A TÁBOROZÓ CSERKÉSZ  

                A követelmény egyértelmű, másfél év alatt legalább egyszer részt kell venned egy legkevesebb tíz napos cserkésztáborozáson. Össze kell állítanod egyéni táborozási felszerelésedet, tudnod kell különféle sátrakat felverni, berendezni, lebontani, meg kell tanuld a legfontosabb tábori szerszámok használatának módját, hat új csomó megkötésének mikéntjét, tudnod kell segédkezni a tábori konyhán, meg kell tanulnod segélyt nyújtani a leggyakoribb balesetekben esetleg megsérült társaidnak. Ismerned kell a tábortűzi illemszabályokat, a viselkedés módját zászlófelvonásnál, zászlólevonásnál, étkezésnél.

        Kéthetes álló, tehát egy helyben felvert cserkésztáborban, romániai körülmények között, 1000 méteres magasságig nagyjából a következő minimális felszerelésre van szükséged:

        Ruhák: 3 rend fehérnemű, 2-3 ing, blúz, amiből legalább egy a cserkészegyenruha része, 5-6 pár zokni, harisnya, hosszú és rövid nadrág, lehetőleg az egyenruhához tartozó, kabát vagy zubbony, viharkabát vagy hanorák, szvetter, pulóver, magashegyi táborban összegombolható prémes kabátbélés, sapka vagy kendő, szíj vagy öv, esőköpeny, 4 zsebkendő, bakancs, váltócipő, ami lehet sport- vagy tornacipő, fürdőnadrág, illetve fürdőruha.

Mosdószerek: könnyű, műanyag mosdótál, szappan, fogkefe, fogkrém, fésű, tükör, 2 törülköző, pipereszerek, toalettpapír.

Evőeszközök: zománcozott bádog mélyátnyér, ugyanilyen literes csésze, evőkészlet, tehát kés, kanál, villa, kulacs, törlő, asztalkendő.

Íróeszközök: cserkészfüzet, levelezőlapok, golyóstoll. Ugyanide soroljuk a játékoskönyvet és énekeskönyvet.

Különféle készletek, tehát a varrókészlet, amelyben két tű, fehér, fekete4 és keki cérna, tartalék gombok, kisolló, vagy becsomagolt zsilettpenge, 12 biztosítótű, foltnak való anyag, 30 40 cm. puha drót, 3 m. befőttlekötő spárga, egy 5 méteres ruhaszárító kötél található, a cipőtisztító készlet, amiben jól zárt dobozban cipőkrém, s egy műanyagzacskóban kis cipőkefe található, végül a túrán használatos egészségügyi készleted, amiben megtalálhatók a kisebb sérülés ellátásához szükséges kötszerek, fejfájás-csillapító, és ha szükséges, az egyéni gyógyszereid.



Személyi iratok, pénztárca, pénz, cserkészigazolvány, táborozási lap.

Hálófelszerelés: melegítőruha, hálózsák, alvószivacs, kispárna. Ha a táborvezető máshogy nem rendelkezik, minden két cserkészre egy kétszemélyes sátor.

Egyebek: zseblámpa, tartalék elem, fényképezőgép, iránytű, látcső.

Nem viszünk magunkkal a táborba magnót, walkmant azaz sétálómagnót, táskarádiót, vadászkést.

Mindig hátizsákba csomagolunk, s viszünk magunkkal kis túrára alkalmas oldalzsákot.

        A sátorverés nem is olyan egyszerű, mint gondolnád. Már próbacserkész korodban megismerted a sátortípusokat. Erre emlékeztetünk most, amikor megemlítjük, hogy a legegyszerűbb éjjeli menedékhelyek a védőtetők, lombkunyhók, csőszkunyhók, azok, amelyeknek építésével, felállításával a harmadik próba keretei között fogsz megismerkedni. Ugyancsak egyszerű a Gilwell-lapból, vagy rombusz alakú személyi sátorlapból állított egyszemélyes sátor, ezeknek felállítási módját a II. cserkészpróba követelményeivel való ismerkedés során fogod megtanulni. Most a két-három személyt befogadó kanadai és a hasonló eszkimó sátrakkal kell megismerkedned, hiszen ilyen a saját sátratok, amilyenben laktok majd a táborban, előbb azonban jegyezd meg, mi jellemzi a jó sátorhelyet.

