TUDNI ILLIK, HOGY MI ILLIK

A köszönésről

          Iskolásként, udvarias fiatalként a fiúk, férfiak köszönnek előre a nőknek, leányoknak. Mindig a fiatal köszönti előbb az idősebbet. Természetesen egy fiatal cserkészlány előre köszön idősebb férfi vezetőjének, s a nő köszön elsőként akkor is, amikor az utcán, hátulról jövet megelőznek egy férfiismerőst. Nemünktől és korunktól függetlenül elsőként köszönünk, amikor belépünk valahová.

            Köszönés közben nézzünk  a szemébe az üdvözöltnek, arckifejezésünk pedig legyen barátságos. Ne ordítsuk köszönésünket a megtisztelt fülébe, de ne is suttogjuk oda az üdvözletet, mondjuk azt normális, megszokott emberi hangon, hallhatóan,  megadva az embertársnak járó tiszteletet a köszönéssel.

            Cserkészek között a tegeződés járja. Ezt mindig a láthatólag idősebb vagy  magasabb rangú kezdeményezi. Ha a korkülönbség  öt évnél nagyobb, és fiatal beszélgetőtársunk letegez, kérdezzük meg: Tegezhetlek? Huszonévesnél idősebbeket cserkészként is csak kifejezett kérésükre, engedélyükkel tegezzünk, s akkor is oda illik nevük után  tenni a bá, bácsi, vagy néni szót, pl. Gábor bá, Laci bácsi, Marika néni stb.

           Cserkész cserkésznek Jó munkát! - köszöntéssel köszön. Válasz rá: Jó munkát! Cserkész nem cserkész tizenévesnek nyugodtan köszönhet Szervusz köszöntéssel. Idősebbeket a Jó reggelt, Jó napot, Jó estét kívánok ! köszöntéssel üdvözölhetünk, és ne fukarkodjunk a "kívánok" szócskával, elspórlása tömény udvariatlanság. Használható  - korosabb hölgyekkel szemben -  a Kezét csókolom! köszöntés, de nem a Csókólom! rövid formában, mert hogy jössz te ahhoz, hogy valakit, idegent csak úgy kéretlenül összepuszilj?! Lányok a tizenötödik, tizenhatodik életévük betöltése után kerüljék  ezeket az utóbbi köszönési formákat, már a huszonöt év körüli hölgyek is megsértődnek érte, de a fiatal, vagy még fiatalos férfiak is rossz néven veszik, ha az ilyen, már majdnem felnőtt kishölgyek  öregnek nézik őket.

           Különböző intézményekben sajátos köszöntési módok is lehetségesek.  Egyházaink mindegyikének megvan a maga sajátos köszöntési módja. A római katolikus egyház  tagjai Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!, vagy a rövid Dicsértessék! köszöntéssel tisztelik meg egymást, amire a válasz: Mindörökké Ámen!. A református egyház tagjai Békesség Istentől! köszönéssel köszönnek, ez a köszönése adott válasz is, míg az unitáriusok az Isten áldja! jókívánsággal üdvözlik a jó szándékú embert. Bányászok köszönése a Szerencse fel!, illetve a Jó szerencsét!, katonáké az Erőt, egészséget!, illetve  Romániában a Să traiţi!

          Ha társaságunkban levő más személynek köszönnek, akár ismeretlenek is, illik nekünk is odabiccentenünk a köszönőnek.

         A bemutatkozással kapcsolatban korábban már elmondtuk, hogy a cserkész feljebbvalónak, idegen cserkésznek hivatalos körülmények között a szabályos "(Feljebbvalóm, cserkésztestvérem) X Y cserkész tisztelettel bemutatkozom!" bemutatkozási formát használja, rangján nevezve a  feljebbvalót.

         Kívülálló idegennek rendszerint közös ismerős mutat be minket. Ilyenkor mindig a férfit, fiút mutatják be a hölgynek, lánynak, a fiatalabbat az idősebbnek, az alacsonyabb rangút a magasabb rangúnak. A bemutató szöveg: Tessék megengedni , (engedd meg),  hogy bemutassam X Y barátomat, barátnőmet, iskolatársamat, ismerősömet stb).  Ha nagy a kor-, vagy rangkülönbség  a két személy között, akkor a tekintélyesebbtől illik engedélyt kérnünk a bemutatásra: Szabad professzor úrnak bemutatnom X Y  egyetemi hallgatót bemutatnom?!

