»      Sajti Honlapja   - Cserkész  « Az Imádkozó Cserkész
Mi a cserkészet? Cserkész jellem és magatartás A társadalmi élet
Hagyományőrzés, hagyományápolás Élet a szabadban

                        AZ IMÁDKOZÓ CSERKÉSZ

 
                A próbarendszer azt követeli tőled, hogy élj tevékeny hitéletet, ismerd felekezeted alapvető hittételeit, légy tájékozott felekezeted, gyülekezeted, templomod történetével kapcsolatosan. Tudd kívülről Nemzeti Imánkat és a Szózatot. Légy képes nyilvánosan könyörgést, hálaadást, imát fogalmazni, mondani.
                A tevékeny hitélet a te szinteden azt jelenti, hogy teljesíted azokat a követelményeket, amelyek a felekezeted szerint előírások korosztályod tagjai számára, készülsz arra, hogy tudatos tagja legyél gyülekezetednek. E felkészülés része az iskolai hittanórákon végzett munka, a gyülekezeti hitoktatáson való tevékeny részvétel, a templomba járás, a karitatív akciókba való bekapcsolódás. Ezt valamennyi felekezet elvárja majdani tagjaitól. Tőled, a második próbás cserkésztől példamutatást követel a próba és valami többet is. Ez a többlet felekezeted történetének pontos és többé-kevésbé részletes ismerete. Olvasd el egy alapos , korszerű vallástörténeti munka, például Gerhard J. Bellinger Nagy valláskalauz című, az Akadémiai Könyvkiadónál Budapesten, 1993-ban kiadott könyve felekezeted történetére vonatkozó szócikkeit, keresd meg az Erdélyi egyházaink évszázadai című, a bukaresti Transil Rt könyvkiadónál 1992-ben megjelent munkát és abból olvasd el felekezeted erdélyi történetének fontosabb eseményeit.
Gyülekezetetek történetéről plébánosotok, lelkészetek beszélhet nektek. Különösen arra figyeljetek, hogy szüleitek, nagyszüleitek, az ő szüleik, a falu, a kisváros, a lakótelep lakói hogyan fogtak össze, hogyan teremtettek közösséget, hogyan éltették ezt meg évszázadok, akár csak évtizedek során, mennyi áldozat, egyéni hozzájárulás, munka kellett ahhoz, hogy fennmaradjon egy-egy ilyen kisközösség.
                Ugyancsak helyi lelkipásztorotok ismertethet meg benneteket templomotok történetével. Rendszerint minden templom bejáratánál megtalálható a régies kifejezéssel Domus historia-nak nevezett templomépület-történet. Ebből indulhattok ki, de mivel csak a mai gyulafehérvári róm. kath. püspökség területén 888 középkori templom áll, amelyeket a négy erdélyi, magyar hívekkel rendelkező nagy egyház tart fenn, érdemes templomotok történetének tanulmányozásakor néhány alapvető művészettörténeti könyvet is megnéznetek, mint Entz Géza Erdély építészete a 11-13 században, vagy ugyancsak tőle az erdélyi gótikával foglalkozó gyönyörű munkát. De kézbevehetitek az Erdélyi műemlékek sorozatban megjelent útikalauz-füzeteket is, sajnos az Erdély útikönyv adatai már pontatlanabbak s vázlatosabbak. Ennek ellenére, az írott források és a lelkipásztori felvilágosítások alapján pontos képet alkothattok magatoknak templomotok történetétről, amelyet felhasználhattok a megfelelő honismereti próba teljesítésekor is.
                A próba többi követelménye azt kéri tőled, hogy alkalom adtán tudd hangosan is megfogalmazni valamennyitek közös vágyait, elszánásait, légy képes közvetlenül fordulni Istenhez imával, könyörgéssel, hálaadással. Alapfokon ebben lelkipásztorodtól kaphatsz segítséget, aki szívesen tölt el veletek néhány órát, megmagyarázandó, hogyan kell, hogyan illik felekezeted szabályai szerint fordulni Istenhez akkor, amikor magadnak kell szavakba öntened azt amit mindannyitok nevében akarsz elmondani Istennek. Meglátod, nem egyszerű dolog megtalálni a legmegfelelőbb kifejezéseket, azt a hangvételt, amely legjobban adja vissza érzelmeiteket, de nem is lehetetlen a feladat. Segítségül mi itt a Márton Áron Kiadónál Arató László szerkesztésében 1993-ban megjelent Reggeli és esti Imák a cserkésztáborban című munkát ajánljuk a római katolikus cserkészek figyelmébe, reméljük, közelebbről megjelenik László Dezső hajdani kolozsvári lelkipásztor református cserkészek számára öszegyüjtött cserkészimádságainak válogatása is. Az imádkozáshoz pedig olvassátok el figyelmesen a cserkészpróbák szép beszédre vonatkozó próbafeltételeit és próbáljátok az olvasottakat betartani.
 