        Tehát: sátrat nem telepítünk lejtőre, lejtő aljához közel, szélnek, erős napsütésnek kitéve, fa alá, közvetlenül víz partjára, alulról átnedvesedő, vizenyős, mocsaras helyére, út mellé, gabonatábla oldalába, olyan helyre, amely esőben sáros lesz. Ha a sátorhely földjén a fűszálak között megtapogatott föld nyirkos, ha felemelt kő alatt nedves a föld, keress más helyet. Az agyagos talaj nem alkalmas sátortelepítésre, s ha nem a víz mellett verjük fel a sátrat, hanem pár méterrel magasabban, valamelyik teraszon, legalább négy-öt fokkal lesz melegebb éjjel a sátorban, mint ha azt a víz mellé vertük volna.

        A kanadai sátor szerkezetét és részeit 54. sz. képünkön láthatod. Felverésekor legelőbb az alaplapjával azonos nagyságú műanyag fóliát terítesz a kiválasztott helyre, azért, hogy táborozás végén ne kelljen a sátor alját órákig tisztogatnod a rátapadt nyirkos földtől, rohadt fűtől, avartól. Kicsomagolod a sátrat és alját ráilleszted a fóliára. Letűzöd az alapot 4-8 cövekkel. Összeerősíted a gerincrúdat, a sátorba bebújva helyükre illeszted a tartórúdakat, a károgókat kitolod a tetőn látható, fémmel gyűrűzött lyukakon. Társad ráilleszti a károgókra a gerincrúdat és az izotermet a sátorbelsőtől elválasztó távtartó toldatokat, helyére tűzi a sátorbelsőt tartó 6 oldalcöveket. Ketten együtt ráteszitek a gerincrúdra az izotermet, ennek megfelelő nyílásain is átdugjátok a károgókat, majd elől és hátul helyükre tűzitek a főköteleket tartó cövekeket. Végül egyszerre haladva, páronként helyükre tűzitek az oldalköteleket rögzítő cövekeket is. A cövek, vagy tűzőtű beverésének, rögzítésének módját 55 sz. képünk ábrázolja.

        Lebontáskor ellenkező sorrendben járunk el. A lebontott sátrat előbb földre, vagy pl. bokrokra, fára kiterítve megszárítjuk, majd tiszta, száraz helyen szorosan, szabályosan összefogjuk, s tokjába tesszük. A minden cöveket tartalmazó cövekes zacskót és a rúdakat tároló rúdas zsákot sem felejtjük ki a tokból. A fóliát letöröljük, ha nagyon mocskos, megsemmisítjük.

        Az eszkimó hókunyhóhoz hasonló iglu-sátrat ugyanúgy kezdjük felverni, mint a kanadait, tehát alul fóliát teszünk, a sátoralap négy sarkán található letüzőfülek külső fémgyürüibe szúrva letűzzük az alaplapot, majd összetoljuk a sátrat merevítő üvegszálas botokat s azokat a letüzőfülek belső gyűrűibe pattintjuk. A tartó-rudakhoz kötjük a sátorbelső füleit, majd feltesszük az izotermet, ha van azon rögzítőfűl, azt is bekötjük a rudakra, végül a cövekekkel letűzzük a sátor alját, s más cöveksorral rögzítjük az oldalát. Lebontáskor fordítva járunk el.

            Mindkét sátortípust gumigyűrűs kötélzettel rögzítjük, ha a gumikarika elszakad, azonnal pótoljuk, mert az ilyen kötélzetet nem kell állandóan utána húzni, ha nedvesebb, vagy szárazabb lesz az idő.

        A fentebb vázolt módon járunk el a 8 személyes őrsi sátor felverésénél is, csak éppen a méretek térnek el, hiszen az ilyen sátor 450x275 cm, súlya mintegy 20 kg.

