A TERMÉSZETJÁRÓ CSERKÉSZ ALAPISMERETEI                         AZ ÖLTÖZKÖDÉSSEL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK!                               Ruházatunk legyen célszerű és egyszerű, védjen az időjárás viszontagságairól, feleljen meg utunk jellegének. Az alsóruha legyen nedvszívó, puha, könnyen száradó, ne szorítsa, dörzsölje a testet. Legalkalmasabbak a pamutból készült fehérneműk, legkevésbé alkalmasak a műszálból készültek.                     Az ing vagy blúz ugyanilyen követelményeknek kell hogy megfeleljen; legyen tehát vászonból, pamutszövetből. Inkább színes ingben túrázzunk, mert főként több napos úton nincs lehetőségünk naponta váltani ruházatunkat, a piszkos, pecsétes ing pedig ízléstelen. Több napos útra rendszerint két inget viszünk magunkkal, így bármikor kimoshatjuk beszennyeződött holminkat. A fehérnemű legyen pamutból. Ingünk alá mindig vegyünk fel ujjatlan atlétatrikót. Ez felszívja az izzadságot, pihenőknél, megálláskor pedig megóv a megfázástól, attól, hogy átizzadt ingünkön keresztül közvetlenül testünket érje a szél. Alsónadrágunk legyen pamutból, A zokni, harisnya minősége nagyon fontos. Gyakorlott túrázók még nyáron is rendszerint két zoknit húznak: egy vékonyabbat alul, s egy vastagabb gyapjú- vagy pamutzoknit felül. A zokni ne dörzsölje, törje a lábat, ne legyen túlságosan szoros, de nagyobb se a kelleténél. Ne legyen rajta lyuk, illetve stoppolás, mert ezek feltörik a lábat. A műanyagból készült zokni túrára alkalmatlan, mert izzad benne a láb.                     A nadrág fontos ruhadarabunk. Vele kapcsolatosan nem árt tudni, hogy nyáron vászon-, télen posztónadrágot, sínadrágot - nem farmert - hordunk a túrán. A műanyag nadrágok inkább szépek, mint hasznosak, izzad bennük az ember, nem is beszélve arról, hogy a tábortűzből kipattanó első szikra lyukat éget az anyagban. Nyári túrákon viseljünk rövidnadrágot, sortot, a lányok, amennyiben nem nadrágban indulnak útnak, lehetőleg vékony, de erős anyagból készült nadrágszoknyát, bő szoknyát viseljenek. Ingünk fölé hűvösebb időben pulóver, kabát kell. Még rövidebb utakon is gondoljunk a hirtelen lehűlés eshetőségére. Az eső és szél elleni védekezésre is fel kell készülnünk. Legcélszerűbb az anorák viselése. Vannak vízhatlan anorákok is, ha ilyenünk nincs, a sátorvászonból vagy ballonanyagból készült, nem vízhatlan ruhadarab fölé műanyagkabátot, gallért, esőköpenyt, esetleg egy közönséges nylonzsákot húzunk.                 Felszerelési tárgyaink nélkülözhetetlen darabja a sapka, illetve kendő. Ez legyen kisméretű, összehajtogatható, bírja a gyűrést. A jó cipő felszerelésünk egyik alapvető kelléke. A megfelelő túracipő puha felsőbőrű, magas szárú, recézett vagy bordázott talpú, 1-2 számmal nagyobb mint viselőjének lába, hogy elférjen benne a két zokni. Vigyázzunk, a túl nagy cipő éppolyan kellemetlenséget okoz mint a túl kicsi! A síbakancs csak sítúrákon megfelelő viselet, gyalogtúrákhoz nehéz és kényelmetlen. A magas szárú, hasított bőr felsőrészű cipők szintén nem alkalmasak több napos utakra, mert esőben percek alatt átáznak. A torna-, illetve kosárlabdacipő, a nem túracélokra tervezett "sportcipő", sport-divatcipő - amelyet