Az embereknek csak egy nevük volt. Ez elegendőnek bizonyult, néha hozzátették, kinek a fia az illető, például Bozeta fia Fonsol. A 13. század elejétől a nemesek, a szerviensek és egyes várjobbágyok nemzetségi neveket kezdtek használni, például Besét eztán Aba nembeli Besének hívták. Ezek a nemzetségi nevek hamar vezetéknevekké alakultak át, majd lassacskán a polgárok és a parasztok is vettek föl családnevet. A régi nevek lassan vesztek ki a köztudatból, jórészt a 14. század folyamán tűntek el. Addig a keresztények is ezeket a neveket viselték. A mostani utónévkönyvekben található nevek közül ezért óvatosan válogass, mert a 13. században még a régi nevek divatja élt. Tartalmaznak ugyan pár ősi eredetű nevet, de a választék eléggé szűkös.

    Oklevelekben maradtak fönn személynevek, ám olvasatuk sokszor kétséges. Gyakran nem is magyarok írták ezeket, tehát számukra ismeretlen neveket kellett a betűkészletével arra alkalmatlan latinul lejegyezniük. „A Szák (Zaak, Zak, Zac, Saak, Sach, Chaak) nemzetséghez tartozó Miklós nádor atyját 1212-től összesen 31 esetben Barch, Baroch, Borc, Bors, Borz, Borzh, Boz, Burch, Burich névváltozatokkal jegyezték fel. A Vas megyében birtokos Ják nemzetségnek és egyik tagjának neve az eredeti és átírt oklevelekben a következő: Iak, Iaku, Gaku, Sahu, Iaac, Iach, Iac, Schau, Thayk, Jacus, Chak, Gak.” (Fehértói Katalin)

 » Ómagyar férfinevek 800-1000
 » Ómagyar női nevek 800-1000
 » Ómagyar férfinevek 1000-1200-ból
 » Keresztény kori férfinevek
 » Keresztény kori nőinevek
 » Nemzetségek nevei
 » Kun nevek
 » Jász nevek
 » Besenyő nevek

Ómagyar személynevek

    Ezzel a megnevezéssel a régi, keresztény kor előtti neveket szokás illetni. A kereszténység fölvételéig csak elvétve akadunk fönnmaradt nevekre, ezek jórészét görög forrásból ismerjük, például Konstantin és Bölcs Leó írásaiból. Nehéz ezekből visszakövetkeztetni az eredeti neveket. Például a Falicsi nevet sokáig a Fajsz névvel azonosították, de a legújabb kutatások szerint ez a vélekedés alaptalan. További buktató, hogy könnyen lehet, hogy a vezéri családok más névadási szokásokat követtek, mint az egyszerű harcosok vagy a szolgák. Ezeknek a neveknek jó része visszavonatkoztatás. A férfiakkal még csak elboldogulunk, de női névből csak hármat ismerek a korból: Enéh-Emese, Sarolt és Karold. Ezért a későbbi női neveket megszűrtem, kivettem belőlük a latin eredetűeket, hogy az anakronizmus legnyilvánvalóbb esetei eltűnjenek. A megmaradtak lettek az ómagyar női nevek. Az alábbi névlistát ezekkel a fenntartásokkal olvasd. Zárójelben a latin vagy görög alak.
A -csa végződés becézést jelent, mint például Jutosből Jutocsa.

Ómagyar férfinevek 800-1000

Acsád
Adony
Ajtony
Ákus (Acus)
Álmus (Almus)
Apor
Árpád (Arpad)
Bánk (Bank)
Bátur (Batur) =bátor
Béla
Bese, Becse
Berény
Bod
Bogát
Bojta
Bókony (Bokon)
Bors
Bot
Botond
Botos, Botus
Bökény (Buken)
Buda
Bulcsu
Csaba
Csanád
Csege, Csegő (Chege...)
Cseka, Cseke (Cheka, Cheke)
Elmér
Előd
Ete
Ezelek
Falicsi
Farkas, Forkos
Gyeücsa, Gyeicsa, Gyejcsa, Gyécső, Décse, Décső (Geysa, Geisa stb.)
Hetény
Hollós, Hollus (Hollus)
Hódos, Hudus (Hodos, Hudus...)
Huba
Jutos, Jutocsa
Kadocsa
Kál
Kaplony (Kaplan, Kaploni...)
Karád
Kartal, Kortol, Kortul
Katapán
Kecsen, Kücsen: kücsüm=erő
Keled, Kelad (Keled, Kelad)
Kerecse, Kerecsen (Kereche, Kerechen)
Ketel
Keve
Kond
Kölpény (skandináv népnévből)
Kuppány (Cuppan)
Kurszán
Küzsdég
Lél
Levedi (Levedi)
Livünti (Liüntin), Levente
Makó
Mikán (Mikan)
Mike (Mike)
Miske (Miske)
Móg (Mog(h))
Nyárád (Narad)
Obus (Obus)
Ócsád
Ond
Öden
Örkény
Örkönd
Özséb
Pozsony (Poson)
Súr
Szabolcs
Szecsőd
Szerénd
Szoárd
Szolnok
Taksony
Tarcal
Tarkacsu
Tas, Tasi (Tas, Tasi)
Teveli
Turda (Turda)
Tormacsu
Töhötöm
Uros (Uros)
Vajk
Vál
Vata (Vatha)
Zolta, Zoltán
Zsolt (Solt)
Zsombor, Zombor

