Ötletek amatőr fényképészeknek
A fényképezés elég költséges hobbi, ezért még ha csak a nyári kirándulások
élményeit akarjuk is megörökíteni, a jobb eredmény elérése érdekében érdemes
néhány alapvető elméleti ismerettel is felvértezni magunkat. Ha tisztában vagyunk a
gépünk és a használt film képességeivel, tudatosabban és kisebb hibaszázalékkal
komponálhatjuk a képeinket.
Tekintsük tehát át a fényképezés legfontosabb technikai adatait és alapismereteit.
A fényképezőgép technikai jellemzői
A hétköznapi gyakorlatban használt (amatőr) fényképezőgépeknek két alaptípusa van: a kompakt és
az úgynevezett tükörreflexes gépek.
A kompakt “kattintgatós” gépek általában teljesen automatikusan
működnek, beépített, nem cserélhető objektívjük van. A keresőben megjelenő és a
lencse által leképezett kép nem teljesen egyezik meg, ezért néha nem azt kapjuk a
képen, mint amire a gép beállításakor számítottunk. |

|
Némi tapasztalatszerzés után a beállítást már ennek megfelelően tudatosan is
korrigálni tudjuk. A kompakt gépek általában olyan (nagylátószögű) lencsékkel
vannak felszerelve, amelyek csak a másfél méternél távolabbi tárgyakról adnak éles
képet, ezért közeli, kis méretű tárgyak fényképezésére, portrék készítésére
kompakt géppel ne vállalkozzunk. A kompakt gépek lencséjének fényereje is elég
gyenge, ezért ha sötétebb van (gyakran ezt a gép maga is jelzi), vakut kell
használni. A beépített vaku azonban szintén csak két-három méteren belül
hatékony, ha a témánk ennél távolabb van, a gyengén megvilágított előtéren túl
a képen csak homályba vesző körvonalakat kaphatunk. A kompakt gép legelőnyösebben
napfényes tájak, családi események, kirándulások fotózására alkalmas. Ha
technikailag nem is nyújt sokat, jó témáról, ügyes beállításokkal a
legegyszerűbb, legolcsóbb géppel is hangulatos, jó képek készíthetők.
 |
A tükörreflexes gépek esetén a fény az objektíven
keresztül egy tükörről visszaverődve jut a keresőbe. Az exponáláskor ez a tükör
felcsapódik és a zár kiold, a keresőben tehát pontosan azt a képet látjuk, ami a
képre is kerül majd. Ezeknek a gépeknek általában fényerősebb az objektívjük,
ezért gyengébb megvilágítás esetén is használhatók. |
Az olcsóbb tükörreflexes gépeken az élességállítást és a fény
(az expozíciós idő vagy a rekesz) beállítását kézzel kell végezni, ezért azokban
az esetekben, amikor a beállításokra nincs idő, a kompakt gépek jobban
használhatók. A drágább tükörreflexes gépek teljesen automata üzemmódban is
működnek, így mindkét elvárásnak eleget tudnak tenni. Az ilyen gépek objektívjei
többnyire cserélhetők. |
 |
Van még két viszonylag elterjedt géptípus: a polaroid gépek és az egyszer használatos fényképezőgépek. A
polaroid gép film használata nélkül, közvetlenül egy speciális papírra készíti a
képeket, amely az előhíváshoz szükséges anyagokat is tartalmazza, így a kép az
exponálás után azonnal elkészül. Az egyszer használható gépek olyan, a filmet
tartalmazó papírdobozok, amelyeken egy kicsi műanyag lencse, valamint egy egyszerű
filmtovábbító és exponáló rendszer van. Ezeken természetesen semmit nem lehet
állítani.