        Mivel a régi típusú őrsi sátornak nincs fenéklapja, lomb-, szalma-, fenyőág-aljazást készítünk beléje, az egyik, a láb-oldalhoz támasztékot cövekelve, ami az aljazást is helyén tartja. Fenyőerdő közelében több réteg fenyőlombot rakunk egymásra, tetejét pokróccal terítjük le. Lomblevelű erdőben száraz avart rakhattuk vastagon a fekvőhelyek alá, még jobb, ha ezt szalmazsákba tömjük. Szalmát, szénát csak zsákban tegyünk magunk alá, mert így kevesebb vész kárba.

        A manapság főként raktárnak használt kúpsátrak felveréséhez először a sátor nagyságánál 2 méterrel nagyobb kört rajzolunk a földre, azt beosztjuk 12 részre, s az osztásoknál leverjük a sátorcövekeket. A főtartót bevisszük a ponyva alá, helyére nyomjuk s felemeljük vele a ponyvát. Segítőink odakinn beakasztják a feszítőköteleket a cövekekbe, megfeszítik a köteleket. Végül körben letűzzük a ponyvát.

            A 16-32 személyes parancsnoki és péksátraknak szilárd vázuk van. Ezek típusonként eltérnek egymástól. Elvben kimérő-kötéllel kijelöljük a középrúd és az oldalak tartórúdjainak a helyét, beverjük a tartórúdakat, rájuk erősítjük az összekötő rudakat. Felhúzzuk a ponyvát, az oldalakat lazán kicövekeljük. Bevisszük a középrúdat, helyére tesszük, felemeljük vele a ponyvát. Feszesre húzzuk a köteleket, tűzőtűkkel letűzzük a ponyvát, elrendezzük az ajtók és ablakok ponyváit, berendezzük ágyakkal a sátrat.

            Két ilyen sátrat egymás mellé verve gyülekező és étkezősátrat építhetünk, de akkor az egyik oldal ponyváit mindkét sátorról levesszük, vagy, ha a ponyva rögzített, felemeljük, s a tető alá szíjazzuk.

            A fenéklapos sátrakat nem árkoljuk. A fenéklap nélkülieket igen, az eresszel egy vonalban gyeptéglányi árkot ásunk a sátor egész kerülete körül, az ajtót kivéve. A gyeptéglákat nem borítjuk rá a ponyvára, az megrohadna a vizes földtől, hanem az árkon kívül, füvel felfelé helyezzük el, hogy tábor végén legyen mivel visszatemetni az árkot.

            A fenéklapos sátorban érdemes pokróccal leterítenünk az alvóhelyet, erre tesszük az alvószivacsot. A zártcellás puha műanyaghabból készült 1-2 cm. vastag szőnyegen akkor a legkellemesebb az alvás, ha a sátorhelyet még felverés előtt ügyesen elegyengettük egy kislapáttal, azon nincs göröngy, kiemelkedés, gödör, árok.

            Jó tudnod, hogy a sátorba nem lépünk be cipővel - kivétel az ágyakkal berendezett péksátor -, cipőnket a bejáratnál levetjük és betesszük az izoterm alá, hogy el ne áztassa egy futó eső. A bejárat elé -ha nincs -, építsünk régi ponyvából, fóliából előszobát, s ha a ponyva engedi valahol a vizet, borítsunk a sátorra nagyméretű fóliát, amit a szél ellen sok-sok ruhaszárító csipesszel foghatunk rá a ponyvára. Ne használjunk biztosító tűt, mert az is lyukat hagy a vászonban.

