»      Sajti Honlapja   - Cserkész  « Korosztályok a cserkészetben
 
Mi a cserkészet? Cserkész jellem és magatartás A társadalmi élet
Hagyományőrzés, hagyományápolás Élet a szabadban
dr. Grynaeus András cst., Solymosi Balázs cst.

KOROK, OSZTÁLYOK, KOROSZTÁLYOK



               "Felnőttünk. Többen, akik még a cserkészet hazai újjáalakuláskor voltunk kicsik, akik gyerekekként kezdtünk cserkészni. Mi, akik sok élményt kaptunk azóta, elértünk egy olyan helyre, ahol nem tudjuk mitévők legyünk. Nincsen program számunkra! Vagy csak néha fordul elő. Feleslegesek lettünk? Kellünk még valakinek? Tudom, hogy Józsi kell, mert ő őv, de nekem semmim. Na jó, egy második próbám azért van, de hát az mit ér?..."

                Sokan, és egyre többen vélekednek így cserkészeink közül. Vannak, akik kimondják ezt az érzésüket, és vannak akik nem, de "lábbal szavaznak", és elhagyják a csapatainkat - amint ezt az éves jelentések mutatják. Mit mondhatunk nekik mi, felelős vezetők? Talán ezt: "Igenis szükségünk van Rátok (is). A cserkészet életforma, és nem csak 10 éves kortól 15-ig (esetleg 20-ig...)." Kimondhatjuk ezt a mondatot, de csak felelősséggel, és a "következményeket" is vállalva! Ezért kellene újra végiggondolnunk cserkészetünk korosztályait, és ha szükséges változtatni rajtuk. Erre szeretnék mutatni egy megoldási lehetőséget, amit kitaláltunk, és bizonyos részeit alkalmazzuk is csapatunkban, egyelőre sikerrel (vagy legalábbis komolyabb kudarc nélkül...).

                Elsőként a csapatunk működéséről ejtsünk néhány szót! Önálló őrseink vannak. Azaz rajok klasszikus értelemben nincsenek. Helyette korosztályokról beszélünk, de a működés végtelenül egyszerű: Egy-egy őv szervezi meg a korosztályi programokat, alapvetően a saját őrsére figyelve, amire minden adott korosztályú őrs is meghívót kap. Az érintett őrs vezetője dönti el, hogy él-e a felkínált lehetőséggel, vagy sem. Csapatprogramunk kevés van, mivel nagyon nehéz jó és minőségi programot adni egyszerre 7 és 27 éves "gyerekeknek"... Közös a karácsony, az anyák napja és a fogadalomtétellel záruló próba. Ez azért fontos, mert a fogadalomtételt a közösséghez való tartozás és elköteleződés vállalásának szertartásának tartjuk. Ezért kell a teljes közösség a fogadalom- és ígérettételhez. A későbbiekben a korosztályi beavatások már nem teljes közösség előtt történnek.
                A korosztályi váltás is egyszerű, mindössze az őv-t kell(ene) átképezni az új módszerekre (ha szükséges, általában meglátják maguktól, hiszen sok esetben ezt a váltást már átélték). A másik fontos sajátosságunk, hogy a VK-ra menő gyerekeink nem esnek ki a régi őrsükből, hanem annak ugyanolyan tevékeny tagjai maradnak, és a vezetői munkájukat e mellett többletmunkaként végzik. Ezzel vezetőink "kiégését" szeretnénk megelőzni, hisz így heti rendszerességgel nekik, az ő korosztályuknak, szóló programokon vehetnek részt, számukra kihívást jelentő feladatokkal nézhetnek szembe, és élvezhetik, hogy ott nincs rajtuk vezetői felelősség. Ám így is sok estben az általuk vezetett őrssel kell tartaniuk, mert a mások szervezte rendezvényeken (akadályverseny, teljesítménytúra, stb.) nem tudjuk megvalósítani a programok időbeli szétválasztását, ezért "cserébe" tagjai lehetnek a vezetői őrsnek, aminek a programjai igazából köszönetet mondó aktív pihenések (vezetői túrák, szilveszterezés).
                Önálló, felelősségteljes, közösségben élni tudó, és akaró állampolgárok nevelése célunk cserkészmunkánkkal. Ennek érdekében osztjuk a gyerekek különböző korosztályokba. A cserkészkorosztályok elnevezése a feladatukat és a lehetőségeiket takarják. Az elnevezések meghatározásába azt az árnyalatnyinak tűnő különbséget is bevontuk, hogy mi, akik a cserkész életformát választottuk, nem cserkészkedünk, hanem cserkészünk! Az általunk jónak látott és használt korosztályok határai és elnevezései az alábbiak:

kiscserkészek (6-10): Cserkészésre készülnek. Sokat játszanak, mint az életre készülő erdei állatok, akik a cserkészésre "edznek". A sok játékban egységgé kovácsolódnak és vezetőik védőszárnyai alatt igazi gyermekkort élhetnek társaikkal együtt és észrevétlenül megtanulnak közösségben élni.
cserkészek (10-14): A(z őrs)vezetőjük irányítása mellett, egyértelműen a cél felé haladva cserkészik be tudományaikat és készülnek a komoly életre. Ennek első lépéseként fogadalommal kötelezik el magukat, amely önálló döntésükként, saját akaratukból helyezi őket erre a pályára. Mozgásterük még kicsi, jól behatárolt, és vezetőjük határoz meg minden lépést és szabályt. Ezt az utat járva együtt tanulnak meg a közösség tagjai lenni.
kószák (14-17): A cserkészet keretein túlnőtt, a felnőttségre vágyó, ám "veszélyeztetett" korban lévők csoportja. Nagyok, de nagyobbak akarnak lenni. Önállóan keresnek mindent, és sokkal nehezebben viselik a korlátok szabta folyosókat. Ezért vezetőjük nagyobb teret ad nekik, és meghatározza azt az irányt, amerre menniük kell, és azt a sávot, amin belül szabadon "kószálhatnak". Próbálgathatják erejüket és teljesítményüket (pl: programok szervezése saját őrsüknek, kihívást jelentő programok -pl. barlangászás-, önálló vándortáborok őrsi keretben, szórakozások és szórakozóhelyek látogatása), ami látszólag céltalan kószálást mutat, ám tapasztalatgyűjtésre fordítják idejüket. Tapasztalataik révén megtanulnak, néha saját vágyaikról lemondva, a közösséggel élni. Mindig karnyújtásnyira van tőlük a segítőkészséggel nyújtott kéz, amibe kapaszkodhatnak, bár ezt büszkeségük miatt nem igazán akarják elfogadni. Kószálásaik nyomán sokmindennel megismerkednek, és a múltbeli együttlétek és közös irány az, ami formailag összeköti őket. Tanulásuk akár saját kárukra is történhet, de az őrs és a csapat védőszárnya kinyúlik föléjük, hogy megpihenhessenek illetve felkészüljenek a következő kószálásra.
vándorok(17-22): A kószálásokból egyre nagyobb portyákat tevők felismerik a helyes irányt, a "boldogulás ösvényét". Ebbe az irányba mennek, de immáron teljesen önállóan, és saját tempójukban. Az útjukat maguk határozzák meg, csak a cél adott. Amit tesznek, maguk hasznára vagy kárára lesz, de minden lehetőségük megvan arra, hogy a maguk javára fordíthassák. A csapattól tanácsokat, ötleteket kapnak. Az eddig átadott értékek révén, tevékenységükkel egyre inkább szilárd értékrenddel rendelkező, felelősségteljes állampolgárrá válnak: megtanulnak a közösségért élni. Szabadabb, kevés kötöttséget tartalmazó közösségi életük kezdetét azért tettük ide, mert az érettségi, felvételi és egyéb, ebben a korban nehézséget jelentő, komoly időt lekötő kötelességeiket is figyelembe vettük, és nem kívántuk, hogy szembekerüljünk lelkiismeretükkel vagy családjukkal.
telepesek vagy fészekrakók (22-házasságkötés): A vándorút végén a letelepedés és az élet kiépítése a fő céljuk. Mindegyikük lakóhelyének társadalmába beépülve a családalapítás, a hivatás felé törekszik és az otthon elkészültén fáradozik. A vándorok a nyakkendő megszerzése után még három próbát tesznek le. Ezek után nincs számukra több próba, hanem élethivatást keresnek, társat életükhöz, munkát, lakást... Közben a korábbi tapasztalatikra, élményeikre, példákra építve megtanulnak közösséget építeni. Régi barátaikkal (őrstagjaival, korosztályával) közösen készülnek erre az életre. A vándorok programjain még részt vehetnek, de amikor maguk között vannak, akkor mindenkinek joga van "élete párját" is bevezetni a közösségbe. Közös, esetleges együttlétek (bulik, beszélgetések, vacsorák, lelkigyakorlatok) alkotják látható életüket. Ez azért is fontos, hogy ne szakadjon szét és ki az, akinek a kedvese nem cserkész, hanem megtarthassuk a közösségben. Mindemellett ez a cserkészeszme terjesztésének is megfelelő alap lehet, hiszen a közösség értékeit a bekapcsolódó házastárs-jelölteknek is el kell fogadnia. Persze, előfordulhat, hogy a reményteli kapcsolat szakítással végződik, de egy élő és igazi közösségnek ezt is tudnia kell kezelni, és az egykori kedves megmaradhat a közösségben (ha akar), hiszen időközben ő is a közösség részévé vált...
mesterek (házasság-nyugdíj): A cserkészést végigélve, a vándorútjuk végén letelepedve, tapasztalataikat összeszedve élnek, és példát mutatnak, életükkel adnak tanúbizonyságot a cserkészetről. A családi cserkészet alapjai ők. Gyermekeiket fogadja a csapat(uk), hogy ők is cserkésszenek. Azonos gondokkal küzdenek (első gyerek, iskoláztatás, továbbtanulás, házasodás, stb.), így egymásnak is tudnak segíteni. Időbeosztásuk szerint ez a legelfoglaltabb réteg, így kapcsolattartásuk személyes, és közösségi összejöveteleik ritkábbak, de rendszeresek.
bölcsek (nyugdíj (65)- ): Élettapasztalatokkal teli emberek, akiknek életét meghatározta a cserkészés. Régi emlékeik és tapasztalatokban gazdag életútjuk miatt vannak együtt. Tanácsokat adnak kérésre szívesen, de a mesterek új módszereibe nem avatkoznak bele. Hálásak vagyunk nekik munkájukért, amivel a mi lehetőségeinket kivívták.

