Sajti Honlapja - Cserkész

A TÁJISMERET TERÉN

A próbázási előírások azt követelik tőled, hogy ismerd Erdély néprajzi tájegységeit, röviden tudd jellemezni ezeket. Készíts és mutass be őrsödnek szakszerű műemlék ismertetést, egy a településeteken vagy annak közelében levő fontosabb műemlékről. Ennek terjedelme legalább 90 gépelt sor legyen, amelyet méretarányos alaprajz, vagy térvázlat, néhány sajátkészítésű fekete-fehér fénykép, vagy a műemlékről készült képes levelezőlap-gyűjtemény egészítsen ki.

A próba két önálló, egymástól független feladat teljesítését követeli tőled. Az első a romániai magyarság fontosabb csoportjainak megismerése, lakóhelyük azonosítása. "... ismerd Erdély néprajzi tájegységeit, röviden tudd jellemezni ezeket.." - kéri a próbafeltétel. Ehhez szeretne segítséget nyújtani a próbázási segédkönyv, amikor lexikonszerűen összefoglalja a romániai magyar nemzetiség nagyobb csoportjaitól lakott kistájakkal kapcsolatos ismereteket.

Aranyosmente, Aranyosszék. Az Aranyos és a Maros egybefolyásának környékén, az egykori tordai királyi várbirtok helyére 1264-71 között V. István királytól odatelepített kézdi székelyek 22 faluja. Egykori központja Felvinc volt, ma inkább Torda és Aranyosgyéres felé igazodik.

Avas. Az Alföldre nyíló hegyi medence Szatmár megyében, amelynek középkori alapítású falvai az egykori szatmári királyi vár uradalmához tartoztak. Lakosságának zöme román, de Avasújváros (korábban Avasújfalu), Köszegremete és Vámfalu jelentős magyar lakossággal is rendelkezik.

Bánság. A Maros, Tisza, Duna, illetve a Déli Kárpátok legnyugatibb csücske által határolt,l több kistájra oszló terület, amelynek csak északi és keleti része tartozik Romániához. A török hódításokig viszonylag sürün lakott táj Temesvár 1552 évi elfoglalása után elnéptelenedett, s a vár 1717 évi visszafoglalásáig teljesen elvadult, sok helyen el is mocsarasodott. Magyar lakossága elpusztult, vagy északra menekült. A törökök kiűzése után a bécsi kormányzat kincstári tulajdonnak nyilvánította a vidéket, lecsapoltatta a mocsarakat és előbb kiszolgált, rendszerint rokkant katonákat, majd 1724-től német telepeseket telepített itt le. 1763-tól, később az 1799, 1802, 1808, 1812 években is volt telepítés 172-174 között olasz, spanyol, francia telepesek is érkeztek ide. A szerbek 1740-51 között, a bolgárok 1737-ben költöztek a Bánságba, s nagyjából ugyanebben az időben keletkeznek ezen a vidéken horvát, szlovák, a mai Krassó-Szörény megye területén cseh, illetve krasován falvak és szintén ezidőtájt jönnek létre a síkvidék román falvai, miután a hegyvidéken már a XV. századtól kezdve oklevelesen bizonyítható a román etnikum tömeges jelenléte. A magyarság csak 1778 után kapott engedélyt az újbóli letelepedésre ezen a vidéken, ekkor főként a földesurak telepítettek falusi, mindenekelőtt dohánytermelő birtokaikra magyar földműveseket, de még 1913-ban is volt beköltözés a Bánságba. 1944 után a romániai németség elleni intézkedések, a kitelepítések újabb népmozgást indítottak el, amelyek végeredménye a svábság, a bánsági németek csaknem teljes kitelepedése volt. Fontosabb romániai vonzásközpontjai: Temesvár, Lugos, Resica, Nagyszentmiklós, de némi nagyvonalúsággal bánsági településnek szoktuk számítani a tulajdonképpen alföldi Aradot is. Ezekben a városokban él a romániai bánsági magyarok zöme is. A tájegység nyugati és déli része Kis Jugoszláviához , apró, északnyugati csücske a Magyar Köztársasághoz tartozik.

Bányavidék, Bányaság..A Zsil völgyének erdélyi része, mindenekelőtt a bányavidék, Petrozsény, Petrilla, Lupény, Urikány, Vulkán. Magyar lakói zömmel a múlt évszázadtól bányamunkára idevándorolt székelyek, szilágyságiak, máramarosiak.

