Tarsoly Kellékek: gyapjú, kartonpapír, olló, ceruza, meleg víz, vászon, törölköző. Tervezés: érdemes egy rajzlapon a mintát előre megtervezni, kiszínezni. A bonyolult mintát rá lehet rajzolni a kartonpapírra és azon vezetni a gyapjút. A forma kivágása: a kartonpapírra rárajzoljuk tarsolyunk formáját. Ez lehet szemüvegtok, tolltartó, bicskatok, furulyatok, stb.             A kiinduló méret 1/3-dal nagyobb legyen, mint a készítendő tárgy mérete. Várhatóan ennyit megy össze. Mintázás: a minta vékony, színes gyapjú. A pontos munkához érdemes víz alá dugva benedvesíteni és úgy ráhelyezni a papírra (1. ábra), azon pedig egy kis hegyes ágdarabbal igazíthatjuk.             Erre rá első rétegben egész vékonyra, fátyolosra szétszedett gyapjúval borítjuk be az egész mintát. Ennek mérete két-három ujjnyival legyen körben nagyobb, mint a forma (2. Ábra).             A második réteget erre merőlegesen szálirányban tépkedjük, és így tovább. Ha ezzel is magvagyunk, kevés szappanaos meleg vizet (inkább a szappanról “ldörzsölt” habot) csepegtetünk rá. Óvatos mozdulatokkal lenyomkodjuk, vigyázva, hogy a minta ne mozduljon el (3. Ábra)            Ha kissé (!) összeállt, az egészet megfordítjuk a papírformával együtt.            Most a hátoldali minta következik. Ezután a körben túllógó gyapjúfátylat ráhajtjuk a hátoldalra (4. Ábra). Most is ügyeljünk arra, hogy aminta ne mozduljon el. Ez a ráhajtás nem fedi be a mintát, “fátyol-rétegekkel” oótolni kell. Erre is szappanos hab kerül, lenyomkodjuk, simogatjuk. Vigyázzunk a következőkre:            A leggyakoribb hiba abból adódhat, ha a forma szélén nem dolgozzuk hozzá a gyapjút a papírhoz, csak mindkét oldalról felülről lenyomkodjuk. Ilyenkor a formáról lelógó, lenyúlt részé összetapad, és kifordítás után csúnya élt ad, olyasmit, mint a sorja. A túl sok víz pedig a mintát veszélyezteti, a túl sok hab pedig kezelhetetlen, kocsonyás állapotot hoz létre.            Számoljuk a rétegeket, mert hamar elfelejtjük, melyik oldalra mennyit is tettünk! S az se szép, ha a tarsoly nem egyformán vastag. Új réteget fektetünk munkánkra, s ügyeljünk a szálirányok változtatására (5. Ábra). Ha elég a szappan és a víz az új rétegek befogadására, akkor nem csepegtetünk rá szappanos vizet. Mindig a szükség szerint járjunk el. Újra megfodítjuk. És a túllógó részeket ráhajtjuk. A fordulúknál apró, finom ráncolással próbálkozunk.            Ismét új, száraz réteg közvetkezik. A negyedik. Hasonlóan járunk el vele, mint a korábbiakkal. A rétegek szerint mi határozzuk meg aszerint, milyen vastagségra vágyunk. Egy 10-15 cm-es tárgyhoz 1-5 vékony réteg elegendő. A kívánt helyeket megerősíthetjük, például egy cipő, csizma sarkát, orrát vagy az egész talpát egyenéletesen megvastagíthatjuk.            Ha felraktuk a 4-5 réteget, 10-15 perces simogatás, dörzsölés következik mindkét lapján és az élein (6. Ábra).            Ezalatt a gyapjú félig nemezzé állt össze, s most a szájánál kivágjuk. A kerek tárgyakkal néha előfordul, hogy elfelejtődik a minta helye és állása, s már csak találgatni lehet azt, vagy rosszul elvágni. Ezért ilyen esetekben egy kis színes gyapjúpöttyel rétegenként lejet hagyunk.            Kivágás után egy heleyen óvatosan elválasztjuk anyagunkat a papírtól, s megnézzük, hogy a helyén van-e. Ha nem, még tovább folytatjuk a dörzsölést. Ha minden rendben, kifordítjuk a nemezünket, s az elázott papírforma kihullik belőle. Ez az egyedüli pillanat, amikor még egy keveset igazíthatunk a mintán. Felemelni nem érdemes a mintákat, legfeljebb oldalra eltolni, ha megkívánja. Még az egész munka laza, de feltárul a minta szépsége, eltaláltsága (7. Ábra). A fény felé tartva nézzünk bele, ha feltûnően vékony lenne, akkor azon a helyen pár perc többletmunkával s egy kis száraz gyapjú vizes bedörzöslésével észrevétlenül még “megfoltozható”, később már nem.           Kisimítjuk az asztalra lerakott munkánkat. Kevés szappanos víz kerül rá. A két tenyér között készült hab mindig friss legyen. A régi, öreg, a víz tetején úszkáló hab csak levegőt tartalmaz s nem segít. Most már a mintás felületet óvatosan simogatjuk (7. Ábra).           Most következik az erős meggyúrás. Átdörzsöljük minden részét, mintha zoknit mosnánk (8. ábra).           Befejezésként érdemes egy kis vászon segítságával újra összecsavarni, felhengerelni és úgy gyúrni minden oldalról néhány percet. Ezen erőteljes gyúrás hatására az eredeti mérethez képest végül 2/3 részére megy össze a tarsoly (9. Ábra és 10. Ábra).           A minta mélyen beivódik az alapba, nem is látszik, hogy valamikor csak rajta volt, hanem egy síkba kerül. Az asztalra állítva a jó nemez megáll.           A végén tiszta vízzel kimossuk, fahengerrel simára hengereljük, a kívánt formára húzogatjuk, úgy szárítjuk.           Ha a tarsolynak visszahajtást is szeretnénk, a papírból úgy vágjuk ki a formát, hogy a lehjatható rész is rajta legyen. A mintát rárakjuk ugyanúgy, mint a másiknál. A különbség a gyapjúval való beburkolással lesz. Egyik oldalon mindig a lehajtó felőli részre is teszünk gyapjút, míg fordítás után a másik oldalon csak alul a tarsolyt növeljük, felül a papírt üresen hagyjuk. Minden egyéb munkában hasonlóan járunk el, mint a sima tarsolynál (11. Ábra).