Szeretet, mit mondjak rólad?
Hogyan dicsérjelek? Hogyan becsülnélek, ha megízlelnélek, milyen
nagy árat fizetnék érted, ha tudnám, mennyit érsz. De te talán
meghaladod szegénységemet és én a magam erejéből nem is tudnám
előteremteni a vételárat. Amim azonban van, odaadom érted,
mindenemet odaadom, amim van, házam minden vagyonát elcserélem
érted! Mindazt, ami testem és szívem lakásában van, odaadom
érted, és ha mindent odaadtam már, mindezt semminek nézem majd.
Testem minden gyönyörét, szívem minden örömét szívesen
elcserélem érted, hogy egyedül téged bírhassalak. Te egyedül
kedvesebb vagy nekem, értékesebb, édesebb, örvendetesebb, mint
mindenem; te gazdagabban árasztasz el örömmel, bőségesebben
táplálsz, biztosabban mentesz meg, boldogabbnak tartasz meg!
Másoknak is hírt viszek majd
rólad. Emberi szív, mondd meg nekem, mit választasz inkább:
mindig a világgal együtt örülni, vagy mindig Istennel lenni? Azt
választod, amit jobban szeretsz. Halljad tehát, hogy vagy
szeretetedet helyesbítsd, vagy választásodat ne halogasd, ha
szép ez a világ, mit gondolsz, milyen szépség uralkodik ott,
ahol a világ alkotója van? Szeress tehát, hogy választhass,
szeress jobban, hogy üdvösebben válassz! Szeresd Istent, hogy a
vele való együttlétet válaszd: akkor a szeretet sugallta
választásodat. És mennél inkább szeretsz, annál gyorsabban
kívánsz eljutni Hozzá, és sietsz, hogy megragadhasd Őt: tehát a
szeretet űz, és szeretetből ragadod Őt meg. És ismét: mennél
inkább szeretsz, annál vágyóbban öleled át Őt, tehát a szeretet
által élvezed Istent. Lásd, mennyire mindened a szeretet:
választás, futás, célba érés, ottmaradás, boldogság. Szeresd
tehát Istent, fuss, ragadd meg, birtokold, élvezd Őt!
Máris választottam, mondod
erre; melyik úton menjek, hogy elérjem Őt? Istenhez az Isten
útján juthatunk el. Nem tudok előttem ismeretlen úton egyedül
járni, válaszolod, adj társakat, hogy el ne tévedjek! Azokkal
együtt menj az Isten útján, akik az Isten útján járnak; nem
lehetnek az úton jobb társaid azoknál, akik már régóta azt
járják, és akik a vándorlás hosszú tapasztalatai és a fáradalmak
megszokása révén nem félnek, hogy eltévednek vagy elernyednek.
Melyik tehát az Isten útja, és kik azok, akik rajta járnak? –
kérded. Az egyenes utak az Úr útjai, és az igazak járnak rajta.
Az igazságosság tehát az út, és az igazak azok, akik az egyenes
úton járnak...
Lásd meg: egész boldogságod a
szeretettől függ. Szeretetből választod az utat, szeretetből
jársz ezen az úton, a szeretet által jutsz el a hazába. Akarod
tudni, hogy szeretetből választottad-e az igazság útját? „Ha
valaki – úgymond az Úr – szeret engem, megtartja szavaimat.”
Ugyanerről az Igéről pedig másutt ez áll: „A te szavad az
igazság.” És ugyancsak a zsoltáros: „Az igazság útját
választottam és nem feledkezem el törvényedről.” Ha tehát az Úr
szava az igazság, akkor a szeretet által az igazság útját
választjuk, amelyben. teljesül az Úr szava. A szeretet tehát az
igazság útját választja.
Út vagy tehát, szeretet.
Milyen út? Kimagasló, felemelő, irányt mutató és célhoz vezető
út. Kinek az útja vagy? Az ember útja Istenhez, Isten útja az
emberhez. Boldog út, amely egyedül ismered üdvösségünk
cserejavait! Istent lehozod az emberhez, az embert pedig
Istenhez vezeted. Isten leszáll, ha hozzánk jön, mi
felemelkedünk, ha Hozzá megyünk. De sem Ő, sem mi nem tudunk
másképpen, csak általad egymáshoz jutni. Közvetítő vagy, aki
kibékíted az ellenfeleket egymással, egyesíted a
szétválasztottakat, és bármennyire különbözzenek is egymástól,
némileg hasonlóvá teszed egymáshoz. Istent lealacsonyítod, és
bennünket felmagasztalsz. Őt lefelé vonod, bennünket a magasba
ragadsz, de úgy, hogy az Ő leereszkedése nem lealjasodás, hanem
kegyesség, a mi felmagasztaltatásunk pedig nem elbizakodottság,
hanem dicsőség. Hatalmas a te erőd, szeretet! Egyedül te vagy
képes Istent a földre lehozni.
Hugo De Saneto Victore |