egyszerűbb, primitívebb szóhasználatú embertársaink (egy sportcipő-márka neve alapján) egyszerűen csak "adidasz" néven emlegetnek - huzamosabb viselése bokasüllyedést okozhat, tehát elsősorban tartalék felszerelési tárgyként jöhet számításba. Rövidebb, száraz úton, menedékházban, sátortáborokban váltócipőként használható. Meztelen lábra ne húzzuk, mert kényelmetlen és egészségtelen. A melegítő, az úgynevezett tréningruha útra, gyalogláshoz nem alkalmas. A fürdőruha vízparti viselet, nem túraösvényekre való. Vigyük magunkkal, ha utunk közben fürödni is szándékozunk, a strandolás befejeztével azonban öltözzünk át megfelelő túraholmikba, egyfelől, mert - például - erdőben haladva, testünket véresre karcolják az ágak, másfelől pedig, mert - még a fürdőhelyeken is - rendelet tiltja a közutakon fürdőruhában való járkálást. Összefoglalva mindazt, amit az öltözkedésről mondtunk: az igazi természetjáró mindig célszerűen öltözködik, soha nem a divat, hanem a várható körülmények határozzák meg öltözékét. A teljes öltözet több, egymásra felvehető vékonyabb ruhadarabból álljon, mert a több rétegű ruha jobban melegít.                         FELSZERELÉS ÉS ENNEK CSOMAGOLÁSA                   Felszerelésünk legfontosabb darabja a hátizsák. Egyenlő súlyelosztása megkönnyíti a járást , befogóképessége nagy, s ami a legfontosabb, kezünk szabadon marad. Kisebb túrára alkalmas a az oldalzsák is. A jó hátizsák és oldalzsák erős, vízhatlan anyagból készül, a szükségletnek megfelelően tágítható, illetve zsinórokkal, szíjakkal kisebbre fogható. Rajzainkon néhány nálunk is használatos hátizsák látható. Különösen jók a merevítős, illetve keretes hátizsákok. Sohase induljunk túrára sportzsákkal, hálókkal, táskákkal. Lefoglalják kezünket, nem tudunk kapaszkodni, s csak kényelmetlenséget okoznak.                 A hátizsákban hátunkhoz kerüljenek a ruhadarabok, az esőköpeny, a zsák aljára helyezzük a nehezebb, nem törékeny tárgyakat, a zsák nyílásához közel a törékenyebb tárgyakat és az élelmet. Hogy a dolgainkat könnyen megtaláljuk, a hasonló célokra használatos holmikat csoportosítsuk és zacskókban helyezzük a hátizsákba. Zacskókat készíthetünk a váltóruhák, a tartalék fehérnemű, a cipők, a mosdó-, étkező stb. felszerelés számára. Az élelem csomagolásával kapcsolatosan jegyezzük meg: a zsíros dolgokat a legjobb ételdobozban szállítani, a kenyeret tegyük kenyeres zacskóba és ez ne legyen műanyagból, mert hosszabb úton megpenészedik benne a kenyér, üvegekbe ne csomagoljunk, mert az üveg súlyos és törékeny.                 Hátizsákunk zsebébe tegyünk felszerelés-javító készletet: ebben legyen tű, cérna, spárga, kevés vékony drót, zsákra, nadrágra foltnakvaló, pár gomb, biztosítótű. Legyen a zsák valamelyik zsebében jegyzetfüzet, vagy notesz és golyóstoll. Cserkész számára kötelező felszerelési tárgy az 5 m. hosszú sodrott kötél. Felszerelésünk fontos kelléke a kulacs és a vizespohár. Legjobb a fémből készült, posztóval bevont kulacs, valamint az összecsukható fém-vagy műanyagpohár. Az aluminum kulacsban savanyú ital nem tartható, az ilyen edény kimoshatatlan rossz szagot kap a tejtől. Felszerelésünket mindig a túrának megfelelően válogassuk össze. A zsákot nekünk kell cipelnünk, minden fölösleg számit, a hátunkat terheli.                 