iskolásként, udvarias
fiatalként a fiúk, férfiak köszönnek előre a nőknek,
leányoknak. Mindig a fiatal köszönti előbb az idősebbet.
Természetesen egy fiatal cserkészlány előre köszön
idősebb férfi vezetőjének, s a nő köszön elsőként akkor
is, amikor az utcán, hátulról jövet megelőznek egy
férfiismerőst. Nemünktől és korunktól függetlenül
elsőként köszönünk, amikor belépünk valahová.
Köszönés közben nézzünk a
szemébe az üdvözöltnek, arckifejezésünk pedig legyen
barátságos. Ne ordítsuk köszönésünket a megtisztelt
fülébe, de ne is suttogjuk oda az üdvözletet, mondjuk
azt normális, megszokott emberi hangon, hallhatóan,
megadva az embertársnak járó tiszteletet a köszönéssel.
Cserkészek között a
tegeződés járja. Ezt mindig a láthatólag idősebb vagy
magasabb rangú kezdeményezi. Ha a korkülönbség öt évnél
nagyobb, és fiatal beszélgetőtársunk letegez, kérdezzük
meg: Tegezhetlek? Huszonévesnél idősebbeket cserkészként
is csak kifejezett kérésükre, engedélyükkel tegezzünk, s
akkor is oda illik nevük után tenni a bá, bácsi, vagy
néni szót, pl. Gábor bá, Laci bácsi, Marika néni stb.
Cserkész cserkésznek Jó
munkát! - köszöntéssel köszön. Válasz rá: Jó munkát!
Cserkész nem cserkész tizenévesnek nyugodtan köszönhet
Szervusz köszöntéssel. Idősebbeket a Jó reggelt, Jó
napot, Jó estét kívánok ! köszöntéssel üdvözölhetünk, és
ne fukarkodjunk a "kívánok" szócskával, elspórlása
tömény udvariatlanság. Használható - korosabb
hölgyekkel szemben - a Kezét csókolom! köszöntés, de
nem a Csókólom! rövid formában, mert hogy jössz te
ahhoz, hogy valakit, idegent csak úgy kéretlenül
összepuszilj?! Lányok a tizenötödik, tizenhatodik
életévük betöltése után kerüljék ezeket az utóbbi
köszönési formákat, már a huszonöt év körüli hölgyek is
megsértődnek érte, de a fiatal, vagy még fiatalos
férfiak is rossz néven veszik, ha az ilyen, már majdnem
felnőtt kishölgyek öregnek nézik őket.
Különböző intézményekben
sajátos köszöntési módok is lehetségesek. Egyházaink
mindegyikének megvan a maga sajátos köszöntési módja. A
római katolikus egyház tagjai Dicsértessék az Úr Jézus
Krisztus!, vagy a rövid Dicsértessék! köszöntéssel
tisztelik meg egymást, amire a válasz: Mindörökké Ámen!.
A református egyház tagjai Békesség Istentől!
köszönéssel köszönnek, ez a köszönése adott válasz is,
míg az unitáriusok az Isten áldja! jókívánsággal
üdvözlik a jó szándékú embert. Bányászok köszönése a
Szerencse fel!, illetve a Jó szerencsét!, katonáké az
Erőt, egészséget!, illetve Romániában a Să traiţi!
Ha társaságunkban levő más
személynek köszönnek, akár ismeretlenek is, illik nekünk
is odabiccentenünk a köszönőnek.
A bemutatkozással kapcsolatban korábban már
elmondtuk, hogy a cserkész feljebbvalónak, idegen
cserkésznek hivatalos körülmények között a szabályos
"(Feljebbvalóm, cserkésztestvérem) X Y cserkész
tisztelettel bemutatkozom!" bemutatkozási formát
használja, rangján nevezve a feljebbvalót.
Kívülálló idegennek
rendszerint közös ismerős mutat be minket. Ilyenkor
mindig a férfit, fiút mutatják be a hölgynek, lánynak, a
fiatalabbat az idősebbnek, az alacsonyabb rangút a
magasabb rangúnak. A bemutató szöveg: Tessék megengedni
, (engedd meg), hogy bemutassam X Y barátomat,
barátnőmet, iskolatársamat, ismerősömet stb). Ha nagy a
kor-, vagy rangkülönbség a két személy között, akkor a
tekintélyesebbtől illik engedélyt kérnünk a bemutatásra:
Szabad professzor úrnak bemutatnom X Y egyetemi
hallgatót bemutatnom?!