          Ha csoportnak mutatjuk be ismerősünket, akkor megmondjuk előbb a bemutatandó nevét, majd sorban, a legtekintélyesebbtől kezdve megnevezzük a jelenlevőket. Ha nagy a csoport, akkor csak a közvetlenül érdekelteknek, pl. szomszédoknak mutatjuk be az illetőt, de ilyenkor még cserkészrendezvényen is ajánlatos  kitűzőt adni a vendégeknek, illetve szabályos egyenruhánkban megjelenni, azon ugyanis van névszalag.

          Ha ülünk, és be akarnak nekünk mutatni valakit, mindig felállunk. Idősebb, tekintélyes hölgyek esetében ez nem kötelező.

           Ha bemutatáskor  kézszorításra is sor kerül, ezt mindig az kezdeményezi, akinek bemutatnak valakit, vagy a jelen levő hölgy, akkor is, ha öt mutatják be. . Amennyiben a hölgy nem nyújt kezet, a férfinak nem illik kézfogást kezdeményezni, ilyenkor bólintással üdvözöljük a bemutatottat, illetve azt, akinek bemutattak bennünket.

         Az étkezést  illetőleg sok szabályt illik betartanunk., itt csak a legfontosabbakat mutathatjuk be.  A kanalat  tollszárfogással, és ne marokra fogjuk, csak kétharmadáig merítsük a levesbe, ne csurogjon vissza tányérunkba a mohón merített sok lé. A villát bal, a kést jobb kezünkben tartjuk, így használjuk, az ételt késsel segítjük   a villára, szájunkhoz azonban csak a villát visszük, a kést soha. Illetlenség evés közben a kést letenni a kezünkből, ameddig olyan fogást eszünk, amihez kés kel. A kenyeret bal kezünkkel törjük, ehhez letehetjük a villát a tányér szélére. Ha az étkezést befejeztük, evőeszközeinket egymással párhuzamosan, nyelükkel jobbra a tányérba fektetjük. Ha még kérünk, vagy folytatni fogjuk a tányérunkban levő étel fogyasztását, keresztbe tesszük evőeszközeinket.

         Az étel kivételekor inkább szerények legyünk, mint mohók,                                ne a legnagyobb és legízesebb falatokat keresgéljük. Egyszerre mindig csak egy falat ételt vágjunk le, nem illik apró darabokra vagdalni a húst,majd letenni a kést és villával belapátolni az előttük levő ételt. A kenyeret nem aprítjuk a levesbe, mártásba, nem mártogatunk vele.

        Szálkát, magot az evőeszköz segítségével teszünk magos tányérra, csontos tálra. Saját használt, tehát nem teljesen tiszta evőeszközzel nem nyúlunk közös edénybe, dzsemes üvegbe, vajtartóba, stb.

        Illetlenség az étkezőasztal mellett szürcsölni, böfögni, csámcsogni, hangosan kortyolni, az evőeszközt lenyalni, az ujjainkat leszopogatni, a fogunkat piszkálni.

         Kínáláskor mindig  az idősebb, egykorúak között a nő, leány vesz először a tálból. A poharakba mindig a férfiaknak, fiúknak - a korban legfiatalabbnak - illik tölteni,  s ez a vízre is vonatkozik. Mielőtt iszunk, szalvétánkkal, vagy zsebkendőnkkel töröljük meg a szánkat, ízléstelen, ha a pohár vagy csésze szélén ott marad zsíros szájunk nyoma.

         Az asztalhoz bármikor leülhetünk, de az étkezéshez kezdeni csak az asztal mellett ülőkkel együtt illik., az étkezést bármikor abbahagyhatjuk, de az asztaltól csak akkor illik felállni, amikor a háziasszony, vagy az asztaltársaság legtekintélyesebbje is felállt.

         Cserkészek az étkezést imával kezdik. Erre sor kerülhet asztalhoz ülés előtt, s ekkor pl. a napos őrsvezető rendeli el az ima megkezdését, vagy az asztalnál, s ekkor a legidősebb, legrangosabb javasolja, "Imádkozzunk!" vezényszóval.  Ekkor illik felállni, elmondani az imát, s csak a "Jó étvágyat!" kívánság elhangzása után  kezdeni az étkezést.  Az étkezés végén az "Imádkozzunk!" vezényszóra felállunk, az illő ima elmondása vagy eléneklése után megvárjuk, míg a napos őrsvezető, vagy akinek ez kötelessége, egészségünkre kívánja az étkezést, erre hangosan válaszolunk, - pl. az "Egészségünkre!"őrsvezetői kívánságra "Váljék!" a stílusos cserkészválasz -  és csak ez után bontunk asztalt.