Ómagyar női nevek 800-1000

Ajándék
Ajnácska
Áldáska
Arany
Arika
Barót
Bíbur (Bibur, Bibura)
Bogárd
Bolda
Buga (Buga)
Csikó (Chiko)
Csente (Chente)
Cseperka (Cheperka)
Csepke (Chepke)
Csillag
Csuda (Chuda)
Delin
Déva
Emese
Emőke
Enéh
Fehéra (Fehera)
Gilvád (Giluad)
Gyöngy
Hajna
Havadi
Hete
Hitvánd (Hituand)
Jóleán (Jolean)
Karold (Carold(u))
Kecse (Keche)
Köncse, Köcse (Cunche)
Krabocsa (Crabocha)
Lelle
Lente
Mag (Mag)
Manga (Manga)
Mikolt
Nyesta, Nyeste (Nesta, Neste)
Örsi
Öte
Piriska
Rázdi (Rasdi)
Réka
Sáfély
Sarolt
Somocska
Szecsőke
Szépa (Scepa)
Virág (Wiraag)

Ómagyar férfinevek 1000-1200-ból

Ezeket a neveket jórészt a Dömösi összeírás (1138) szövege alapján alkottam. Zárójelben feltüntettem a latin alakot, amiből próbáltam visszakövetkeztetni az eredeti nevet. Egyes esetekben valószínűleg ez sikerült, másokban tévedtem. Sajnos nem ismerek olyan munkát, ami az oklevelet ilyen szempontból feldolgozta volna. Tanulságként leszűrhettem, hogy a nevek széles skálája volt használatos, ritka az ismétlődés. Továbbá ekkor talán ha minden huszadik ember viselhetett keresztény nevet, melyeket itt nem tüntettem föl.
A nevek gyakran "-di" végződésűek. Ez egy finnugor eredetű képző, a hangalak némely vezetéknévben ismerősen cseng. Jelentése véleményem szerint "-os", bár helyenként furán jön ki. Így értelmes a Korpádi Korpásként, a Tikodi Tikos (tyúkos), az Ebedi Ebes (kutyatenyésztő), a Hazudi pedig Hazudós.
Ezek jórészt szolganevek. Könnyen lehet, hogy korábban is használatban voltak, ám a régebbi források nem tüntetnek föl szolganeveket.

