|
Nem is volt olyan régen, mikor az egyik barátom otthonában
megpillantottam az akváriumát, tele halakkal. Egy 250
literes színes aranyhalakkal teli gyönyör-szép akváriumot,
mely úgy virított a nappaliban mint a ház legékesebb dísze.
Nagyon hangulatos szoba környezetét keltette, és nem én
voltam az egyedüli aki megcsodálta.
Épp a karácsonyi ünnepek közeledtek, mikor is eldöntöttük a párommal, hogy kiki választ magának valamilyen karácsonyi ajándékot.
Nem is kellett sok ahhoz, hogy egy saját akvárium
gondolatával áljak elő. Persze mivel akkor költöztünk a
lakásunkba még nagyon sok hely volt, és csak úgy jöttek az
ötletek, hogy hova lehet, és mekkora legyen.
El is kezdtem
a dokumentáció hosszas folyamatát, merthogy az egyetemen azt
tanulta, hogyha valami újba kezdek, akkor először a könyvet
vegyem a kezembe majd csak aztán fogjak neki. Jó mérnök ként
3 hetet bújtam a szakkönyveket, és megszereztem az alapvető
tudást, hogy elkezdjem megérteni az akváriumot. Merthogy azt
tudtam, hogy nem szabad egyből nagy akváriummal kezdeni, egy
70literes 50X40X30as akváriumot készítettem egy üvegessel,
aminek terveztem egy tetőt is tükörből, merthogy a
megvilágítását könnyben kiterveztem, mert ez a
szakterületem. Január közepe fele került a lakásba az üres
akvárium, és csodáltam már akkor, hogy milyen lesz.
2 napi homokmosás után töltöttem fel
vízzel az akváriumot, tettem bele filtert, levegőztetőt, egy
egyszerű bolti fénycsövet, és barátoktól szép zöld
növényeket. Mindezt melegítővel 22 fokra beállítottam, és
már égetett a vágy, hogy megvegyem első halaimat. Ahogy
estére elkészült, el is mentem az akvarisztika boltba, és
vettem 9 aranyhalat, piros fehér színekben, nagyon szép
farok-úszókkal.
A legszebb akváriumnak
tűnt
akkor, kék kavics zöld növények, papír háttér fadarabokkal,
buborékok a levegőpópából, és benne a piros halak, fel - alá
úszkálva a 50X40 es üveg hátánál. Persze ekkor fogalmam sem
volt arról, hogy mi egy biotóp akvárium, vagy milyen
hátránya van a nem természetes dolgoknak, pl. kék kavics vagy
gyenge minőségű kaja az aranyhalaknál. Egy hétig nagyon szép
látvány volt, és el voltam telve vele, hogy mekkorára nőnek
meg a halaim, és hogy az akváriumom mindig ilyen marad.
Persze minden csoda 3 napig tart.
 A természet elkezdett dolgozni,
a növények elkezdtek barnulni, megjelentek az algák az
akvárium üvegén, amelyiket én tisztítottam szorgalmasan, de
mivel sok ételt adtam a halaknak, nem tudván mennyit kell
nekik adni, és nem lévén egy állandó filter, ami besegítsen
a tisztításba, egy két hét alatt a szép akváriumból egy
ketyegő bomba lett.
Sokat nyaggattam
idiótábbnál idiótább kérdésekkel a helybéli akvaristákat akik
jobbnál jobb ötleteket adtak. Lassan cserélődtek a halaim, a
könnyen megélő kárászoktól, a guppi, xifo, neonhal,
harcsák, és egy egy ritkább hal amikkel általában pórul
jártam, mert vagy ő nem szerette a kaját amit adtam neki,
vagy megette a kisebb halakat az akváriumból.
Örököltem is akváriumokat egy régi akvaristától, és felszerelést,
amit kezdtem használni, a növényeket kezdtem trágyázni, a
neon helyett tettem egy akvarisztikai fénycsövet, amitől az
algásodás alábbhagyott, és sikerült egy többé kevésbé
stabilabb állapotot megtartani az akváriumomban. Időnként
átrendeztem, új halat hoztam, meggyomláltam és hasonlók.
Az ősz megérkezésével eljött sorkerült arra a pillanatra,
mikor egy egész hónapra el kellett utazzunk, és nem volt
kire hagyjam az akvárium gondozását. Persze utána át is
kellett költözzünk a másik tágasabb lakásba, ígyhát a
halakat szétosztottam barátaim akváriumaiba, és elkezdtem
törni a fejem a következő akváriumon, amit a tágasabb
lakásba terveztem, teljesen más beállítással, más
méretekben, és más halakkal.
Ez volt az első
találkozásom az akvarisztika csodálatos világával, ami mély
nyomot hagyott bennem. Talán azért mert én is a halak
jegyében születtem, talán azért mert egy olyan hobby aminek
van látszatja, de mindenképp megnyugtató időtöltés lett |
