Séma I.
“Te olyan
vagy, aki keres valakit. De ha megnézed a róla (barátjáról)
kialakított képet a fejedben, azt veszed észre, mintha ez a
kép egyre kisebb és sötétebb lenne, miközben ugyanolyan
gyorsasággal átveszi a helyét egy nagyobb, ragyogóbb
gondolat, rólad és rólam, és arról, hogy milyen jól érezzük
magunkat együtt.
Most,
hogy itt látod közvetlenül ezt a képet, hát nem pont olyan,
mint amit igaziból akartál? Nem olyan érzés, mintha ez már
megtörtént volna? Olyan, amikor nem tudsz ellenállni, hiszen
túl késő bármit is tenni, csak mosolyogsz. Ez a mosoly pedig
a mély megelégedettségé, és tudod, hogy valami hihetetlen
dolog történik.
Ez
olyan klassz, nos, akkor mikor is mehetek érted?”
|
|