Ajánduk, Ajándok (Ajanduk)
Albuny, Albony (Albun)
Álmus, Álmos (Almus)
Antó, Antu (Antu)
Apa (Apa)
Opos, Opus (Opus)
Arudi (Arudi)
Atila (Athila)
Bagin,.Bogin (Bogin)
Bajádi (Baiadi)
Bakos (Bacus)
Bándi, Bandi (Bandi)
Beke (Beke)
Bekény (Beken)
Beledéj (Beledey)
Besenyődi (Besenehdi, Besenudi)
Beszédi (Besedi)
Beza, Béza (Beza)
Boba (Boba)
Bocsádi, Bucsádi (Busadi)
Bodor (Bodor)
Bogárdi (Bugardi)
Bosádi (Busadi)
Bökény, Bökén (Buken)
Bucsu (Bucu)
Buda vagy Boda (Buda)
Budi (Budi)
Bulcsu (Bulsu)
Bulgán (Bulgan)
Büki (Buki)
Csatádi (Satadi)
Csató (Sotu)
Csegő (Cegu)
Cseke (Ceke)
Csenke (Cenke)
Csepe (Cepe)
Csepődi (Cepudi)
Csibe (Cibe)
Csiholt (Siholt)
Csík (Cik)
Csitár (Citar) =kardkovács
Csuda (Suda)
Damján
Diós (Dius)
Dobor (Dubur)
Dobos (Dubos)
Domkó (Dumku)
Döme (Dume)
Ebedi  (Ebedi)
Egyebendi (Egebendi), óvónév
Emődi (Emudi)
Erdődi (Erdeidi)
Etele, Etela (Ethela-e, Etele)
Farkas (Farcas, Forcos) népszerű név volt
Fekete (Fekete)
Feledi (Feledi) =feledékeny?, egyszálbélű, kicsi?
Firedi (Firedi) =fürge
Füle (File)
Gomba, Gumba (Gumba)
Haladány (Haladan)
Haláldi (Halaldi)
Hazudi (Hozudi)
Hazug (Hazug)
Heszedi vagy Hecsedi (Hesedi)
Hódos (Hodus)
Hólodi (Holudi)
Idegdi (Idegdi) =Ideges?
Ipolit (Ipolit)
Izmény (Izmen)
Izsép (Isep)
Járódi (Jarudi)
Kacsó (Kacu)
Kakasdi (Kakasti)
Kaszádi (Casadi)
Kászodi (Kasudi)
Kesedi (Kesedi)
Keserű, Keserő (Keseru, Kesero...)
Kesző, Kesződ, Kesződi (Keseu, Keseud, Keseudi)
Kevereg (Kewereg)
Kinizs (Kinis)
Koppány, Kuppány (Cuppan, Cupan)
Korpádi (Curpadi)
Korpás (Curpas)
Kozma (Cuzma)
Köteles (Kuteles)
Kusdi, Küsdi (Kusdi)
Lados, Lodus (Lodus)
Lápodi, Lápudi (Lapudi)
Látós (Latus) =látnok
Levedi (Lewedi)
Makó (Mocu)
Maradék (Maradek), óvónév
Maradi (Maradi)
Marót (Maraut)
Mikos (Micus)
Mógdi (Mogdi)
Munkádi (Muncadi)
Nemő (Nemwh)
Nyájádi (Naiadi) =nyájas vagy pásztor
Nyomorék (Namurek)
Nyulas (Nulos)
Patkány (Patkan)
Pazari (Pazari) =felcicomázott vagy pazarló
Pozsony (Poson)
Rádi (Radi)
Récse vagy Réce (Rece)
Réde (Rede)
Recsedi (Recedi)
Sarlódi (Sarlaudi)
Sebe (Sebe)
Sebő (Sebu)
Sebődi (Sebeudi)
Serőgdi (Serugdi)
Sima (Sima)
Simon, Simun (Simun)
Sipos, Sipus (Sipus)
Suk (Suk)
Surándi vagy Szorándi (Surandi)
Szobolcsi (Sobolci)
Szamodi, Samudi (Samudi)
Szedeneg (Sedeneg)
Szemét, Szemet (Scemet), óvónév
Szerecsen (Scerecin)
Szondi, Szundi (Sundi)
Szórád (Sourad)
Táskádi (Tascadi)
Tikodi, Tikodi (Ticudi)
Vágdi (Vagdi)
Váltódi (Waltaudi)
Vándi (Wandi)
Várós (Warus)
Vasadi (Wasadi)
Vásárdi (Wasardi)
Vasas (Wosos, Wosas)
Vecsésdi (Vecedi)
Vendég (Wendeg)
Versőnydi (Werswndi)
Zádor (Zadur)

Keresztény kori személynevek

A vallásváltás új elnevezéseket is hozott magával. Divatba jöttek a keresztény nevek, de a 13. századig még nagyon kevesen viselték valamely mártír nevét. Az 1279-es budai zsinattól kezdve csak a pap adhatott nevet a gyereknek. Ettől kezdve értelemszerűen a keresztény nevek váltak általánossá, bár egynémely esetben továbbra is használtak magyar neveket. Az sem volt meglepő, ha egy embernek volt keresztény és magyar neve egyszerre. Az idegen nevek átalakultak, igazodtak a magyar hangrendhez. Másokat lerövidítve használtak, például a Benedictusból egyszerűen Bene lett. A források viszont szinte az összes nevet latinul írják, tehát az átalakulás ideje és folyamata homályba vész.
A felsorolás nem csak keresztény neveket tartalmaz, hanem olyan neveket, melyek abban a korban népszerűek voltak. Itt is fontos megemlíteni, hogy akkoriban még nem minden embert hívtak Józsefnek, Istvánnak, Jánosnak, vagyis sokkal többféle név volt használatban, mint a későbbi korokban.