Nem írunk le újdonságot akkor, amikor eszedbe juttatjuk, hogy a templomban, szabadtéri egyházi szertartások alkalmával, a táborban énekkel is dicsérjük az Urat. Ezeket az énekeket neked is ismerned kell.
Római katolikus és protestáns egyházi énekeskönyveink egyaránt kiemelkedő fontosságú egyházi énekeink között közlik nemzeti imáink dallamát és szövegét.
            "A Hymnus. A magyar nép zivataros századaiból " című és alcímű ének a nálunk általánosan használt Hozsanna c. róm. kath. gyűjteményben a 306. ének, az Éneklő Egyház c. Római Katolikus Népénektárban 365. számmal szerepel. Református énekeskönyveink közül a kolozsvári az 53. énekként, a debreceni énekeskönyv a 37. énekként közli.
Ez az ének tulajdonképpen "minden idők minden magyarjának könyörgése a Úristenhez", amint azt a Cserkészkönyv írja. Szerzője Kölcsey Ferenc, aki 1790 augusztus 8-án született Sződemeteren (Sauca, Szilágy m.), a debreceni Református Kollégium diákja volt, aztán jogot végzett, de szatmárcsekei birtokosként élt, s ottani magányában vált a reformkor egyik legjelesebb magyar költőjévé. Hymnus címü költeményét 1823 január 22-én írta. Maga a cím eredeti értelmében egy középkori dalforma megnevezése, az ilyen vers szárnyaló ima, magasztos érzelmeket fejez ki, műfajilag legközelebb az ódához álló költemény. A szó második értelme nemzeti dal, egy nép államiságának jelképe, amelyet ünnepélyes alkalmakkor a nemzet tiszteletére énekelnek, vagy zenekarral játszatnak el. Kölcsey Hymnusa mindkét értelemnek megfelel. Egyfelől himnusz a szó költészeti értelmében, hiszen első szakasza a megszólítás után fohász, kérés, az utolsó, nyolcadik szakasz pedig könyörgés. A közbeeső hat szakasz a múlt század költői felfogásának és az akkori nemzetszemléletnek megfelelően a nemzet múltjával, akkori jelenjével és jövőjével foglalkozik. Egyik - tartalmi - forrása a kálvini protestáns történelemszemlélet, amely minden tragikus csapást Isten jogos büntetésének tart. Másik - nyelvi - forrása a magyar bibliafordítói és zsoltárirodalom nyelvezete. Az első szakasz első gondolata a református énekeskönyv 103. énekére vezethető vissza ( az ének Geleji Katona István szerzeménye, aki 1574- 1649 között élt), a "Nyújts feléje védő kart" a XXXV. Zsoltár "Dárdádat nyújtsd ki kezeddel" sorával rokon, végül a "Megbűnhődte már e nép" Ézsaiás próféta szavait fogalmazza át, lásd Ézs 40, 2; 62, 11. Eszmevilága rokon a kor hasonló keleteurópai költeményeinek gondolataival, épp ezért válhatott már viszonylag korán népszerűvé. Bár csak 1829-ben jelent meg először az Aurora évkönyvben, majd 1832-ben közölték ismét Kölcsey verseinek gyűjteményében, országszerte szavalták, énekelték különféle dallamokra, a megzenésítésére kiírt pályázatot pedig Erkel Ferenc ( 1810-1893) nyerte, aki azidőtájt pályafutása csúcsán állott, s akinek Hunyadi László címü nemzeti operája ugyanezen évben aratott tomboló sikert. Ekkor vált a Hymnus Nemzeti Imává, a szó szoros értelmében egyházi himnusszá, amely végigkísérte a forradalmat és szabadságharcot, a Bach-korszakban egyik jelképe volt a nemzet szabadságvágyának - gondoljunk arra, amit a hetedik szakaszban mond a költő arról, hogy a legnagyobb szerencsétlenség, ami a magyar népet érte, az, hogy a rengeteg áldozatból nem született szabadság - és csak később, a kiegyezés után vált a dal állami himnusszá is. Mi egyházi énekként ismerjük, énekeljük első és utolsó szakaszát. Felhangzásakor, éneklésekor felállunk, vigyázzállásal, kézfelemelés nélkül tisztelgünk. Külföldön, hivatalos ünnepségeken egyenruhás cserkészként a minden állami himnusznak kijáró vigyázzállás és tisztelgés a tiszteletadás megfelelő módja.