                Az egyes korosztályok határát, és a "valami új" kezdetét a fogadalmak és elköteleződések jelzik. A kiscserkészek a kiscserkészígérettel kötelezik el magukat a közösség mellett, és ígérnek hűséget. A cserkészek fogadalma életre szóló, és immáron már nem csak a közösséghez tartozásukat fejezik ki, hanem annál többet: egy életforma választását. A kószák 14. életévük betöltése után kezdenek neki a munkának. Igazi beavatásukat a cserkészésre, a cserkészéletforma vállalására kimondott második igen jelenti, amit az erdőben egyedül, elmélkedéssel eltöltött 24 óra készít elő, és ennek végén megerősítik a fogadalmukat, és a kihívások vállalásával fejezik ki az eltökéltségüket.
                A vándor-rá válást különleges keretek között történő nyakkendőátadás szimbolizálja. E szertarás során kell velük felismertetni új helyüket a világban és a cserkészetben. Tudatosuljon bennük, hogy vége a felhőtlen gyermekkornak, tudatosak, felnőttek, visszakerülnek az erdei játékokból a városi, igazi életbe, és ott kell helytállniuk. Segítségük jól jön a kisebbeknek, de munkájukat maguknak kell megszervezni, és kialakítani az életritmusukat és közösségeiket. Ez a cél vezérelje őket vándorlásukban, ahol az útról le lehet térni, de a céltól nem. A telepesek fogadják el ezt a nagyon köztes és széthúzódó kort, amiben léteznek. Így kerülnek szembe az új, igazi, életre szóló kihívással, amikoris életritmusukat megtalálták. Úgy kell beilleszkedniük a környezetükbe, hogy ne simuljanak bele. Éljenek köztük és velük, de nem nekik és nem tőlük! Életüket úgy rendezzék, hogy fogadalmukat véglegesen valóra válthassák, és hivatásukhoz keressék a legmegfelelőbb párt. A mesterek a felnőtt cserkészek fogadalmat teszik le. Ekkor már hivatásuk és párjuk megvan. Hazájuknak szolgáljanak munkájukkal, és terjesszék el az eszmét, amelynek nyomában csak a megénekelt tiszta láng jöhet. Utánuk és körülöttük is érződjön ez a láng. A legtapasztaltabbak a bölcsek számára az a fontos, hogy "mindent tudsz már, sok a tapasztalatod. Vigyázz, ez csábíthat a kiokításra! Ha megkeresnek, légy kedvesen támogató és alázatosan véleményező! Örvendj korodnak és ismételten nagy szabadságodnak. Emlékeidet ne hagyd elveszni, mintahogyan cserkésztestvéreidet sem hagyod!"
                Ha cserkészetünk szembenéz a leszakadó korosztályok problémájával, akkor előbb-utóbb a korosztályok felosztását is egységesíteni kell. Mi úgy véljük, a kötöttségeknek egyre kisebbeknek kell lenni. A korosztályi váltásokkor tartott "beavatási szertartások" alaphangját a fentebb leírt gondolatok adnák meg, de minden csapat maga alakítaná ki a szertartás módját. (Ez azt jelenti, hogy két telepes számára országosan ugyanazt jelenti munkája, korosztálya, de hogy milyen volt a körülmény, és a hogyan, az már a csapathagyomány része.) Így az egyes korosztályok és ezek külső jelei (nyakkendő) ugyanazt jelentené, de az élmény minden csapat, minden közösség életében féltve őrzött közös titok lenne, és az összetartozás forrásává válhatna.