            Belülről ne érintsük a ponyvát, mert beázik a sátor, még az izoterm se véd igazán a nagy eső ellen. Fekhelyed legyen száraz, ezért délben, csendes-pihenő alatt vidd ki matracodat, hálózsákodat a napra, s szárítsd legalább egy órán keresztül. Ha szép az idő, reggel hagyd nyitva a sátradat, s délután ötig, hatig ne is zárd be. Utána annál inkább, mert az esti nedvesség behúzódik a ponyva alá, s nem lesz meleged éjjel. Szellőztesd, szárítsd minden nap a hálóruhádat, azaz a melegítőt, éjjeli zoknit, éjszakai sapkát. Tréninged csak alvásra való, azzal ne menj túrára, játszani és hálózsákodba se bújj be napközben használt ruhádban, fehérneműdbe, zoknidban.

            A vizes, sáros holmit még esőben se tartsd sokáig a sátorban, szárogasd meg az esőszünetekben. A fehérneműt, zoknit, zsebkendőt mosd ki, cipődet is rendszeresen takarítsd. Sátrad mögött legyen ruhaszárítód, sátrad előtt legyen csizmafa és ha csak ketten laktok a sátorban, akkor a viselt cipőtök kerüljön műanyagzacskóban az izoterm alá, a tartalékcipő pedig kinek-kinek saját oldalán, ugyancsak zacskóban, a sátorban legyen.

            Egyáltalán, a sátorban tartsatok rendet. A zsák legyen hátul, a csomagtérben, a zseblámpának nappal az ajtó, éjjel a fejed mellett a helye, ugyancsak az ajtó mellett van a viharkabát, a pulóver, a váltócipő helye. Éjjeli holmink az alvószivacson legyen, összehajtva, fölötte az összetekert hálózsák. A kimosott tányér, evőeszköz, csupor edényes zacskóban, az étkezőkörletben, saját fogasodra felakasztva található, vizes törülközőnk reggel a szárítón, utána a mosdókészlettel, de legalább a szappannal együtt az izoterm alá kerüljön, ne kelljen mindenért bebújnod a sátorba.

                Már itt jelezzük, hogy a sátrad és a cserkésztábor rendje, tisztasága nem magánügy. Reggel, reggeli és zászlófelvonás előtt a napos vezető és a szolgálatos őrs vezetője szemléznek minden sátrat és minden sátorlakót, ennek módjáról az Alakiságok fejezetben olvashatsz bővebben.

            A táborból minden táborozó közös munkája eredményeképpen lesz cserkésztábor, s ebből a munkából neked is ki kell venned a részedet. Először természetesen csak segédkezni fogsz, a második és harmadik próba szintjén fogsz oda eljutni, hogy előbb értő résztvevője, aztán tervezője és szervezője legyél a tábor építésének.

                Az első próba a tábori szerszámokkal akar megismertetni. Tudjuk, hogy már láttál ásót, lapátot, csákányt, kisbaltát, keretfűrészt, kalapácsot, harapófogót, cigányfúrót, mégis vess egy pillantást 56. sz. képünkre.

                Ásóból kétfélét is használunk, az 50 cm. -es nyélhosszúságút s azt, amelyik másfél méteres nyelű. Ez utóbbival egyező nagyságú a lapát nyele is. Van szívlapát és kupás lapát is, rakodni az előbbivel könnyebb. Az ásóval nem lehet lapátolni, a lapáttal ásni. A csákány nyele 60-70 cm. hosszú, a csákánybaltáé 44 cm. 14 éves cserkészfiú óránként 0, 30 köbméter földet ás ki, hoszúnyelű szerszámmal. Rövidnyelű eszközzel feleennyi a teljesítmény.

                A fát vonófűrésszel vagy harcsafűrésszel, keretfűrésszel daraboljuk. Az elsővel ketten dolgoznak, s ezt a nagyfogú, veszélyes szerszámot csak húzni szabad, tolni soha. A keretfűrésszel egy ember dolgozik, mindig bakon. A fa aprítására használt balta rövid nyelű, veszélyes szerszám, még veszélyesebb a hosszú nyelű fejsze. Használatuk módja 57. sz. képünkön látható.

                A szerszámot soha nem vágjuk földbe, s mindig fedett szerszámállványon, bezsírozva tartjuk. Szerszámállvány, favágótőke, fűrészbak látható 58 sz. képünkön.

