»      Sajti Honlapja      «    »    «  
www.sajti.com - Sajti Honlapja - logo
www.sajti.com



Képek   Szabadidő   Család   Hasznos   Környezet

Korai órák



Kapcsolódó oldalak

Humor »
Családi Pótlék »
Gondolatok »

 


Az embernek mindíg szüksége volt a kalendáriumkészítés mellett a nap idotartamának felosztására is. Amennyire tudjuk, már 5 vagy 6000 évvel ezelott Közel-kelt és Észak Amerika óriás civilizációi bevezették a napszakok követését a kalendáriumkészítés mellett. Az alkalmazott bürokrácia és a fomrális régióik összehangolása miatt ezen kultúráknak  jobban meg kellett szervezniük idejüket

Napórák

Miután a sumér kultúra magával vitte tudását a sírjába, az egyiptomiak voltak a következők  akik a mi óránkhoz hasonló egységekre osztották napjukat. Obeliszkeket építettek már ie.3500 körül.  Mozgó árnyékuk napóraként funkcionált, és a dél jelzésével két részre osztotta a napot a polgárok számára. Szintén jelölte a legrövidebb és leghosszabb napokat, mikor az árnyék délben a leghosszabb és legrövidebb. Később az obeliszk lábánál további jelekkel osztották még kisebb részekre az idő változását.

Még egy egyiptomi árnyékórát ismerünk, ami az "órák" múlását mutatta. Valószínűleg ez volt az első hordozható óraszerkezet, ie. 1500 körül. A nap világos részét 10, az alkonyi és hajnali időt pedig 2-2 "szürkületi" órára osztotta. A hosszú szárat - melyet keleti-nyugati irányba tartottak reggel-
5, különböző távolságokra elhelyezett jel osztotta föl. A szár keleti végén elhelyezett, megemelt keresztrúd a napszakkal egyenesen arányos, mozgó árnyékot hozott létre a nyélen. Délben a szerkezetet nyugati-keleti irányba kellett fordítani, hogy tovább "mérje" a délutáni órákat.

A merkhet, a legősibb ismert asztronómiai eszköz is egyiptomi találmány volt ie. 600 körül. Egy pár merkhet alkalmazásával határozták meg az észak-dél vonalat aszáltal, hogy azokat vonalba állították a Sarkcsillaggal. Ezután használhatóak arra is, hogy az éjszakai órák múlását megjelöljük annak követésével, mikor haladnak át más csillagok a meridiánon.

Az egész éves pontosság elérésére való törekvés evolúciója a napórák vízszintes vagy függőleges számlapját kidolgozottabb formákkal helyettesítette. Az egyik új hemispherikus megoldás, egy félgömb alakú bemélyedés egy kőtömbben. Ebben helyezkedett el egy függőleges gnomon (mutató), és a falon pedig a különböző évszakoknak megfelelő külön beosztások voltak. A  hemicycle,mely ie. 300 körül jöhetett létre, megszüntette   a hemisphere haszontalan felét, hogy helyet adjon egy félbevágott félgömb alakú bemélyedésnek egy négyzetes kőtömb élén. Időszámításunk előtt 30-ban Vitrivius 13 különbözőféle napórát írt le, melyet Görögországban, Kisázsiában és Olaszországban.

 

Az órai részei

Miután többféle módszert megtekintettünk, amellyel az ember az idő múlását próbálta megkötni az elmúlt párezer évben, itt az ideje meghatározni, mi is az óra. Minden órának két alapvető része van:

  • Egy általános, mindennapi, ismétlődő folyamat vagy történés, mely az időt azonos darabkákra osztja. Korai példái ennek a nap mozgása az égen, egyenletes távolsságokként megjelölt gyertyák, olajlámpák jelölt folyadékszinttel, homokórák, és kis ko vagy fémlabirintusok Távolkeleten, melyek meghatározott sebességgel égnek.
  • Egy módszer az eltelt időegységek számontartására, és ennek megjelenítésére.. A mai órákban ez a mutatók pozíciója.