Férfinevek

Ábrahám, Ábrám
Akillész (Achilles)
Ádám
Adrián
Sándor, (Alexander)
Ambrosius
András, Endre
Andronicus, Andronik
Antal, Ant(h)onius
Arnoldus
Béla
Benedek, Bene (Benedictus)
Betlehem
Csépán, az István szláv változata
Kornéliusz, Kornél (Cornelius)
Dénes
Éliás
Endere, Endre, András
Fábián (Fabianus)
Felicián
Fülöp (Philippus)
György
Gyula
Hektor (Hector)
Hipolit (Ipolitus)
Horvát (Horuat)
Húsvét (Husvet)
Imre (Emericus, Henricus)
István (Stephanus)
Izsák (Isaac-Isak)
János (Johannes, Ionannes, Ianus)
Jób, Iob
József
Kálmán
Karácson, Karácsin, Karácsun (Karachon, Karachin, Karachun) gyakori név
Keresztes
Kerusztus
Ladomér (Lodomer)
László, Ladislaus
Leustachius
Levente
Lukács (Lukach)
Marcellus
Márk (Marcus, Mark)
Marót
Martinus
Máté (Matheus, Mathe)
Mátyás (Mathias)
Mauritius
Mihály (Michael)
Mike
Miklós (Miclous, Nicolaus)
Mikó
Oliverius
Omodeus
Otmár (Othmarus)
Ozor
Pál (Paulus, Paul)
Párizs (Paris)
Péter (Peter, Petrus)
Petur
Pongrác (Pangracius)
Sámson (Samson)
Samud
Sámuel (Samuel)
Saul (Saul, Saulus)
Sebastianus
Siluester
Simeon
Simon -népszerű név
Tamás
Theodorus
Tiburcius
Timotheus
Tiván (Tiuan)
Tobias
Tristanus
Ubul
Ugrin
Urbanus
Urias
Valentinus
Valterus
Vászoly (Vazul)
Venceslaus
Vernerius
Vid
Vida
Vincencius
Zombor
Zotmund

Női nevek

Agáta
Aglent, Aglencs, Aglincs, Agloncs
Agna
Ágnes
Albina
Ancilla
Angelika, Angelka
Anna, Annus
Arenta, Arencsa
Balzsam
Barbara
Beáta
Beatrix
Drága (Draga)
Erzsébet
Gizella
Hanga
Hangucsa
Ibolya
Ilona
Jolánta
Judit
Katalin
Kinga
Kunigunda
Lilium
Mandula
Mária
Pénteka, Pénteke
Rezeda
Rózsa
Szabina
Viola

Nemzetségek

   Eleinte az embert apjának nevével különítették el, majd a 13. század elejétől megjelentek a nemzetségi nevek. A tulajdonképpeni családnevek a 15. századtól kezdtek kialakulni. A Hunyadiak korától a nemesek írásos említésekor mindig feltüntették birtokuk helyét. A köznép tagjai később kaptak családnevet, ami a jobbágy élethelyzetétől függően megváltozhatott.

    Bár adatok vannak róla, hogy a honfoglalás kori magyar társadalom nemzetségenként és törzsenként szerveződött, de mégsem bizonyított tény, hogy a 13. századi nemzetségek ezek egyenes utódai. Eredetileg 15-30 nemzetség lehetett. Oklevelekben az első hiteles előfordulásuk 1208-ból való, s a században folyamatosan bukkannak fel. Körülbelül 200 nemzetség nevét ismerjük. Fénykorukat a 13. században élték, majd családnevekké alakultak át. Nevüket nem feltétlen a legelső ismert ősről vették, inkább birtokukról, esetleg a legjelentősebb tagról. A kötőjel után szereplő név a Hont-Pázmányok kivételével a nemzetség oldalága.

