Rövid ismertető

 

               Az ún. pálos-rovásírás, amelyet legtovább és legszélesebb körűen a pálos szerzetesek használtak, egészen a XVI. század végéig használatos volt. Ez a rovásírás nagyon hasonlít a türk rovásírásra, valószínűleg nemzetünk türk származású része hozta magával. A pálos rovásírás az eddig megtalált emlékek tanulsága szerint a XIII. századig teljesen egyeduralkodó volt, s döntően templomok felirataiban bukkant fel. A pálos-rovásírás az emlékek legnagyobb részében balról-jobbra haladt, tehát megegyezett a nemzeti latin betűs írásunk irányával.

               A pálos-rovásírás különlegesen sok emléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis elfogadhatók voltak a középkorban mind a spanyol, mind a portugál királynak, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belső részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez. Ezek a pálos szerzetesek gyakran barlangokban laktak ott is (hasonlóan a Pilis hegységbeli lakhelyeikhez), s a barlangok falán nagyon sok magyar nyelvű, balról-jobbra haladó felirat maradt meg. De levelezéseikben, térképek feliratozásánál szintén használták a pálos-rovásírást. Később helyüket jezsuiták vették át, de közöttük lévő magyar jezsuiták még egy darabig használták titkosírásként a pálos-rovásírást. Ma hazánkban ismét működik a Pálos-rend, s újra érdeklődéssel fordul a pálos-rovásírás felé.

               A székely-rovásírás a magyar rovásírás másik ága. Ez hirtelen bukkan fel a XIII. századtól, s meglepő egységességet mutat. Vannak olyan elképzelések, miszerint a magyar középkor folyamán egy írás-reform történt, s ennek során alakult ki a székely-rovásírás. Ugyanakkor ennek ellentmond, hogy a székely rovásírásban olyan ősi betűjegyek is fellelhetők, amelyek más, közel keleti írásokkal mutatnak hasonlóságot, s ősibb jegyek a türk rovásírás betűinél is. A székely rovásírás a XVI. századra komoly virágzásnak indult, s különösen Erdélyben, a székelyek körében általánosan használt volt. Az elnevezése a középkorban szittya/szkíta-írás volt, s csak a legutóbbi időkben nevezték el székely-rovásírásnak. Olyan mértékben elfogadott volt, hogy Székelyföldön még a XVIII. században is tanították iskolákban. A XIX. században elkezdődött a rovásírás tudatos kutatása, ami lényegében kizárólag a székely-rovásírásra összpontosult. A székely-rovásírás iránya többségében jobbról-balra haladt, de a legrégebbi időktől kezdve vannak emlékek, amelyekben az írás balról-jobbra irányú.

               A székely-rovásírással fennmaradt emlékeink között a legszebbek a középkori vallásos szövegek, amelyek az akkori kiejtést rögzítették. Igazi irodalmi élmény a XVI. században leírt Miatyánkot és Hiszekegyet elolvasni, s csodálatos, hogy a rovásírással sokkal egyértelműben tudták leírni a beszélt nyelvet, mint az akkori latin betűs írással.

               A magyar pásztorok körében elterjedt volt a számrovás használata, amelyek hasonlítanak a római számokhoz. Napjainkig azonban egyetlen emléket sem ismerünk, ahol a számrovás jeleit valamelyik rovásírásunk jeleivel együtt alkalmazták volna. Persze ebbe nem tartoznak bele a XX. századi tudatos alkalmazások.

               Manapság egyre többen fordulnak az ősi írásaink felé, s gomba módra szaporodnak a rovásírással írt szövegek, feliratok.

               Fontos megjegyezni, hogy rovásírásos emlékeink szinte kizárólag az államalapítás utáni időszakból valók, az egyébként gazdag honfoglaláskori sírokból eddig még gyakorlatilag semmilyen rovásemlék nem került elő. Ez abból adódik, hogy elsősorban fát használtak akkoriban a rovásíráshoz, ami elkorhadt az idők folyamán. A régebbi hun és avar sírokból szórványosan került elő rovásírásos emlék, de ezek esetében a magyar nyelvűség eddig még nem egyértelműen bizonyított. Ezek a szövegek nagyon rövidek, tele vannak magánhangzó-kihagyással, összevonásokkal, ami nehezíti a megfejtésüket.

               Mind a kétféle magyar rovásírásra jellemző, hogy a magyar államalapítás után nem kerültek hivatalos használatba, de az egyre fejlődő magyar írásbeliség eszközeit kihasználva az idők folyamán mégis fenn tudtak maradni. A pálos rovásírás esetében ez csak emlékeket jelent, a székely rovásírás folyamatos használata azonban a mai napig fennmaradt.

               A magyar rovásírásban eleinte a magánhangzókat ritkán jelölték, s a hosszú magánhangzókra nem is volt külön jelük. Ezért a XX. században a fennmaradt különböző emlékekből kiválasztottak jeleket a hosszú magánhangzók számára. Ezek általában elfogadottakká váltak, s mára széleskörűen használatosak.

               Az interneten a http://nimrud.eet.bme.hu/rovas web oldalon található egy Rovásírás Honlap, amelyről ingyen letölthetők a szabványos betűkészletek, s a hozzá tartozó kódkészlet is, melyek szabadon felhasználhatóak Dr. Hosszú Gábor, mint szerző nevének feltüntetésével. Azonos kódkészlettel, a Magyar Adorján- és a Forrai Sándor-féle rovásbetűk is letölthetők innen. Ha írunk egy szöveget valamelyik betűkészlettel, akkor egyetlen utasítással változtathatjuk, hogy melyik rovásírásos betűkészlettel kívánjuk kinyomtatni. Ezzel azt a célt igyekszünk szolgálni, hogy a különböző rovásírás-iskolák követői egymással kompatibilisen írhassanak. Természetesen megtalálhatók a jobbról-balra és a balról-jobbra való írásiránynak megfelelő betűk is.

               A szabványos rovásírás betűkészlet tartalmazza azokat a betűösszevonásokat, amelyek az emlékekben fennmaradtak. A betűösszevonásoknak elsősorban akkor volt jelentőségük, amikor fára vagy kőre róttak. Ma a papíroson vagy elektronikusan írt szövegeknél ritkábban használjuk azokat, de a betűkészlet mindenesetre szabványos módon tartalmazza. Szintén megtalálhatók a betűkészletben a rovás-számok is, de az arab számjegyek is. Ahogy a nemzeti latin betűs írásunkban is áttértünk a római számokról az arab számokra a legtöbb helyen, úgy a rovásírás során is a rovás számokat csak bizonyos különleges esetekben célszerű használni, telefonszámot pl. még rovásírásban is arab számokkal érdemes leírni.