Az objektívek
Akár cserélhető, akár nem, a fotósnak tisztában kell
lennie az objektívjének képességeivel, mert a vállalható feladatot leginkább a
lencsék határozzák meg. |
 |
Cserélhető objektívek a
legkülönbözőbb
fotózási célokra. |
Az objektívek egyik alapvető adata a fókusztávolság. Ezt mm-ben adják meg és az
értéke valahol biztosan fel van tüntetve a gépen vagy az objektíven. A 24, 28, 35
mm-es objektíveket nagylátószögű, az 50-70 mm-es objektíveket normál, a 80 mm
feletti objektíveket teleobjektívnek nevezzük. (Igazából a 200-800 mm-es objektívek
a komolyabb teleobjektívek.)
Melyiket mire használhatjuk?
Az emberi szem látóterének és nagyításának leginkább megfelelő, tehát
legáltalánosabban használható az 50 mm-es lencse. Az ilyennel készült képeket,
akár közeli, akár távolabbi a tárgy, természetes arányúnak érezzük. Ezt a
lencsét kb. 45 cm távolságban lévő, kisebb tárgyak fényképezésére is
használhatjuk.
Gyakran azonban – különösen épületek, közeli, nagyobb terek (pl. színpad)
fényképezésénél – azt vesszük észre, hogy a témánk nem fér a képre. Ilyenkor
célszerű a nagylátószögű, kisebb fókusztávolságú objektívek használata. Ezek
nagyobb látóteret képesek befogni, ezért a teret kissé “kitágítják”, a témát
távolabbinak, kisebbnek mutatják. Ez azonban torzulást is okoz. A közeli dolgokat
jóval nagyobbnak láttatják, olyannyira, hogy egy nagylátószögű objektívvel
készült portrén a fotózott személy orra, arca egészen torzan ugrik előre.
Épületek képénél az előtér, például a kövezet dominál.
 |
 |
28 mm-es és 70 mm-es objektívvel
készült kép ugyanarról a folyosóról |
A nagylátószögű objektív megnyújtja a teret és hangsúlyozza az előteret. Ez
nem mindig hátrány, mert ezt a hatást művészi hangsúlyozásra is kihasználhatjuk.
Ha a horizont vonalát nem középre állítjuk, alsó horizontállásnál az égboltot
vagy a mennyezetet, felső horizontállásnál a talajt vagy a padlót hangsúlyozzuk ki,
így egészen különleges hangulatot adhatunk a képeknek.
 |
 |
Nagylátószögű objektívvel
készült képek alsó és felső horizonttal |
A teleobjektívek közelre hozzák és felnagyítják a távolabbi tárgyakat, ezért
különösen jól használhatók a természetben állatok, nehezebben megközelíthető
növények, vagy például sportesemények fényképezésére. A nagylátószögű
objektívvel ellentétben a teleobjektív a teret kissé összenyomja, tömöríti, ezért
az ilyen képeken a mélység, a tárgyak térbeli távolsága nem annyira jól
érzékelhető.
A fényképezés során előfordulhat, hogy egyik pillanatban egy templom homlokzatát,
másik pillanatban a tornyon ülő galambot szeretnénk lefényképezni, tehát jó lenne,
ha egy nagylátószögű és egy teleobjektív egyszerre állna a rendelkezésünkre.
Ilyen objektív is van: az úgynevezett zoom.
 |
A zoom olyan lencserendszer, amely folytonosan
változtatható (pl. 28-80 mm, 85-200 mm) fókusztávolságú objektívként viselkedik,
tehát szélesebb feladatkörre is jól használható. |
A film
A fényképezéshez használt film lehet
fekete-fehér negatív, színes dia (diapozitív) és (leggyakrabban) papírkép
készítéséhez használt színes negatív film. A ma használt gépekhez döntő
többségében 35 mm-es kockaméretű filmet használunk, a profik ennél nagyobb, a
kémek ennél kisebb filmekre is fényképezhetnek. |
|
 |
A fotósnak a film kiválasztásához
is érteni kell |
A filmek legfontosabb tulajdonsága az érzékenység. Ez az ún. ISO értékkel van
feltüntetve a filmen. Az átlagos használathoz legalkalmasabb a 100 jelű, esetleg a
nála kétszer érzékenyebb 200-as film. A kereskedelemben néha kaphatók más: 50, 400,
800 érzékenységű filmek is, ezek érzékenysége egymáshoz képest mindig annyiszor
nagyobb, mint a számértéke. Az érzékenyebb filmek előnye, hogy gyengébb
megvilágítás esetén is használhatók, de eközben a fényérzékeny anyaguk
szemcsemérete nő, ezért a film felbontóképessége, élessége csökken. A gépek egy
része a filmen lévő jeleket értelmezve automatikusan beállítja a film
érzékenységéhez a gép fénymérőjét, sok esetben azonban ezt kézzel kell megtenni.
