Egy felnőtt vezető életében, aki sok helyen és sok ember között megfordul,
gyakran előfordulhat, hogy különböző vallású emberekkel hozza össze jó vagy
rossz sorsa. Ahhoz hogy ezeket az embereket megértsük, kapcsolatot tudjunk
kialakítani velük, ismernünk kell felfogásaikat, nézeteiket, életmódjukat. Ezen
kívül nem csak ismernünk kell ezeket, hanem előfordulhat, hogy beszélnünk is
kell ezekről a dolgokról cserkészeinknek. Az általános műveltséghez
hozzátartozik, hogy legalább alapszinten ismerjük a világvallásokat.
Mi is tartozik a főbb világvallások közé?
1. Kereszténység
2. Iszlám
3. Buddhizmus
4. Univerzizmus
5. Brahmanizmus vagy hinduizmus
6. Zsidó
A kereszténység
A hitvallások tanításainak különbözőségei:
Római
|
Görög
|
Evangélikus
|
Református
|
1.,
A kereszténység a Krisztus által az emberiséggel közölt isteni
kinyilatkoztatás, amelynek megismerése:
|
a Bibliából és
a hagyományokból lehetséges, ezeket a Szentlélek különleges hatása alatt
írták le és Hagyományozták
|
kizárólag a Bibliából lehetséges, amelyet a Szentlélek
hatása alatt jegyeztek le.
|
2.,
A Biblia értelmezése:
|
A Biblia értelmezése a Szentlélek állandó irányítása
alatt álló egyház feladata, végső fokon a pápáé.
|
Az egyházban nincs a Biblia értelmezésére szolgáló
hatóság, a Biblia isteni tartalma minden kereszténynek feltárul.
|
3.,
Az isteni hármas egység, vagyis az isteni lény természete és méltósága
szerint három, egymással teljesen azonos személyből áll,
|
a Szentlélek az
Atyától és a Fiútól származik.
|
a Szentlélek egyedül az Atyától származik.
|
a Szentlélek az Atyától és a fiútól származik.
|
4., A hármas egységből álló Istenen kívül
az istentiszteletnek nincs más tárgya,
|
Ennek ellenére
üdvös dolog az eredeti bűntől mentesen fogantatott Szűz
Máriához, valamint a szentekhez, mint az Istennél közben járókhoz folyamodni
és képeiket, ereklyéiket tiszteletben részesíteni.
|
A szentek, képek és ereklyék minden fajta tisztelete
kivétel nélkül elvetendő, mert ellenkezik a Szentírással.
|
5.,
Hogy az emberek a kibékülés és az üdvözülés részese lehessenek, annak
előfeltétele a lelki újjászületés. Ez az emberben a Szentlélektől
ösztönözve és támogatva megy végbe.
|
|
|
A jósághoz szükséges saját erő teljes hiányában,
csak a Szentlélek hatására indulhat meg és fejeződhet be
|
|
Ezt a
segítséget Isten minden embernek kivétel nélkül felkínálja, ha azonban nem
kívánnak élni vele, visszautasítják azt
|
|
|
|
csak azoknak az embereknek kínálja fel, akiket örök
érvényű, feltétlen határozatával az üdvösségre kiválasztott, és a
kiválasztottak ezt nem utasítják vissza.
|
6.,
Az Isten az embert, hogy üdvösség részese lehessen, megigazulttá nyilvánítja.
|
Vagyis alkati igazságérzettel ruházza fel, és azokkal
a jó cselekedetekkel, amelyeket annak következtében véghezvisz, kiérdemli az
örök boldogságot.
|
Krisztus
kedvéért, könyörületből. Krisztus érdeme azonban a hit által válik
hatékonnyá. A jó cselekedetek, bár szükségesek, csupán a hit gyümölcsei.
|
Az ily módon megigazult többet tehet, mint hogy Isten
parancsait követi, és az evangéliumi útmutatások megtartása segítségével az
erkölcsi tökéletesség és mennyei boldogság magasabb fokára juthat.
|
Az ily módon megigazult azonban sohasem tehet többet,
mint hogy követi Isten parancsait
|
7.,
Kegyelmi állapot:
|
Halálos bűn elkövetése a kegyelem állapotát ismét
elveszíti.
|
A kegyelmet még súlyos bűnök elkövetésével sem
veszítheti el teljesen
|
8.,
Az ember újjászületését az Isten igéje és a szentségek eszközlik ki.
|
Ezekből a szentségekből hét van: keresztség,
bérmálás, oltáriszentség, bűnbánat, házasság, egyházi rend és a betegek
kenete
|
Ilyen szentség csupán kettő van: a keresztség és
az Úrvacsora
|
9.,
A halál után:
|
Aki anélkül hal meg, hogy teljes elégtételt adott
volna,
|
A tisztítótűz és minden, ami ezzel kapcsolatos
emberi kitalálás
|
az a tisztítótűzbe kerül,
|
az a magános lélek közbenső állapotába kerül
|
|
10.,
Az egyházi szolgálathoz külön erre alkalmas személyekre van szükség,
|
akik a többi kereszténytől lényegileg
különböző rendet alkotnak. Ez a rend a papi hivatalok és méltóságok
számos fokából áll, amelyek jogköre különböző.
|
akik a többi kereszténytől csak hivataluk
tekintetében különböznek, és akik közül mindnek azonos a tiszte és jogköre.