Ajánlott irodalom: Erdélyi László: A magyar lovagkor nemzetségei 1200-1408

Aba
Adorján
Agmánd/Farkasogmánd
Ajka (Veszprém vármegye)
Ajtony
Ákos (Acus)
Apor
Atyusz (Ogiuz) - Almád
Baksa - Simon
Balog
Balogsemjén - Ubul
Bana (Bakonyban)
Barocs (Veszprém vármegye)
Bor/(Bár)kalán
Barsa
Becse (Beche)
Becsegregor v. Becsegergely
Bél - Ug
Bogátradvány
Boszlig
Bő (Somony vármegye)
Bogomér
Bucska (Abaúj vármegye és Szlavónia)
Budmer (Baranya és Sopron vármegye)
Csabi (várjobbágy nemzetség)
Csák
Csanád
Csolt
Divék - Rátót
Dobra (várjobbágy nemzetség)
Dorozsma (Drusba)
Gatal
Geregye (várjobbágy nemzetség)
Gúg
Gútkeled - Dorog (Kelad, Gut) (német)
Győr (német)
Gyovád
Hahót - Búzád (Zala vármegye)
Haraszt
Héder (német)
Herény (várjobbágy nemzetség) (Vas vármegye)
Hermány
Hodos
Hunt-Pázmány (Hontpaznan) (német)
Igmánd
Ják (Vencellin leszármazottai)
Jenő
Kán
Kaplony
Kartal - Korszán
Káta
Katapán - Ekli
Kér (várjobbágy nemzetség)
Kolcs
Kürt (várjobbágy nemzetség)
Lád - Vérbulcsú
Lipovnok - Koros, Berencs
Lőrinte (Veszprém vármegye)
Ludány
Magyar (várjobbágy nemzetség) (Pozsony vármegye)
Megyes
Meyz
Miskolc-Bés
Monoszló
Nádasd (Vas vármegye)
Németi
Osl (Sopron vármegye)
Osli - Csorna
Otrokos (várjobbágy nemzetség) (Gömör vármegye)
Örsúr
Pápa
Péc (Győr, Veszprém, Zala vármegye)
Pilis
Pok
Pöse
Rád
Rosd
Salamon (Pozsony vármegye)
Sártvány(vecse)
Smaragd
Szák
Szalók (Zala vármegye - Bakony!)
Szentemágocs (Senta et Maguch)- Kölcse (Culcey, Kulchey)
Szil - Kalocsa
Szolnok
Tét
Tétény
Tibold
Tomaj
Türje (Zala vármegye)
Túroly
Tyukod
Vojk
Záh (Károly Róbert kiirtatta)
Zovárd
Zsadány

Kun nevek

A török nyelvcsaládba tartoztak. A 13. század végén ők is egyre inkább keresztény neveket adtak gyermekeiknek. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Basaraba.

Férfinevek

Abcsük
Aboska (óvónév)
Ákus
Alon
Alpra-Alpár
Altabarz
Arbuz
Arslan
Bagdas
Balmaz (óvónév)
Balta
Banót
Baramuk
Bardóc
Basaraba
Bejbarsz
Bese
Bokló (óvónév)
Bolacsucs
Bönek
Borc
Boza
Bugac
Buzkan-Buzgan
Böcsör
Csakan
Csamaz
Csercsi
Csólyos
Gedzse-Kecse (=éjszaka)
Gug
Illan
Kabak
Kajtor
Kalas (óvónév)
Kali
Kapocs
Karla
Kemencse
Keverge
Kocskar
Köncsek
Köncsög
Köten-Kötön
Kuncseg
Kutesk
Kisztre
Menk
Mordar (óvónév)
Oldamur
Tastra
Tepremez
Terter
Tisziba
Tolon
Toman
Toq-tämir
Törtel
Tugor
Turtel
Urs
Uzur
Ögödej
Vezteg
Zeihan

Női nevek

Aidua

Magyarországi kun nemzetségek

Borcsol
Csertán
Kolbaz
Kór
Olaás

Jász nevek

Az iráni nyelvcsaládba tartoztak. Egyelőre csak férfinevek. A forrásokban nem mindig lehet biztosan megkülönböztetni őket a kunoktól.

Ambultan
Arbulthan
Árpán
Bagdasa
Bakszán
Beegszan
Boden
Bosonga
Bik
Csalcsen
Csalean
Csamaz
Csaret
Csatarcs
Csivacs
Foton
Furdacs
Furduh
Gargán
Geise
Grabán
Gubul
Hurdz
Hurz
Karacsin
Káskán
Keskene
Keian
Kurman
Larsan
Mekser
Mokzun
Subul
Szaburán
Zaducs
Zoran
Zuakan
Zudak

Besenyő nevek

A török nyelvcsaládba tartoztak. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Tonuzoba.

Férfinevek

Alap
Badhur
Belcser
Bogomer
Boksa
Borkus
Cece
Delko
Holdu
Kajdacs
Kajdony
Karacs
Kegen
Kurja
Mocsa
Nües
Örkönd
Sengur
Taba
Tanuz
Tatusz
Tirek
Töbörcsök
Tonuz
Tirák
Urkund
Uz
Vajta

Női nevek

Arta

Készült: 2004.12.10.
Forrás: Birbin játékfejlesztői lapja - Ars Magia - Árpádkori magyar nevek