Az Időszámítás történelme a pontos, megbízható történések keresésének története, melyek alkalmasak az idő számontartására.

Vízórák

WA vízóra az első olyan idomérő szerkezetek egyike volt, mely nem az égitestek mozgására hagyatkozott. Az egyik legősibb lelet Amenhotep kriptájából származik, időszámításunk előtt 1500 körülről. Később  clepsydras ("víztolvaj") névre keresztelték a Görögök, akik ie. 325 körül kezdték használni. A clepsydras kőkorsók összessége, melyek olyan kifolyónyílásokkal vannak ellátva, hogy megközelítő egyenletességgel csöpög a víz egyikből a másikba. Másik változata az. mikor a víz felszínére helyezett ellipszis vagy kör alakú tányér, melyet úgy alkottak meg, hogy a víz folyamatos lassúsággal szivárogjon bele. A belso vízfelület emelkedése határozta meg az "órák" múlását. Szintén ismerünk egy olyan változatot is, mely egy fém félgömbből áll, kis kerek lyukkal az alján. A félgömb belsejében elhelyezett jelöléseket egymás után elérte a víz, és ez jelezte az idő múlását.(Ez a módszer ma is használatban van egyes észak-afrikai országokban.) Ezek a szerkezetek az éjszakai órák múlásának követésére is tökéletesen alkalmasak voltak. 

Kidolgozottabb és megdöbbentőbb mechnaikus vízórákat fejlesztettek ki  ie.100 és isz. 500 között a görög és római időkövetők és asztrológusok.. A szerkezetek azért lettek bonyolultabbak, hogy a víz folyása töretlen és egyenletesebb legyen, és az idő múlásának megjelenítése sokkal látványosabbá váljon  Voltak olyan vízórák is amelyek harangokat, gongokat és csengőket szólaltattak meg, mások kinyitottak ajtókat hogy kicsiny emberalakokat tárjanak föl, esetleg mutatókat mozgattak, vagy az univerzum asztronómiai modelljét.

Egy Andronikos nevű görög asztronómus Athénban felügyelte a Szelek Tornyának felépítését a Krisztus utáni első században. Ez az oktagonális szerkezet mind napórával, mind mechanikus időmutatókkal állt a tudósok és piaci árusok rendelkezésére. Egy 24-órás automatikus klepszidrát tartalmazott, meg a Nyolc Szél mutatóit, innen kapta a nevét. Mutatta még az évszakokat és asztrológiai dátumokat és időszakokat.  A Rómaiak is építettek rendkívül bonyolult vízórákat, de komplexitásuk kevés fejlődést hozott magával az egyszerűbb szerkezeteikhez képest. 

Távolkeleten isz. 200- 1300-ig fejlődött. a mechanikus asztronómiai/asztrológiai óraépítés A harmadik században a kínai klepszidrák többféle szerkezetet működtettek, melyek különféle csillagászati jelenségeket illusztráltak Az egyik legmagasabb mívu óra-tornyot   Su Sung és társai építették isz. 1088-ban.    A Su Sung torony szerkezete egy vízalapú rendszerre épült, melyet körülbelül isz.725-ben fedeztek föl. Maga az építmény több mint 30 láb magas volt, és tartalmazott többek között egy gyűrűkből álló, meghajtott bronzgömböt és egy-egy magától forgó égitestgömböt az égbolt megfigyeléséhez.  A szerkezet mozgását és belső változásait öt ajtócska mutatta meg a kíváncsi szemekenek. Voltak még harangok, főlemelkedő táblácskák, melyek az idő múlásának egységeit jelképezték.

Mivel a víz folyását nagyon nehéz pontosan ellenőrizni, egy vízfolyás-alapú óra sem lehet hajszálpontos. Az ember természetszerűleg más megoldások felé fordult.


Ősi Kalendáriumok   Revolúció az Időszámításban

    Powered by
ESZ Webdesign © 2007
Támogatásával