Őrsi portyán az őrs tagjai előre beszéljék meg, hogy ki mit hordoz a közös felszereléséből. Hogy még véletlenül se maradjon odahaza a próbacserkész számára ajánlott egynapos túrán szükséges holmi, íme egy rövid emlékeztető jegyzék. Ennek alapján válogasd össze az évszaknak, a túra jellegének, időtartamának, helyének megfelelően a hátizsákba, oldalzsákba valót: Ruhanemű: pulóver, szvetter, sál, viharkabát, kendő, sapka, kesztyű, esőkabát. Tisztálkodási felszerelés: szappan, szappantartó, piperekészlet, tükör, fésű, WC-papír, papír zsebkendő Egészségügyi felszerelés: egyéni gyógyszeres készlet, gyorstapasz, szeszes flakon. Javítókészlet. Étkezési felszerelési tárgyak: evőeszköz, bicska, kulacs, pohár, konyharuha, szalvéta. Tájékozódási eszközök: szükség szerint iránytű, térkép, lépésmérő, magasságmérő, körző, vonalzó, nagyító, síp, távcső. Fényképezőgép, tartalék film. Iratok: személyazonossági, és iskolai igazolvány, irattárcza, pénztárca, pénz, kulcsok, óra, útikalauz, füzet, írószer stb. Csomagolóeszközök: zacskók, tokok, nylonzacskók.                             EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN               Van néhány általános egészségügyi szabály, amelyek betartása - saját érdekében - minden természetjáró számára kötelező. Ezek a következők: Csak egészséges ember menjen túrára. Betegen, fáradtan ne vállalkozzunk természetjárásra. Kimelegedve ne igyunk vizet. A nagyobb erőfeszítések után pihenjünk egy kicsit, s csak azután nyúljunk kulacsunkhoz. Étkezzünk gyakran, de egyszerre csak keveset együnk. Hideg földre, kőre leülni veszélyes. Pihenőknél, hegytetőn mindig vegyünk magunkra szvettert, valamilyen melegebb holmit.  A napsütés árthat is. Ne tegyük ki magunkat a leégés, napszúrás veszélyének. Még téli túrákon is árthat a nap! Hegyvidéken jobb, ha csak délután fürdünk a szabadban.  Tele gyomorral napfürdőzni nem szabad, s elaludni sem ajánlatos a napon. Ismeretlen bogyót, gyümölcsöt, gombát ne fogyasszunk.  Takarékoskodjunk erőnkkel, szükségtelen, hogy kifáradva, elnyúzva érkezzünk célunkhoz vagy haza.  Az általános egészségügyi szabályokon kívül értenünk kell a legegyszerűbb elsősegély-nyújtási fogásokhoz. Jó, ha állandó túratársaink között legalább egy szakképzett elsősegélynyújtó van. Egyéni elsősegélynyújtó készletünkben legyen: 1-2 különböző nagyságú vízmentes gyorstapasz, kis tekercs géz, kis csomó vatta, jól záródó üvegcsében egészségügyi szesz, még inkább jódampulla és fiolareszelő, fejfájás-csillapító, szulfamidpor, szükség esetén saját, rendszeresen használt gyógyszerünk. Mindezt tegyük kis, kemény fedeles műanyagdobozba, pl. gázálarc vegyszeres dobozkájába, vagy nagyobb szappantartóba, amire fessünk vörös keresztet.                         