Ha ezt elfelejtjük, de közben más érzékenységű filmet teszünk a gépbe, az egész
tekercs expozícióját elronthatjuk.
Az általánosan használt színes filmeket úgy állítják be, hogy napfényben, illetve
vaku alkalmazása esetén adjanak helyes színeket. Ha ilyen filmet mesterséges
megvilágításban, például izzólámpa fényénél használunk, a színek még helyes
expozíció esetén is sokkal sárgásabbak lesznek. Ezt szándékosan alkalmazva
különös hangulatot ad a képnek, de ha ezt nem akarjuk, a belső téri felvételekhez
vagy vakut kell használni, vagy a mesterséges fényre érzékenyített műfényfilmet
kell vennünk.
A fényképezés elemei
Amikor fényképfelvételt készítünk, az exponáló gomb lenyomása pillanatában a
zárszerkezet kiold, így a lencsén keresztül fény jut be a gépbe. Ez a
fénymennyiség általában elegendő ahhoz, hogy a film fényérzékeny emulziójában
okozott kémiai változásokkal a képet rögzítse.
A képen azonban gyakran nem ugyanazt látjuk, mint amit az exponálás pillanatában
elképzeltünk. A kép megvilágítása, színe, élessége is megváltozhat. Ennek az az
oka, hogy az objektív képe a fizikai körülmények által meghatározott, a kép
beállításakor viszont az agyunk sokat hozzátesz és korrigál ezen a képen. Ezért a
gép különböző beállításával egészen más hatásokat érhetünk el. Vegyük
sorra, milyen lehetőségünk van a kép megkomponálására!
A téma beállítása
Még a legegyszerűbb géppel is van lehetőségünk a kép megfelelő
komponálására. A kép éppen attól lesz egyéni alkotás, hogy a fotós az egyéni
látásmódjának megfelelő beállítást alkalmazza. A függőleges beállítású kép
jól kiemeli a magas témák (pl. személyek, épületek, fák) alakját, de keveset
árulnak el a környezetről. Mivel a szemünk elhelyezkedése nem ilyen, a témát
kevésbé érezzük térbelinek. A vízszintes orientációjú képek általában
természetesebbnek hatnak és a térbeli elrendeződést is jobban bemutatják, de a
függőleges téma fényképezésénél gyakran felesleges elő- vagy háttérbeli
részleteket is tartalmaznak.
A ferdére állított kép meglepő és dinamikus hatást kelthet.
A fotósok ideálisnak tartják a “harmadok harmadának” nevezett elrendezést,
amikor a fő témát a kép harmadoló egyeneseinek metszéspontjába komponáljuk.
A kép megvilágítása
A legjobb eredményt akkor lehet elérni, ha pontosan megfelelő mennyiségű fény
éri a filmet. A túl kevés fény alulexponált képet eredményez, ahol a részletek
elvesznek, mert a fénykép vagy a dia túl sötét. Túl sok fény hatására pedig
túlexponált lesz a kép, ez esetben is elvesznek a részletek, de most a kép nem túl
sötét, hanem túl világos lesz Ha nem túl sötét és nem túl világos képet akarunk
készíteni, gondoskodnunk kell arról, hogy a filmet épp a megfelelő mennyiségű fény
érje. Ezt három módon befolyásolhatjuk: a megfelelő érzékenységű film
megválasztásával, ha ez már adott, akkor az expozíció idejének és a rekesz
(blende) nyílásának alkalmas beállításával.