                Szerszámaink nyelét készítse szakember, s ő is erősítse helyükre a szerszámfejeket. Csorba, életlen szerszámot, törött nyelet, rosszul beerősített fejű szerszámot ne használjunk, életveszélyesek.

                A nagy ásó a nagy földmunkákhoz használatos (Latrinaásás, tűzhely és szemétgödör készítése, nagy sátor körülárkolása), a kis ásóval vándortúrán, portyán dolgozunk, táborban ezzel ássuk a kisebb árkokat, gödröket, keskeny, mély lyukakat. A fejsze 30 cm-nél vastagabb, a csákánybalta a 30 cm-s fák kivágásához, gallyazáshoz alkalmas, a kisbaltát hasogatáshoz, gallyazáshoz használjuk. A szekercét ácsmunkához használják, táborba ritkábban visszük magunkkal. A csákány földlazításhoz kell, a csákánybalta inkább árokbetemetéshez alkalmas. A kalapácsot és harapófogót mindenki ismeri, a cigányfúrót olyan famunkáknál használjuk, ahol nedves fába kell szöget verni, vagy facsapot akarunk használni.

                A viharlámpa nem szerszám ugyan, de működtetését minden cserkésznek ismernie kell. A petróleummal üzemelő lámpa kanóca gyapotszalag, amit fogaskerekes csavar emel ki. Hosszával a láng magasságát, ezzel a fényt szabályozzuk. A lángot üvegbúra veszi körül, az drótrács védi. Kis karral lehet begyújtáshoz és tisztításhoz felemelni illetve kibillenteni az üveget. Használatkor kicsavarjuk a töltőcsavart, a tartályt megtöltjük petróleummal. Nem gázolajjal és nem más kőolajipari termékkel. A petrosin és a benzin robban! A csavart visszacsavarjuk, a lámpa tartályát egy ronggyal megtöröljük. A tisztára törölt lámpaüveget felemeljük, egy gyufaszállal meggyújtjuk a lámpabelet, lehúzzuk kicsire a csavarral a lángot, visszaeresztjük a lámpaüveget, majd lassan csavarva beállítjuk az optimális lángmagasságot. Lámpaoltáskor felemeljük az üveget és belefújva oltjuk el lámpánkat. A petróleumot csak leoltott és kihűlt lámpa tartályába szabad betölteni. A túl magas láng kormozza az üveget, amelyet egyébként úgy tisztítunk, hogy kivesszük a rács alól, újságpapírral alaposan kitöröljük, majd visszatesszük. Moshatjuk is az üveget, s ez után töröljük szárazra az újságpapírral. Üvegmosás után ne gyújtsuk meg azonnal a lámpát.

                Odahaza sohasem főzöl. Már legelső tábori napodon kénytelen leszel tudomásul venni, hogy 'ha jösztök, lesztek, ha főztök, esztek', hogy átalakítsunk egy ismert szólásmondást. No persze nem te fogsz főzni, de ez elmúlik, mert III. próbásként ilyesmit is fognak rábízni és hátha te leszel a nagy szakács különpróba majdani sikeres kiállója. Addig azonban tanuld meg, hogy mikor szolgálatos vagy, a konyhán is lesz dolgod, s akkor: a konyhában a felnőtt vezetőkön és rajtatok, naposokon kívül senkinek nincs keresnivalója; a tűzifáról őrsödnek és benne neked kell gondoskodnotok; a tűzhelylapra üres edényt ne tény, mert lepattog a zománca, s az edényt el kell dobni; ne önts, löttyints semmit a forró tűzhelylapra, mert az képes megrepedni, csak azért, hogy téged bosszantson; puszta kézzel ne nyúlj a tűzön levő edényhez, a fedőjéhez, a fogantyújához, mert megéget, de az ételt is földöntheted, magad is leforrázhatod ily módon; ha egy edény megüresedik, tégy bele vizet, melegedni, mosogatáshoz; mosogatni hamuval, homokkal is lehet, de alumínium edényt ne mosogass hamuval, szódával, vagy lúggal, mert elveszti a fényét; ha már nem kell a tűz, oltsd el.