Barcaság. A Brassó-Háromszéki medencerendszer egyik tájegysége, a Feketeügy, a Baróti-hegység, az Olt völgye, a Dél-Persány, a Brassói-havasok, illetve a Bodzai-hegység között. Magyar lakói Hétfaluban, illetve Bodola, Keresztvár, Barcaújfalu, Krizba, Apáca községekben, s Brassóban laknak.

Báródság. Az Élesdtől a Királyhágóig a Sebes-Körös jobb partján elterülő, Biharhoz tartozó kistáj neve. Egykori magyar lakosságának maradványa Élesden, Körösréven, néhány kisebb településen lakik. A vidék nevét középkori közzpontjáról, Magyar-majd Nagybáródról kapta.

Berettyómente. ASziolágysági kistáj, a Berettyó síksága az Érmellék és a Hegyköz településeiig. Vonzásközpontjai Szilágynagyfalu, Berettyószéplak, újabban Szilágysomlyó is.

Bihar.A Berettyó, a Sebes- és Fekete Körös völgyei, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál fekvő, több kistájra oszló tájegység. Központja Nagyvárad, fontosabb vonzásközpontjai Élesd, Margitta, Székelyhíd, Nagyszalonta, Tenke, Belényes. Ma nagyobbik, jobbára hegyvidéki része Románia, kisebbik, alföldi része a Magyar Köztársaság területéhez tartozik.

Bihari Hegyköz. Nagyváradtól keletre, a Berettyó és a Sebes-Körös határolta dombvidék. Jelentősebb, magyaroktól is lakott vonzásközponjai Hegyközkovácsi, Micske, Szalárd.

Bihari Mezőség. A Sebes- és Fekete-Körös közötti sík- és dombvidék neve, bihari kistájegység. Központja Nagyszalonta.

Borsa völgye. A Kolozsvártól északra, a Borsa patak és mellékvizei mellett fekvő települések gyüjtőneve. Központjai Kolozsborsa és Páncélcseh, fontosabb települései Kide, Válaszút, Bádok, Csomafája. Magyar lakossága jobbára már csak szórvány.

Csík, Csíkszék, Csík-,Gyergyó-, Kászonszék. A Keleti Kárpátok és a Hargita között elterülő tájegység, az Olt, illetve Maros felső medencéje, amelyet mai lakossága a XIII. század óta lakik. Lakói a XV. század eleje óta megkülönböztették Csíkszéket, illetve Gyergyó és Kászon fiúszékeket. A vidék ma több kistájra oszlik.

Dél Erdély. Erdélynek a Székelyföldtől nyugatra, a Maros és Nagyküküllő határolta területtől délre eső vidék, amelynek magyar lakossága néhány kistáj településein, illetve szórványfalvakban lakik. A jelentősebb szórványfalvak: Oltszakadát, Bürkös, Vizakna, Kiskapus, Bolya, Héjjasfalva, Fehéregyháza, Keresd, Sárpatak, Kóbor, Nagymoha, Olthévíz, Ürmös, Dombos, Halmágy, Alsórákos, Datk.

Dévai csángóság. Az 1888-92 között Dévára, 1892-ben Vajdahunyadra, 1910-ben ismét Dévára, valamint Csernakeresztúrra és Sztrigyszentgyörgyre költözött bukovinai székely telepesek gyüjtőneve, akik pl. Déván külön "csángótelepet" alkottak.

Erdélyi Mezőség, máskor egyszerüen Mezőség. A Szamosok, a Sajó, a Maros és az Aranyos határolta, illetve tagolta dombos, kopár vidék, az Erdélyi Medence központi vidékén. Vonzásközpontjai a peremén fekvő nagyobb városok, Szamosújvár, Dés, Bethlen, Beszterce, Szészrégen, Marosludas, Aranyosgyéres, Torda, Kolozsvár, mintegy 300 települése közül sokban a magyarság már jobbára szórványhelyzetben él. Ennek ellenére olyan településein, mint Szék, Magyarszovát, Buza, Szépkenyerüszentmárton, Szentmáté, Nagysármás, Mezőbánd, jelentős számú magyar lakosság él, akik sajátos régies népi müveltség őrzői.

Erdőalja. Kolozsvártól keletre, a Mezőség szélén fekvő kistáj. Vegyes lakosságú hat falujából Györgyfalva és Kolozs magyar lakossága a jelentősebb.

Erdőhát. A Béga és Maros közötti dombvidék neve, legfontosabb vonzásközpontja elsősorban Temesvár , de emellett Lippa. Magyar lakossága szórvány, a múlt században települt újra.