Az egymáson elcsúszó lemezekből álló pillanatzár a lencsék és a film között
helyezkedik el. Az exponáló gomb lenyomásakor egy rugós szerkezet úgy mozgatja a
lemezeket, hogy közöttük egy nyílás keletkezik, amely végigfut a film előtt. A
filmet ért megvilágítás ideje (expozíciós idő) attól függ, hogy ez a nyílás
mekkora. Ezt az időt a nem automata üzemmódban működő gépeken be is állíthatjuk.
A megfelelő skálán általában az 1000; 500; 250; 125; 60; 30; 15; 8; 4; 2; 1; B (vagy
más betű) sorozat szerepel, amely azt jelenti, hogy a kép a másodperc ennyied
részéig kap megvilágítást.
A "B" expozíciós idő alkalmazása esetén a zár addig marad nyitva, amíg
a gombot lenyomva tartjuk. Ilyen hosszú expozíciós időt akkor választunk, ha gyenge
megvilágításnál nem tudunk megfelelő vakut használni (pl. múzeumok, nagy belső
terek, templomok fényképezésekor), illetve a mozgó tárgyak elmosódott
ábrázolásához.
A gyorsan zajló, például sportesemények
lefényképezésekor, ha el akarjuk kerülni a kép “bemozdulását”, kis expozíciós
időt kell alkalmazni. Ha viszont éppen a mozgás gyorsaságát, dinamikáját akarjuk
kiemelni, az elmosódó kép is hatásos lehet. |
 |
A hosszabb expozíciós idő alatt
bemozduló kép a mozgás gyorsaságát is érzékelteti |
Ha túl rövid az expozíciós idő, a kép kellő megvilágítását a rekesznyílás
növelésével érhetjük el.
A rekesz egymást átfedő lapocskákból áll, amelyek nyílását egy gyűrű
segítségével növelhetjük vagy csökkenthetjük. A gyűrűn az f
betű és a mellette lévő számok jelzik a rekesznyílás méretét.
Egy szokványos 50 mm-es lencsén a blende nyílását megadó f-skála a
következő: 22; 16; 11; 8; 5,6; 4; 2,8 és 2. Ebben a sorrendben mindegyik rekesznyílás
kétszer annyi fényt enged át, mint az eggyel nagyobb szám, például az f
5,6 kétszer annyi fényt enged át, mint az f 8.
Bár a különböző zár- és rekesz-beállítási kombinációkkal ugyanazt a
megvilágítást érhetjük el, a kapott kép nem feltétlenül lesz ugyanolyan. Például
(mivel az f 5,6 kétszer annyi fényt enged be, mint az f
8), az f 5,6-os rekesz és az 1/60 másodperc expozíciós idő a
megvilágítás szempontjából ugyanazt eredményezi, mint az f 8, 1/30 mp kombináció,
az utóbbival készített fénykép gyors mozgás esetén elmosódottabb, mélységében
viszont élesebb lesz.
Ha egy bizonyos távolságban lévő tárgyra élesre állítjuk a képet, ez előtt a
távolság előtt és mögött egy bizonyos távolságban még éles a kép. Ezt a
távolságot tekintjük a kép mélységélességének.
A mélységélesség a tárgytávolságtól, a lencse fókusztávolságától és
átmérőjétől függ. Nagyobb tárgytávolság, nagylátószögű lencsék és szűkebb
rekesznyílás alkalmazása esetén a mélységélesség nő. Ez azonban nem mindig
előnyös. Ha a háttér vagy előtér túlságosan részletgazdag, a témánk teljesen
elveszhet benne és jelentéktelenné válhat. Kis mélységélességű képet érdemes
készíteni például a rovarokról és a virágokról, ha azok jellegzetességeit akarjuk
láttatni a képen. Mivel a látásunk során a mélységélesség természetes módon,
ösztönösen változik, fotózáskor nem elég a szemünkre hagyatkozni, a
beállításkor az idő és a rekesznyílás értékeit tudatosan kell megválasztani.
|