            Ja, és természetesen, a konyhában tisztaságnak, rendnek kell lennie. Mivel nem vagytok kannibálok, pólóban, kötényben dolgoztok, nem fürdőruhában. Legyen mindig kézmosó víz, szappan, tiszta törülköző a közelben, s használják ezeket a konyhások. Fedjétek be az edényeket, hogy ne kóstolhassanak az ételbe a legyek. A mosatlant, bármilyen kellemetlen is, étkezés után azonnal mosogassátok el.

Kuktaként a reggeli és vacsorakészítéshez, a terítéshez és a mosogatáshoz van legtöbb közöd.

            A reggeli-készítés azzal kezdődik, hogy egy órával hamarabb keltek, mint a tábor többi tagja, gyors mosakodás után első dolgod a tűz megrakása. Erről csak annyit, hogy száraz rőzséből gyors, nagylángú tüzet rakj. A teás-edényt kétharmadáig töltsed, még jobb, ha két, vízzel félig töltött teás-edényt teszel fel melegedni. Vigyázz: teát, tejet csak saját edényében szabad főzni, ha nem, a tea mellékízt kap, a tej odakozmál.

            Míg a tea fő, előkészítitek a reggeli más kellékeit. A kenyeret kenyérvágó késsel, vágódeszkán vágjuk, előbb kettőbe, aztán négybe, aztán szeletekre. Ne vágj vastag, nagy szeleteket, nem mindenki szereti így és az otthagyott kenyérdarabokkal sok megy veszendőbe. Kis szeleteket vágj, s vegyenek a táborozók többször a kenyeres tálból.

            Miközben az egyik napos a kenyeret vágja, a többiek a rákenni valókat készítik elő. Vaj, margarin, dzsem, zsír, ömlesztett kenősajt csupán néhány lehetőség a sietős vagy lusta tábori szakács számra, de ezt is lehet cifrázni, hiszen a zsíros kenyeret fűszerezheted sóval, édes, vagy csípős paprikával, fokhagymaporral, hagymaporral, kurkumával, curryvel, adhatsz mellé zöldséget, stb. De készíthetsz különleges kennivalókat, például körözöttet.
 

1. Juhtúróhoz keversz ugyanannyi zsíros tehéntúrót, negyedannyi margarint, ízlés szerinti mennyiségű apróra vágott vöröshagymát, sót, édes paprikát, apróra tört köménymagot, s az egészet keverd jól össze.

2. Ugyanehhez az alapanyaghoz ízlés szerinti mennyiségű sót, áttört fokhagymát, apróra tört köménymagot teszel és jól összekevered.

3. Olajos-hal konzervet, pl. tonhalat negyedannyi margarinnal, dobozonként egy megreszelt kemény-tojással, apróra vágott hagymával jól összekeversz, sóval, borssal, pár kanál csípős mustárral ízesítesz, végül ízlés szerinti mennyiségű citromlevet adsz hozzá. Még jobb, ha ez utóbbit az asztalra teszed, mindenki használja tetszése szerint.

4. Májpástétom konzervet negyedannyi margarinnal, ízlés szerint mustárral, vagy ketchuppal, vagy mindkettővel összekeversz, úgy, hogy közben sót, borsot, kis szerecsendiót is adsz hozzá.

5. Vinetát parázs fölött megsütsz, szenes héját letakarítod, a húsát leöblíted, fakéssel apróra vágod. Ízlés szerinti mennyiségű apróra vágott hagymát keversz hozzá, sózod. Aki szereti, kevés ecetet is adhat hozzá. Még jobb, ha majonézzel dúsítod, de erre inkább otthon, mint táborban van lehetőséged.

            Mikor kész a kennivaló is, megteríttek. Abroszt, virágot, fűszert, azaz sót, paprikát, esetleg citromlevet kell az asztalra tenni, a kenyeret tálcán, kenyeres-tálban, másra nem használ, tiszta műanyag-edényben tehetitek az asztalra.