Ugyanígy nevezik a Fekete és Fehér Körös közén elterülő síkságot, azt, amit hajdan Körösköznek is hívtak. Fontosabb települései Erdőhegy, Vadász, a két Zerind, Ant, Tamáshida, Ágya, vonzásközpontjai Nagyszalonta és Borosjenő.

Erdővidék Udvarhelyszék és Háromszék közötti átmeneti kistáj, a Barcasági medence északi nyúlványa, a Baróti hegység, a Dél-Hargita és a Persányi hegység között terül el. Legfontosabb települései Barót, Köpec, Vargyas, Nagyajta.

Érmellék. A Berettyó és Ér folyók közötti vidék hagyományos neve. Fontosabb települései Margitta, Érmihályfalva, Székelyhíd, Bihardiószeg.

Északi csángóság. A Moldva folyónak a Szeretbe torkollása táján levő 10-15, északi csángónak is nevezett falu fokozatosan terjedő gyüjtőneve. Vonzásközpontja Románvásár, román nevén Roman városa, ismertebb települése Szabófalva.

Fekete-Körös völgye. A Fekete Körös völgye, beleértve a Belényesi medencét is. Magyarlakta települései Belényes közelében, illetve a folyónak az Alföldre való beömlésénél feküsznek. Közülük jeletősebbek Köröstárkány, Várasfenes, Kisnyégerfalva, Belényessonkolyos, Belényesújlak, Magyarremete, Körösjánosfalva , illetve Gyanta, Kisháza, Tenke, Tenkeszéplak, Bélfenyér.

Felső-Maros mente. Mezőségi kistáj, Szászrégentől északra. Vonzásközpontja Szászrégen, hat magyar, vagy m,agyaroktól is lakott faluja közül ismertebb Marosvécs, Marosmagyaró, Disznajó, Holtmaros.

Gagy mente. Udvarhelyszéki kistáj a Gagy patak völgyében. Jelsebb települései Szentábrahám, Gagy, Énlaka.

Gyergyó. A Maros felső folyásának medencéje. Hajdan a történelmi Csíkszékhez tartozott, ma önálló tájegység. Központja Gyergyószentmiklós, nagyobb települései Gyergyóditró, Gyergyóalfalu, Gyergyószárhegy, Gyergyóremete, hozzá tartoznak a Gyergyói havasok környező, borszéki, bélbori,tölgyesi szük medencéi is.

Gyimesek. A Gyimesi szorosnak és településeinek kissé pontatlan megnevezése. A három nagyobb település, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk mellett a Tatros mellékpatakainak oldalvölgyeiben tanyabokrokat, tanyákat találunk, amelyeket a gyimesi csángók gyüjtőnéven ismert csiki székely, moldovai magyar és román eredetü lakosság lakik.

Háromszék. A Székelyföld több kistájra oszló déli-délkeleti csücske, az Olt és a Feketeügy síkságán. Nagyjából a XIII. század első felében költöztek ide a mai Szászkézd, Szászsebes és Szászorbó vidékéről a székelyek, akik új lakóterületüket Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék, illetve Miklósvár-fiúszék néven nevezték. Az első három szék 1562-ben egyesült Háromszék néven, Miklósvár-fiószék 1395-ben vált ki Sepsiszékből. Történelmi központjai Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Barót.

Hátszeg-vidék. A Sztrigy és Nagypatak völgyeitől meghatározott medence Dél Erdélyben, Hátszeg környékén. Szórványmagyar lakossága csak nyoma a XI. században itt megtelepült népességnek. Központja Hátszeg.

Havasalja. A hajdani Udvarhelyszék 22 hargitaalji településének gyüjtőneve. Vonzásközpontjai Szentegyházasfalu, Zetelaka,Oroszhegy, illetve Székelyudvarhely.

Hegyalja. Több is van belőle hazai kistájaink között. Az Aradi Hegyalja a Hegyes-Drócsa hegység lábánál elterülő vidék, Arad megye része, nagyjából Máriaradnától Pankotáig. Hajdani magyar lakossága a török háborúk elől elmenekült vagy elpusztult, mai magyar szórványlakossága Máriaradnán, Világoson, Gyorokon, Pankotán él.

Az Erdélyi Hegyalja a Nagyenyed és Gyulafehérvár közötti vidék gyüjtőneve. Központja Nagyenyed, jelentős települése Magyarlapád.