Ha csoportnak mutatjuk be
ismerősünket, akkor megmondjuk előbb a bemutatandó
nevét, majd sorban, a legtekintélyesebbtől kezdve
megnevezzük a jelenlevőket. Ha nagy a csoport, akkor
csak a közvetlenül érdekelteknek, pl. szomszédoknak
mutatjuk be az illetőt, de ilyenkor még
cserkészrendezvényen is ajánlatos kitűzőt adni a
vendégeknek, illetve szabályos egyenruhánkban
megjelenni, azon ugyanis van névszalag.
Ha ülünk, és be akarnak
nekünk mutatni valakit, mindig felállunk. Idősebb,
tekintélyes hölgyek esetében ez nem kötelező.
Ha bemutatáskor
kézszorításra is sor kerül, ezt mindig az kezdeményezi,
akinek bemutatnak valakit, vagy a jelen levő hölgy,
akkor is, ha öt mutatják be. . Amennyiben a hölgy nem
nyújt kezet, a férfinak nem illik kézfogást
kezdeményezni, ilyenkor bólintással üdvözöljük a
bemutatottat, illetve azt, akinek bemutattak bennünket.
Az étkezést
illetőleg sok szabályt
illik betartanunk., itt csak a legfontosabbakat
mutathatjuk be. A kanalat tollszárfogással, és ne
marokra fogjuk, csak kétharmadáig merítsük a levesbe, ne
csurogjon vissza tányérunkba a mohón merített sok lé. A
villát bal, a kést jobb kezünkben tartjuk, így
használjuk, az ételt késsel segítjük a villára,
szájunkhoz azonban csak a villát visszük, a kést soha.
Illetlenség evés közben a kést letenni a kezünkből,
ameddig olyan fogást eszünk, amihez kés kel. A kenyeret
bal kezünkkel törjük, ehhez letehetjük a villát a tányér
szélére. Ha az étkezést befejeztük, evőeszközeinket
egymással párhuzamosan, nyelükkel jobbra a tányérba
fektetjük. Ha még kérünk, vagy folytatni fogjuk a
tányérunkban levő étel fogyasztását, keresztbe tesszük
evőeszközeinket.
Az étel kivételekor inkább
szerények legyünk, mint
mohók, ne a legnagyobb és
legízesebb falatokat keresgéljük. Egyszerre mindig csak
egy falat ételt vágjunk le, nem illik apró darabokra
vagdalni a húst,majd letenni a kést és villával
belapátolni az előttük levő ételt. A kenyeret nem
aprítjuk a levesbe, mártásba, nem mártogatunk vele.
Szálkát, magot az
evőeszköz segítségével teszünk magos tányérra, csontos
tálra. Saját használt, tehát nem teljesen tiszta
evőeszközzel nem nyúlunk közös edénybe, dzsemes üvegbe,
vajtartóba, stb.
Illetlenség az
étkezőasztal mellett szürcsölni, böfögni, csámcsogni,
hangosan kortyolni, az evőeszközt lenyalni, az ujjainkat
leszopogatni, a fogunkat piszkálni.
Kínáláskor mindig az
idősebb, egykorúak között a nő, leány vesz először a
tálból. A poharakba mindig a férfiaknak, fiúknak - a
korban legfiatalabbnak - illik tölteni, s ez a vízre is
vonatkozik. Mielőtt iszunk, szalvétánkkal, vagy
zsebkendőnkkel töröljük meg a szánkat, ízléstelen, ha a
pohár vagy csésze szélén ott marad zsíros szájunk nyoma.
Az asztalhoz bármikor
leülhetünk, de az étkezéshez kezdeni csak az asztal
mellett ülőkkel együtt illik., az étkezést bármikor
abbahagyhatjuk, de az asztaltól csak akkor illik
felállni, amikor a háziasszony, vagy az asztaltársaság
legtekintélyesebbje is felállt.
Cserkészek az étkezést
imával kezdik. Erre sor kerülhet asztalhoz ülés előtt, s
ekkor pl. a napos őrsvezető rendeli el az ima
megkezdését, vagy az asztalnál, s ekkor a legidősebb,
legrangosabb javasolja, "Imádkozzunk!" vezényszóval.
Ekkor illik felállni, elmondani az imát, s csak a "Jó
étvágyat!" kívánság elhangzása után kezdeni az
étkezést. Az étkezés végén az "Imádkozzunk!"
vezényszóra felállunk, az illő ima elmondása vagy
eléneklése után megvárjuk, míg a napos őrsvezető, vagy
akinek ez kötelessége, egészségünkre kívánja az
étkezést, erre hangosan válaszolunk, - pl. az
"Egészségünkre!"őrsvezetői kívánságra "Váljék!" a
stílusos cserkészválasz - és csak ez után bontunk
asztalt.
|