            Reggeli után a mosogatás következik. Előbb azonban mindenki elmosogatja a saját edényét, s ehhez nektek, szolgálatosoknak kell mindent előkészíteni. A 'minden' tulajdonképpen három különböző színű nagy mosogatóedény. Az elsőben, a pirosban enyhe mosogatószeres meleg víz van, a másodikba, a kékbe tiszta, langyos öblítővizet tesztek, a harmadikba, a fehérbe tiszta hideg vizet. Ez a három lépcsős mosogatás tábori formája. A mosogatószeres vízbe két mosogatókefét is teszel, ne mártsa mindenki a kezét a mosogatólébe. A vizeket a tábor létszámától függően időként kiöntitek, s tisztával pótoljátok.

            Mikor a tábor befejezte a reggelizést, ti is esztek, majd elmosogatjátok az edényeket, ugyanúgy, mint a többiek, azaz meleg, mosószeres vízben mosva, kétszer öblítve mindent.

                Hogy könnyebb legyen a kormos teás-edényeket elmosni, eláruljuk, hogy ha kályhára tétel előtt vizes szappannal gondosan bekenitek a használt edények külső falát, akkor könnyen, gyorsan és tökéletesen megtisztulnak a koromtól!

Mosogatás után az ebéd előkészítése következik, a főszakács rendelkezései szerint. Erről most nem beszélünk.

            Ebéd után ismét mosogatás a műsor, majd rövid csendes-pihenő után kezdhetitek a vacsorát előkészíteni. Ha nem főtt étel, hanem hideg koszt a menü, akkor ismét kenyérvágás, illetve megfelelő hozzávaló készítése a feladat, asztalterítés, az asztal leszedése, mosogatás a folytatás. Mikor mindezzel készen vagytok, kitakarítjátok a konyhát, rendbeteszitek az ebédlőt, megmosakodtok és épp csak annyi energiátok marad, hogy zászlólevonás után beessetek az ágyba. Vigasztalódjatok azzal, hogy mindenkinek jut ebből a munkából, és csöppet se mellékesen, gondolkozzatok el azon, hogy Édesanyátok ezt minden nap megcsinálja, miközben még mosolyogni is van ereje.

            Ne feledd: mielőtt ételhez nyúlsz konyhásként, mindig moss kezet! Csak tiszta edényt, evőeszközt használj az étel előkészítéséhez! Ne tűrd, hogy az ételből gúnyt űzzön bárki, szólj rá arra, aki morzsálja a kenyeret, fitymálja az ételt, válogat, nem tartja be az illendőségi szabályokat az asztalnál. Juttasd eszébe, hogy cserkésztáborban van, nem malacvályúban turkál!

            Cserkészújonc korodban megismerted az egyszerű csomót, az egyszerű kettős csomót, a kofacsomót, az ívelt kettős csomót és a szorító nyolcast. Most ideje új csomókkal megismerkedned. Az erősített szorító nyolcas a már ismert csomónak tökéletesebb változata. A halászcsomóval két különböző vastagságú kötelet is biztonságosan összeerősíthetsz. Az álló hurkot úgy kötjük, mint az ívelt kettős csomót. A kötél-rövidítő csomót, a kettős csomót, a tengerészcsomót sokhelyütt használhatod munka közben. (59. sz. tábla)





A TŰZRAKÁS, TŰZGYÚJTÁS MÓDJA ÉS SZABÁLYAI



        A tűz felfedezése az emberiség egyik legnagyobb sikere volt, révén hatékony védekezési eszközhöz jutott a hideggel szemben, a tűz minőségileg megváltoztatta az ember táplálékát és táplálékozási szokásait, megvédte a vadállatok ellen. Áldás a tűz ma is, ugyanakkor átok, hiszen párperces figyelmetlenség, gondatlanság következtében házak, települések, erdők éghettek, égnek le. A cserkész ehhez alkalmazkodik: él a tűz adta lehetőségekkel, ugyanakkor megelőzi a veszélyt.