Hegymegett. A Kis-Küküllő vidék egyik kistája, az Ózd, Forró és Szárazvám patakok mentén, a Kis Küküllő és a Maros között. Vonzásközpontjai Nagyenyed, Marosújvár, Marosludas, Radnót, fontosabb települései Magyarlapád, Magyarózd, Marosugra, Kerelőszentpál, Balavásár.

Hétfalu. A Barcaság délkeleti sarkában, Brassótól keletre fekvő hét település közös neve. Ebből a városhoz közelebbi négy település, Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu ma már egybeépült és Szecseleváros néven önállósult, Tatrang, Zajzon és Pürkerec külön települések. A hét vegyeslakosságú falu magyarságát szokás hétfalusi csángóknak is nevezni.

Homoród mente. A Nagy- és Kis-Homoród patakok mentén elterülő udvarhelyszéki kistáj, vonzásköspontjai Homoródszentmárton és Oklánd.

Hunyad vidéke. Az Erdélyi Érchegység, a Pojána Ruszka, a Retyezát és a Kudzsíri-havasok közrefogta, a Maros, a Sztrigy a Cserna ás ezek mellékvizeitől tagolt terület, több kistájjal. Vonzásközpontjai Déva, Vajdahunyad, Petrozsény, Szászváros, történelmileg jelentősebb, magyaroktól is lakott falvai Alpestes, Rákosd, Hosdát, Bácsi, Haró, Nagyrápolt, Lozsád, valamint csángótelepei révén Sztrigyszengyörgy, Csernakeresztúr.

Kalotaszeg. A Gyalui-havasok,a Vlegyásza és a Meszes hegyséfgektől közrefogott terület, amelyet a Sebes Körös, az Almás és a Nádas, valamint e folyók mellékvizei tagolnak. Történelmileg a XVI. századig Nagyvárad mellett volt Kiskalota, attól keletre, a Sebes Körös völgyének vidékét nevezték Középkalotának és csak a Sebes Körös és a Kalota patak összefolyásánál található kis területet nevezték Kalotaszegnek. Ma a Bánffyhunyad és a Jára völgye közötti vidék mintegy 40, jórészt magyarlakta falut tartják kalotaszeginek, a havasok alatti vidéket Felszeg, az Almás mentét Alszeg, a Nádas mentét Cifraszeg néven is emlegetve. Történelmi vonzásközpontja Bánffyhunyad, újabban Egeres is, ismertebb falvai Gyerővásárhely, Gyerőmonostor, Kalotaszentkirály, Magyarvalkó, Bikal, Váralmás, Körösfő, Magyarkapus, Vista, Méra, Türe stb.

Kászon, Kászon fiúszék, Kászonok. Csíkszéki kistáj, szük hegyi medence a Csíki havasokban, a Kászon patak völgyében. Öt faluja Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonjakabfalva, Kászonimpér, Kászonújfalu.

Kenyérmező. A Maros Alkenyér és Algyógy között kiszélesedő völgyének sik, fátlan tere, Kinizsi Pál 1479 október 13-i csatájának színhelye.

Keresztesmező. Az Aranyos völgyének kiszélesedő része, Tordától délre. Hajdan itt táboroztak le a tordai országgyülésekre érkező rendek. Az 1603 augusztus 3-án lezajlott goroszlói csata után itt öleti meg Giorghio Basta császári hadvezér Mihai Viteazult.

Királyföld. A Nagyküküllő és az Olt közötti délerdélyi vidék hagyományos neve, ahol annakidején a király hübéres birtokot adott a szászoknak.

Kővár vidék. A Szamos és a Lápos folyásától közrezárt kistáj. Hagyományos központja Nagysomkút, szórványmagyar lakosságot jobbára csak Koltón és Magyarberkeszen találunk.

Krasznaköz. A Szamos és a Kraszna között elterülő vidék neve. Központja Erdőd. Nevezik Bükkaljának is, mert Keletről a Bükk hegység határolja.

Kraszna-vidék. Szilágysági kistáj, a hajdani Kraszna vármegye területe, nagyjából a Meszes és a Réz hegység között. Vonzásközpontjai Zilah, Kraszna, Szilágysomlyó, amely újabban a Berettyómentét is vonzza.

Kis-Küküllő. A Kis Küküllő völgye mentén két oldalt elterülő vidék neve, nagyjából a Marosvásárhely- Nagykend-Segesvár vonaltól nyugatra,a Maros és Nagkükülllő közötti érségben, egészen az Enyed-Vajasd vonalig. Két jellegzetes kistája van, a Hegymegett, illetve a Vízmellék.