                Ugyanígy nemzeti imának számít a református énekeskönnyv 53. éneke, a Szózat. Eredetileg ez is kora nagyhatású költeménye volt, szerzője, Vörösmarty Mihály 1800-1855 között élt. Székesfehérváron, majd a pesti kegyesrendi gimnáziumban tanult, aztán jogot végzett. Többéves nevelősködés után, mint ismert fiatal költő, a Tudományos Gyüjtemény és annak irodalmi melléklete, a Koszorú szerkesztője lesz, aztán akadémiai megbizatásokat kap, az irodalmi élet vezérévé, a közélet ismert alakjává válik. Résztvesz a forradalomban, s bár nem válik a megtorlás áldozatává, hanyatló egészsége alig 55 éves korban sírba viszi. A Szózatot 1836-ban írja. Ez nem olyan vers mint a Hymnus, hiányzik belőle Kölcsey történelemszemlélete, vallásos kifejező készlete, ez nem himnusz, hanem valódi óda. Előtte Berzsenyi Dániel (1776-1836) műveli ezt a klasszikus görög költészetből ihletett műfajt, de míg az ő ódáit nyelvi pátosz, szónokiasság jellemzi, a Szózat mondanivalója a közösségi kérdések személyes átélésén alapszik, a költő maga is érzi azt, amit mond, nem csupán szónokol annak elérése érdekében. Romantikus vers a Szózat, amelyben a haza bölcső és sír, amelyben az ősök harcai nem köldöknéző múltba tekintésre okot adó események, hanem a jelen büszke öntudatát alátámasztó hivatkozások olyan múltra, amire joggal lehet büszke egy nép, amely magát az egyetemes történelem tevékeny résztvevőjének tekinti. Nemzet és nemzetköziség fogalmainak új viszonya jelenik meg ebben a költeményben, s ha a nemzethalál eszméje borús gondolatokat ébresztene a költemény olvasójában, a versben ott van ennek ellentéte is, a nagyszerű halált a szabad népek gyásza kíséri. A forradalomnak és elbukásának zseniális előérzete ez, és emiatt énekelhették annakidején 1848-ban Párizsban Magyar Marseillaiseként az ott élő fiatal magyar forradalmárok.
                Énekelték, írtuk, mert természetesen ezt is megzenésítették. A Szózat zeneszerzője Egressy Béni, aki 1814-1851 között élt. Eredetileg tanító, majd korának jeles színésze volt, aki színpadi szöveget és zenét is írt és 1843-ban megnyerte a Nemzeti Színháznak a Szózat megzenésítésére hirdetett pályázatát. Korának népies müdal - verbunkos - zenéjével énekeljük ma is Vörösmarty csodálatos szövegét, amely szintén Nemzeti Imává nemesedett az idők folyamán. Éneklésekor felállunk, ám mivel nem állami himnusz is, hallatán, vagy éneklésekor nem tisztelgünk.

                Táborban zászlófelvonáskor és zászlólehúzáskor énekelhetjük is a reggeli és esti imát. A két ima kottája és szövege alább található, a Iam lucis orto sidere, a reggeli himnusz gregorián dallamához a magyar szövegét Sík Sándor, a kiváló pap-költő, cserkészvezető írta, pontosabban fordította és módosította a negyvenes években. Az esti ima dallama szintén gregorián, Kájoni János Cantus Catholici című gyűjteménye nyomán (1651), Himnusz lefekvés előtt, Te lucis ante terminum címmel közli az Éneklő egyház című munka a 355. szám alatt. Szövegét Sík Sándor fordításának felhasználásával fordították újra .

A gregorián énekekről tudni illik, hogy ezek középkori egyházi dallamok, amelyek első gyűjteményét I. Gergely pápa ( 540-604) rendeletére gyűjtötték össze még a VI. században. Ezek a dallamok egyszólamúak, ritmusuk kötetlen, többségük keleti, azaz bizánci, szíriai, zsidó eredetű.