ÉTKEZÉS A TÚRÁN               A természetjárás viszonylag nagy erőkifejtést igénylő sport, természetes tehát, hogy bőségesen és ésszerűen kell táplálkoznunk. Nyáron, egynapos túrára három étkezést számítunk, két kisebbet és egy nagyobbat. Reggelizzünk otthon, tízóraira csomagoljunk valami könnyebben emészthető ételt, délben konzervet bonthatunk, s gyümölccsel, zöldséggel egészítsük ki az ebédet, uzsonnára ismét könnyebben emészthető ételeket fogyasszunk. Egy személy fél kiló kenyérnél többet ritkán fogyaszt egynapos túrán. Egy konzerv, kis vaj, kis szalonna, főtt tojás, valamilyen édesség, zöldség, gyümölcs, körülbelül ennyit vigyünk magunkkal nyári rövid túrákra. A téli túrákon nagyobb az ember kalóriaigénye, ilyenkor fogyasszunk magasabb zsír-és szénhidráttartalmú élelmiszereket. Vigyázzunk a konzervfélékre: ne vásároljunk olyan konzervet, amelynek a teteje felpuffadt, az ilyen biztosan romlott. A kinyitott konzervdoboz tartalmát azonnal fogyasszuk el. Több napos túrákon úgy állítsuk össze az útitervet, hogy legalább két-három naponként érintsünk lakott területeket, ahol pótolhatjuk élelmiszerkészletünket. Naponta legalább egyszer együnk főtt ételt. Hosszabb utakon tízóraira, uzsonnára krumplicukrot vigyünk - ezt a szervezet gyorsan feldolgozza. Mivel a zsíros, nehezebb ételek hosszabb emésztést igényelnek, ezeket inkább este, lefekvés előtt két-három órával fogyasszuk. Zöldséget, gyümölcsöt otthonról vigyünk, vagy pénzért vásároljunk túránkon; a természetjáró nem dézsmálja meg senki gyümölcsét, veteményesét. Gyűjthetünk viszont málnát, szedret, áfonyát, szamócát, mogyorót, vadkörtét, vadalmát, somot, kökényt; a vadsóska, mezei sóska, martilapu, mezei saláta, fiatal csalánlevél főzeléknek, levesnek, salátának is jó. Csak szakismeretek birtokában gombásszunk!             Ne igyunk akármilyen vízből. Foglalt források állandóan folyó vize általában kifogástalan. A gyűjtőmedencés források nem mindig elég tiszták, a különböző nyitott kutak vize sem a legjobb. Patakból, folyó vizéből, tavakból még főzéshez se merítsünk vizet. Lehetőleg szokjuk meg, hogy kevés folyadékot fogyasszunk, ezzel tehermentesítjük valamennyire a gyaloglással amúgy is erősen igénybe vett szívünket. Ha nagyon szomjasak vagyunk, sózzuk a megszokottnál erősebben ételünket, vagy együnk egy kis sót. Az izzadásnál ugyanis nemcsak víz, de só is távozik szervezetünkből, s a kiizzadt somennyiség pótlása ideiglenesen csökkenti a szomjúság érzését. Magashegyi és sítúrák részvevőinek tudniuk kell, hogy még az érintetlen hó sem tiszta. A megolvasztott hóléből készíthetünk teát, ám szomjúságunk oltására ne együnk havat! Már előbb szóltunk a kulacs és a pohár nélkülözhetetlenségéről. Itt újra megemlítjük: legyen mindenkinek saját pohara, kulacsa! A közös pohárból való ivás egészségtelen és ízléstelen.                   A MENET LEGFONTOSABB SZABÁLYAI   A legfontosabb menetszabályok a következők: Ruhánk és felszerelésünk mindig feleljen meg az útvonal és az időjárás kívánalmainak. Ne vállalkozzunk erőnket meghaladó túrára. A csoport haladásának üteme mindig a leggyengébb túratárshoz igazodjék. Csomagunkat méretezzük erőnkhöz és az úthoz, de ne legyen súlyunk ötödénél nehezebb. Felszerelésünk minden észrevett hibáját azonnal igazítsuk meg, de előbb szóljunk a túra vezetőjének, kérjük, hogy álljunk meg. Az alakulatból - és minden túrázó csoport alakulat, akkor is, ha nem sorban halad - csak a vezető engedélyével szabad kilépni. A menettől elmaradni tilos! Enni-inni csak az előre megbeszélt időben és a vezető utasítására illik.