Küsmőd vize vőlgye. Udvarhelyszéki kistáj, a Küsmöd pataka vögyében Jelentőseb települései Küsmöd, Etéd, Körispatak, Bözöd, Bözödújfalu

Láposmente.A Lápos folyó felső folyása völgyének neve. Magyaroktól is lakott fontosabb vonzásközpontjai Magyarlápos és Erzsébetbánya, jeletős magyarlakta faluja Domokos.

Máramaros A Tisza felső folyása völgyének két oldalán elterülő nagytáj, északi oldala Ukrajnához tartozik, déli oldala román felségterület. Ez utóbbinak központja Máramarossziget, fontosabb, mahgyaqroktól is lakott települései Tiszahosszúmező., Aknaszlatina, Rónaszék.

Marosszék. A Kis Küküllő felső völgyét, a Nyárád völgyét, Marosvásárhely környékének falvait, illetve a Maros völgyének a Mezőség szélén levő településeit értjük ezen a néve. Történelmi vonzásközpontjai Marosvásárhely, Szászrégen, Nyárádszereda, Erdőszentgyörgy, sóvidéki, kettős kötődésü falvai ezirányba Szováta és Parajd felé igazodnak. Több kistáj tagolja.

Moldvai Mezőség. A Szeret és az Aranyos-Beszterce összefolyásának vidéke, amelyet Szeretterének is neveznek és mintegy 30 Bákó környéki, székelyes, vagy déli csángónak is nevezett falu gyüjtőneve. Vonzásközpontja Bákó, ismertebb települései Klézse, Forrófalva, Trunk, Lészped, Gajcsána, Bogdánfalva.

Murakország.. Marosszéki kistáj, az alsó Nyárádmente öt zöldségtermelő községének, falvának, /Lukafalva, Illencfelva, Lőrinczfalva, Mezőteremi, Csibakáposztásszentmiklós/ tréfás-komoly megnevezése.

Nyárádmente. Marosszéki kistáj, a Nyárád és patakai völgyében. Vonzásközpontja Nyárádszereda. A Nyárádszeredától keletre fekvő vidéket a Bekecs tetőről Bekecsaljának is nevezik, a folyó felső folyása mentén fekvő települések tréfás neve Szentföld, Nyárádremete, Mikháza nagyobb falvakkal.

Nyikó mente. Udvarhelyszéki kistáj, a Nyikó patak völgyében. Jelesebb falvai Szentlélek, Farkaslaka, Kobátfalva.Székelyszentmihály, Siménfalva.

Partium. A név elsődleges értelmében a hajdani Zaránd, Közp Szolnok, Kraszna vármegyék,illetve a Kővár-vidék nagytáj-=neve, amelyek a XVI-XVII században kerültek az erdélyi fejedelmek birtokába, de nem csatolták őket Erdélyhez. Ma Arad, Hunyad, Szilágy, Szatmár és Máramaros megyékhez tartoznak a hajdani Partium települései.

Ugyancsak Partium a neve annak az udvarhelyszéki kistájnak, amely a Solymos és Zsákod patakok völgyében fekvő településeket egyesíti. A két Solymos, Székelyszenterzsébet, Bordos, Vécke, Székelyszállás, Magyarzsákod, Rava és Székelyszentdemeter a tájegység fontosabb falvai.

Rézalja. A bihari Réz hegység északi és nyugati lejtőin fekvő települések, a hajdani Középkalota mai neve. Fontosabb vonzásközponjai Margitta, Telegd, Élesd. A vidéktől délre a Báródság, Nyugatra a Hegyköz van.

Sajó mente, Mezőségi kistáj, nyolc, a Sajó völgyében fekvő, jobbára magyarok lakta falu közös neve. Közülük Sajómagyaros és Zsejk a legismertebbek.

Sárköz. A Szamos és a Túr között elterülő síkság, egyszerre szamosháti és túrháti kistáj. Vonzásközpontjai Túrterebes, Sárköz, Szinérváralja.

Sóvidék. Marosszéki kistáj, a Kisküküllő és a Korond pataka völgyében. Vonzásközpontjai Szováta és Parajd, más települései Sóvárad, a két Sófalva, Korond és Atyha. Ma Parajd, a két Sófalva, Korond és Atyha sokban Székelyuvarhely felé tájékozódik

Szamoshát. Szamos menti nagytáj, hozzávetőlegesen Szinérváraljától Mátészalkáig, a Szamos folyása mentén. Vonzásközpontja Szatmárnémeti, több kistáj tagolja. Keleti fele Románia, nyugati része Magyarország felségterülete.

