|
Nemrégiben
heves vitánk volt a zöld és a fekete tea közötti különbségekről:
ugyanolyan teacserjéről szedik a fekete teát mint a zöldet, vagy sem?
Miért van az, hogy egyes teák felélénkítenek, mások kevésbé? Valóban
tartalmaz-e minden fajta tea teint? Számtalan kérdés, egyik fél sem
engedett a maga igazából, így hát utána kellett néznünk mi is az
igazság.
Tea-legenda
Több
legenda is szól a tea felfedezéséről. A teát legelőször egy i.e.
2700-ból, Sen Nung császár korából származó kínai történet említi. Azt
tartják a császárról, hogy ő fedezte fel a teát a kínai birodalomban
tett utazásai során.
Miközben
rövid ideig megpihent, egy cserjéről néhány levél egyenesen belehullott
a forralt vízzel teli csészéjébe. Kellemes illat áradt a csészéből és a
kíváncsi császár megkóstolta a véletlen művének köszönhető italt. Az
italnak nemcsak csodálatos íze, de üdítő, erőt adó hatása is volt. A
császárra olyan mély benyomást tett az új felfedezés, hogy elkezdte
terjeszteni a varázslatos cserjét. A tea kezdeti kínai elnevezése "te"
volt, amelyből később "csia" lett.
Európa
1610-ben ismerte meg a teát, amikor az első szállítmány megérkezett egy
holland vitorlás hajón. Az import egy darabig korlátozott volt, mert az
utazás nagyon hosszú ideig tartott. A hajók néha közel egy esztendeig
is távol voltak. Ennek eredményeképpen a tea igen drága fogyasztási
cikké vált. Csak a tizennyolcadik század során vált olcsóbbá, és a
népszerűsége is nőtt.
A
világ legnagyobb teafogyasztói az írek, akiket a britek követnek. Nagy
mennyiséget fogyasztanak Japánban és más ázsiai országokban, mint
például Törökországban, Szíriában és Iránban. Érdekes, hogy
Hollandiában is többet fogyasztanak, mint például Indiában, az Egyesült
Államokban vagy Németországban.
Hogy áll meg a tea a lábán?
Teát
erkélyen, konyhakertben ne próbáljunk termeszteni, mert sem trópusi sem
szubtrópusi éghajlatot nem tudunk produkálni neki. A teacserjét
általában domboldalakra telepített ültetvényeken termesztik, még pedig
nem akárhol, hanem Kínában, Észak-Indiában (innen származik a világ
összetermelésének fele), Darjeelingben, Sri Lankán, , Afrikában,
Dél-Amerikában és ezeknek is magasabb fekvésű területein. Minél
magasabban termesztik a teát, annál jobb a minősége.
A
szüret a cserje négyéves korától lehetséges. A leveleket általában
kézzel szedik, ezért a begyűjtés rendkívül munkaigényes folyamat. A
teát bármikor lehet szüretelni, de a tealevelek a száraz monszun idején
a legjobb minőségűek.
A szüret, azaz a levelek szedése intenzív munkát igényel. Egyes
vidékeken ahol a kézi munkaerőben hiány van, a hagyományos kézi munkát
géppel helyettesítik, de az így begyűjtött tea minősége jelentősen
csökkenhet. A teacserjék hosszú életűek, így sokáig szüretelhetőek. Az
Assamica átlagban eléri a negyvenéves kort, míg a Sinensis akár száz
évig is elélhet.
Zöld tea - fekete tea
Szüret
után a leveleket feldolgozzák. A fekete tea termelési folyamata
vidékről vidékre változó, de mindenhol négy alapműveleten megy
keresztül: fonnyasztás, sodrás, fermentálás és szárítás. Ezek után jön
a válogatás és a szárítás. A fermentálás során a levél nedvét oxigén
A zöld tea gyártási folyamatából kimarad a fermentálási szakasz.
Fonnyasztás
A teafeldolgozás első szakasza a fonnyasztás. A leveleket szétterítik és
25-30°C fokon hagyják fonnyadni. A friss levelekre jellemző 75-80%
vízmennyiség így 60-70% -ra csökken.
Sodrás
A
már fonnyadt leveleket fél óráig sodorják. A művelet célja,
hogy elroncsolják a levél sejtjeit és ezáltal az erjesztés
(fermentálás) során a levegő könnyebben érintkezzék a sejtek nedvével.
Az első kémiai változás itt veszi kezdetét és megkezdődik a jellegzetes
íz kialakulása.
Fermentálás
A fermentálás, azaz erjesztés során az összetört leveleket különleges
szobákban helyezik el, ahová 25° C fokos és 95 százalékos páratartalmú
levegőt fújnak. Ez alatt a feldolgozási szakasz alatt változik át a
levél színe élénk zöldről sötétbarnára és ilyenkor alakul ki
jellegzetes aromája. Az erjesztési folyamat hossza (körülbelül négy
óra) nagyon fontos a termék végleges karaktere szempontjából.
Szárítás
Az
erjesztési folyamat a levelek szárításával ér véget. Ezt 95° C fokon
végzik, melynek eredményeképpen a tealevelek nedvességtartalma 4-6%-ra
csökken. A tea fél óra alatt nyeri el fekete színét. 100kg friss
tealevélből körülbelül 20 kg fekete teát lehet nyerni.
Amikor
a tea kikerül a szárító helyiségből, szétválogatják a leveleket. Ez
általában nagyság szerint történik, rosta segítségével. Különböző
méreteket használnak a darabos teához és a teafilterekhez.
A
levelek nagyságától függően a teákat a következő kategóriákba soroljuk:
leveles tea, vágott tea, és a nagyon apróra vágott tea. Az előbbieket
főként zacskókban vagy dobozokban árulják és forrázási idejük is
hosszabb (6-8 perc), míg a nagyon apróra vágott tea filteres zacskókba
kerül és rövidebb ideig tart forrázásuk (3-4 perc).
Ezek után attól függően milyen kultúrát követve szeretnénk elfogyasztani teánkat, válogathatunk.
Teafogyasztási szokások » |
