Avagy
miért fontos a részleges vízcsere? Sok
könyvben, cikkben, tanácsadó füzetekben olvasni a biológiai egyensúlyról,
mint a leglényegesebb alapelvről. Sokszor még a kereskedők is folyamatosan
buzdítják a vásárlókat a biológiai egyensúly kialakítására és fenntartására,
és bizony első hallásra valóban szépnek, és szakmailag valóságosnak hangzik
a kifejezés.
De!
Ha
jobban belemerülünk a témába, és megpróbáljuk összehasonlítani a mesterséges
akváriumunkat egy természetes élőhellyel, láthatjuk a különbséget, és rájövünk
arra, hogy e két szó gyönyörűen hangzik, de a mi esetünkben igen valótlan
állítás. Hogy
miért?
Elég
pusztán belegondolni egy kicsit. A biológiai egyensúly jelentése nem más,
mint egy adott biotóp (élőhely) élő és élettelen tényezőinek összhangja.
A halak, a növények, a víz, a levegő, a napfény, stb. Minden "működik"
magától. Vagyis biológiai egyensúly csak a természetben létezik, illetve
azonos viszonyokat és tényezőket imitáló mesterséges élőhelyeken lehetséges.
Ha csak azt nézzük, hogy egy szobai akvárium, legyen bármekkora is, mennyire
zsúfolt a természethez képest, látszik a különbség. Vagyis az akváriumok
szinte minden esetben túl vannak telepítve. Elég megnézni, hogy a természetben
hány köbméter víz jut egy aprócska halra, és ugyanígy az akváriumban. Természetesen
a túltelepítésnek is lehetnek fokozatai, de biológiai egyensúly csak egy
olyan akváriumban lehetne, ahol a tényezők a természetes viszonyokkal arányosan
lépnek kölcsönhatásba egymással. Medencéinkben
ugyan van szűrés, levegőztetés, de egyik sem említhető egy fedél alatt
a kiadós záporokkal, a tápláló forrásokkal, vagy az oxigént adó zuhatagokkal,
melyekről az anyatermészet gondoskodik, és persze a vizek természetes öntisztulásával,
amit az ember igyekszik egyre jobban elkerülni.
Ilyenkor
jönnek az ellenérvek, elsőként, hogy sok a vízinövény, ami oxigént ad.
Ez igaz ugyan, de elég kitérő megfogalmazás, bár ilyen egyszerű lenne a
dolog. Egy ideig természetesen nagyban segíti a halak anyagcsere termékeinek
közömbösítését, de végül elburjánzik, és szép lassan rothadni kezd, ami
még inkább veszélyes a biológiai rothadás során képződő veszélyes anyagok
miatt. Egyszerűen "elmocsarasodik" az akvárium. Második
ellenérvként szokták felhozni, a "van benne víztisztító gép" című " műsort". Vagyis:
Ugyan vizünk nem zavaros, sőt előfordul, hogy meglepően tisztának tűnik,
de a halak anyagcsere végtermékeivel erősen telített. Ugyan a szűrőfelület
növelésével hatékonyabbá tehetjük a szűrést, de mosás nélkül ezzel csak
visszaforgatjuk a vízbe a salakanyagok jó részét, hiszen azok a szűrőfelületre
tapadva rétegeket alkotnak, és azon keresztül "szűrik" a vizet. Tehát lehet
akármilyen hatékony szűrésünk, akkor is még messze vagyunk az optimális
vízminőségtől, valami még hiányzik. Sokan
aktívszenet használnak, ami szép és jó, de egyrészt hamar kimerül, másrészt
elég költséges megoldás, harmadszor kizárólag arra alkalmas, hogy klórt,
és egyéb durva anyagokat távolítson el a vízből, ezért elsősorban gyógyszeres
kezelés után ajánlatos használni. Az
egyetlen jó megoldás erre az akvárium vizének rendszeres frissítése, vagyis
a részleges vízcsere, és természetesen ezzel együtt a szűrőfelületek karbantartása
is. Ne
dőljünk be különböző csodaszereknek, melyek állítólag a vizet tisztítják.
Különböző kristálytablettáktól kezdve sok egyéb borzalmat kapni a kereskedésekben,
amelyeknek nemhogy semmi értelme, hanem gyakran káros hatása is lehet.
Soha
semmi sem helyettesítheti a vízcserét!!!
Ennek
hiányában ugyan az akvárium működhet egy ideig, sőt egyesek néha szentül
meg vannak győződve arról, hogy a halaik így érzik magukat a legjobban,
de ez bizony igen nagy tévedés! Halaink
előbb utóbb lesoványodnak, fejlődésben visszamaradnak, és végül elpusztulnak,
mely néha akár évekig is elhúzódhat. Azt már nem akarom ecsetelni, hogy
ez igencsak állatkínzásnak minősül! Ilyenkor
már csak a teljes kitakarítás segít, ami igen drasztikus stresszt jelent
halainknak, növényeinknek, és egyébként lehetőleg kerülni kell! Végszóként
tehát csak annyit, hogy eme írásnak nem fanyalgás és okoskodás a célja,
hanem hogy megfelelően tudjunk karbantartani egy díszmedencét azért, hogy
sokáig élvezhessük egészségtől kicsattanó halainkat kristálytiszta vizű
akváriumunkban. Természetesen ez csak egészséges viszonyoknál érvényes,
ha bármi probléma vagy gond lép fel (túletetés, betegség, stb.) nyilván
az adott probléma adja a kezelési lépéseket.
Mindenesetre ne dőljünk be annak a sok "okosságnak", amiket sokfelé hallani,
sokféle embertől. Valódi biológiai egyensúlyt megvalósítani egy "átlagos"
akváriumban képtelenség, rendszeresen ápolnunk, karbantartanunk kell, soha
nem fog működni magától!
Szöveg: Kasi Mátyás
|