Szamosköz . Régió a Tisza és a Szamos között. Nagyobb tájegységei a Tiszahát, a Túrhát, valamint a Szatmári Erdőhát, mindhárom Magyarországon és a Szamoshát.

Szamosmente. A Kis- és Nagyszamos melléke, az Erdélyi Mezőség része. A Nagy-Szamos mente vonzásközpontjai Retteg és Bethlen, a Kis-Szamos mente vonzásközpontjai Kolozsvár, Szamosújvár, Dés.

Székelyes csángóság. Az Aranyos Beszterce mellékfolyói, a Tatros, Szalonc, Ojtoz, Tázló völgyeiben lakó, a székely népi müveltség hatásait mutató moldovai magyarság mintegy 40 falvának gyüjtőneve. Vonzásközpontjai Onyest, román nevén Onesti, Dormánfalva /Darmanesti/, Tatros /Targu Trotus/, ismertebb falvai Pusztina, Frumósza, Diószeg.

Székelyföld. Régió Erdély délkeleti térségében. A székelyek a X-XI században bizonyíthatóan az Erdőháton, Telegd környékén, később a Hortobágy, Sebes, Szád és Sáros folyók völgyeiben élnek, ahonnan még a XII. században megkezdődik keletre telepítésük. Először a telegdi székelyeket mozdítják meg, akik egy királyi birtok területére, Udvarhelyre költöznek, őket követik a sebesi, majd az orbai székelyek, aztán a XIII. században a folyamat folyatódik a Medgyes körüli székelyek marosszéki, majd a Szászkézd körüli székelyek aranyosszéki, illetve kézdiszéki betelepedésével. Végül Udvarhelyszékből rajzanak ki Csikszék és Gyegyószék lakosai. Fontosabb régiói a történelmi székek: Udvarhelyszék, Csíkszék /a XV. század elejétől Csík-, Gyergyó- és Kászonszék/, Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék, /1562-től Háromszék/, Marosszék, Aranyosszék.

Szentfőld. Háromszék északi, jobbára katolikusoktól lakott vidéke, a történelmi Kézdiszék gúnyoros elmevezése. Ugyanígy nevezik a felső Nyárád mente katolikus falvait, amelyek szellemi közpoontja a mikházai ferences kolostor volt.

Szépmező. Háromszéki kistáj, az Olt és a Feketeügy közötti sík terület.Vonzásközpontja Sepsiszentgyörgy.

Szilágyság.. A Meszes, a Réz hegység, a Kraszna és a Szamos közötti régió,amelyet nyugaton az Érmellék határol. Vonzásközpontjai Zilah, Kraszna, Szilágysomlyó, Szilágycseh, Zsibó

Temesköz. A bánsági régió nagytája, a Maros, a Tisza és a Duna határolta sík terület. Romániához tartozó részeének vonzásközpontja Temesvár, más jelentős, a XVIII-XIX. században újratelepült magyar lakossággal rendelkező települése Zsombolya.

Tízfalu. A Barcaság magyar falvainak leegyszerüsítő gyüjtőneve. Tízfalu települései mellett Barcaújfalu, Krizba és Apáca tartoznak hozzá.

Torockó vidéke Aranyosszéki kistáj, az Erdélyi Ércehegység keleti csücskének szük völgye, két magyar lakosságú települése Torockó és Torockószentgyörgy.

Tövishát. Szilágysági kistáj, Szilágycseh és Zilah között, a Szamos és a Kraszna mellékvizei mentén. Települései Lele, Désháza, Menyő, Vérvölgy, Szilágyszentkirály, Szilágyfőkeresztúr ,a két Doba és Diósad.

Udvarhelyszék. Székelyföldi régió, a két Homoród, a Vargyas pataka, a Nagy-Küküllő, és a Fehér-Nyikó illetve ezek mellékvizei völgyében. Több kistájra oszlik.

Keresztúr fiúszék. Udvarhelyszéki kistáj, a Nagy Küküllő völgye mentén. Erdővidékből szakadt le l477-ben, mai vonzásközponta Székelykeresztúr.

Vízmellék. Kis-Küküllő vidéki kistáj, a Kis-Küküllő mentén. Vonzásközpontjai Dicsőszentmárton, Balázsfalva, újabban Medgyes is, fontosabb vásáros központjai Bethlenszentmiklós, Küküllővár, Balavásár.