“Nézd, én igazán élveztem veled a beszélgetést, és szeretném, ha valamikor megismételnénk. Felhívhatlak? Van barátod?

               Nos, be kell vallanom, hogy csalódott vagyok, de tiszteletben kell tartanom, hogy van partnered. Kérdezhetek valamit? Mennyire lennél meglepve, ha úgy éreznéd, hogy várod, hogy egy kis időt velem tölthess? Úgy értem, akkor, amikor már el tudsz képzelni kettőnket együtt kávézva, nevetve, úgy hogy jól érezzük magunkat, amikor már igazán természetesnek veszed ezt?

                Ha már gondoltál ilyesmit, akkor nem tűnne természetesnek, ha mondjuk hétfőn, vagy kedden meginnánk egy kávét együtt?”