A tűzrakás szabályai

Ne rakjunk tüzet erdő, gyúlékony anyagok (pl. szénakazal, szérű) közvetlen közelében;

Tűzrakáskor vegyük figyelembe a szélirányt;

Kerítsük körül a tüzet árkolással vagy kövekkel;

A tűzhelyet sohase hagyjuk őrizetlenül;

Tűzhelyünk közelében mindig legyen oltásra használható víz és lapát, amellyel földet lapátolhatunk az esetleg terjedni kezdő tűzre;

Heves szélben a tűzet azonnal el kell oltani;

A tüzet csak egy személy gondozza, ne tébláboljon mindenki körülötte;

A kialudt tűzre tegyünk keresztbe két száraz ágat, ezzel bizonyíthatjuk, hogy az esetleges erdőtűz nem a mi táborhelyünkről indult el.



                A tűzrakás módja, tűzvédelem



            Tüzet csak ott rakunk, ahol helye van, ahol nagy szabad tér veszi körül tűzhelyünket, ahol legalább ötven méteres körzetben nincs a közelben fa, bokor, éghető anyag, épület. Nyáron, fokozottan tűzveszélyes, nagyon száraz, szeles időben 300 méterre növekszik meg a tűzveszélyes körzet határa és adott környéken a hatóságok teljes szabadtéri tűzrakási tilalmat is elrendelhetnek.

            Az őrsi tűzhely, vagy a portyatűz elkészítéséhez kislapáttal kivágunk két-négy gyeptéglát, s ezeket gondosan távolabb visszük, hogy majd a tűz eloltása és a tűzhely területének rendezése után visszafedhessük velük a tűzhelyet.

                A kislapáttal elegyengetjük a területet, majd kövekkel gondosan körülrakjuk a tűzteret.

                A tűztér közepére rakjuk a tüzet. Tűzrakáshoz száraz, vékony ágakat gyűjtünk, ezeket 30 cm-nél nem hosszabb darabokra tördeljük. A tűzhely közepére elkészítjük a tűzfészket: nagyon vékony, gyufaszál-vékonyságú aljgallyat gyűjtünk, amelyet 10 cm hosszúra tördelünk, ebből halmozunk fel mintegy két maroknyit a tűzhely közepén. Köréje elképzeléseink és igényeink, illetve a rajzok szerint vékonyabb, majd vastagabb ágakból építjük fel a szükséges gúlát, máglyát a korábban már feltördelt ágakból. Megállapítjuk a szélirányt és szélirányból meggyújtjuk a tüzet, úgy, hogy a gyufa a tűzfészket gyújtsa be.

                A tűzfészekhez csak olyan gallyat tördeljünk fel, amit közvetlenül a fáról törtünk le, annak alsó, korona alatti részéről és pattanva tört le. Ez mindig száraz, fenyvesben még eső idején is gyűjthetünk a törzs alsó részéről tűzgyújtásra alkalmas ágacskákat. Tűzgyújtásra alkalmatlan a frissen tört ág, az avar, a friss, vagy már megbarnult falevél, a fű, a meg nem száradt széna. Élő fát nem vágunk ki tüzelőnek, nem csonkítunk meg!

                A tüzet továbbindulásunk előtt vízzel eloltjuk, a szenet, hamut a tűzhelyen szétkaparjuk, a tűzhely körüli kőkört szétszedjük, széthordjuk, majd a tűzteret a megőrzött gyeptéglákkal gondosan visszatemetjük és ismét meglocsoljuk.

                A cserkészet egyik mai, fokozottan környezetbarát ága - képviselői autóval járják a Nyugat kultúrtájait, az érintetlen természetbe ritkán jutnak el és azt inkább látványosságként szemlélik - a rover-tűzhelyek használatára esküszik. A rovertűzhelyek lábakra állított kettévágott fémhordóból, nagyobb, 10-20 kg-s konzervdobozból készülnek, ezekben ég a tűz, a hamut, a parázs gondos eloltása után a legközelebbi szemeteskukába kell dobni. Nálunk ez az irányzat egyelőre nem terjedt el.