|
A püspökök közül az első (primas)
Róma püspöke, mint Péter apostol utóda, az egyház feje.
|
A püspökök között a pátriárkák a legmagasabb rangúak,
egymás között azonban egyenlők
|
Az isteni jog szerint nincs közöttük első,
aminthogy látható papi feje sincs az egyháznak
|
11., A papi nőtlenség (cölibátus)
|
A papok nőtlenségre kötelezik magukat
|
A püspököknek nőtlennek kell lenniük, a papoknak
és diakónusoknak pedig tilos második házasságot kötniük - ez esetben
elvesztik a papi funkciók végzésére kapott felhatalmazást.
|
A papok nincsenek nőtlenségre kötelezve
|
12.,
Az egyházi szertartások
|
Az egyházi szertartások az istentisztelet részei:
közülük számos apostoli eredetű, és a szentségekkel kapcsolatosakat a
papoknak, ha nem akarnak halálos bűnt elkövetni, nem szabad
mellőzniük.
|
Az egyházi szertartásokat minden részegyház a
gyülekezet igényeinek megfelelően, az Isten igéjével összhangban, önmaga
alakítja ki.
|
13.,
Képes ábrázolások és oltárok:
|
A kultusz és áhítat lényeges segédeszközei
|
Csak kis mértékben alkalmazhatóak a templom
díszítésére, egy oltár, mint az Úrvacsora asztala
|
a templomban egyáltalán nem tűrhetőek meg.
|
A keleti kereszténység
A
bizánci és római egyház 1054-től vált el végkép egymástól. A két területen
különböző fegyelmi előírások és szertartások alakultak ki.
Idővel egyes helyeken az egység helyre állt, azokat a keletieket, akik Rómával
az egységet helyre állították unitusoknak, akik nem egyesültek ortodoxoknak,
szláv nyelveken pravoszlávoknak (igazhitűeknek) nevezték.
A keleti egyházszervezet összeolvadt a korlátlanhatalmat gyakorló bizánci
császárral. Az egyház ily módon alárendelődött a császárnak, és az állam egyik
igazgatási ágazataként működött.
Az egyház irányító testülete a központi templom a Hagia Sphia papsága volt, a
pátriárka vezetése alatt. A testületbe a papokon kívül hatalmas hivatali
személyzet tartozott, amely az egyházi vagyont kezelte. A bizánci államot
egyházi tartományokra osztották fel, amelynek élén 1-1 metropolita állt, akik
rányitották a püspököket. A püspökök felügyelték a papokat.
Hitelveik:
Szó szerint ragaszkodik a Niceai Hitvallás (325) megfogalmazásához. Legnagyobb
különbség abban van, hogy a keletiek nem fogadják el, Krisztus istenségét és,
hogy a Szentlélek az Atyától és Fiútól származik. (csak az Atyától). Majd nem
fogadják el a tisztítótűz létét. A pápai hatalom egyeduralmát és
csalhatatlanságát, Mária mennybemenetelét stb.
Templomaik:
A keleti templom is három részre oszlik, mint a nyugati: előcsarnokra, hajóra és
szentélyre. Az előcsarnokban van a szenteltvíztartó és a templomba belépő vagy
onnan távozó hívek szenteltvize mártott ujjakkal keresztet vetnek. A
szertartások ideje alatt a hívek a hajóban tartózkodnak. A szentélyt a hajótól a
képfal (ikonosztázion) választja el. Az ikonosztázion az egész Ó és
Újszövetséget a hívek elé tárja. Szobrot a keleti templomokban elhelyezni nem
szabad.
Szertartásaik:
A bizánci szertartás középpontjában a szentmise áll. A lényege az oltáriszentség
dicsőítése. A mise kb. másfél óráig tart. A szertartások rendje ciklusonként
ismétlődik, ennek alapja a mindennapi miserend. A napi körforgás része egy nyolc
hétből álló szakasznak. ennek során minden héten más hangnemben éneklik a
himnuszokat. Ezek a szakaszok az éves körforgásban teljesülnek ki, melynek
csúcspontja a húsvét.
Iszlám
Alapítója: Mohamed, aki írni, olvasni soha nem tudott, de éles eszével és békés
természetével kitűnt társai közül. Kezdetben tevehajcsárként dolgozott, így
sokat utazott és megismerkedett fejlettebb népekkel a perzsa zsidó és keresztény
kultúrával és vallással is. 40 éves korában látomásai támadtak és hogy nyugodtan
elmélkedhessen barlangba vonult, ahol bekövetkezett legfontosabb látomása.
Megjelent előtte Gábriel arkangyal és értésére adta, hogy Isten prófétájának
szemelte ki. Mohamednek itt jelent meg először a „szent könyvnek” a Koránnak
első fejezete. Mekkába ment és megkezdte tanításának hirdetését, ami nem
mindenkinek nyerte le tetszését, mert a hivők olyan lelki közösségén alapult
volna, ahol nincs helye a magkülönböztetésnek, így a vagyoninak sem.
622-ben el kellet hagynia Mekkát, mert összeütközésbe került a város
előkelőivel. Jathribba költözött (távozása a Hidzsra lett) és Jathribot a
próféta halála után Medina an-nabinak (a próféta városának) nevezték el.
630-ban a próféta vértes lovassága a „sötét sereg” ostrom alá vette Mekkát. A
várost nem fegyverrel vették be, Mohamed megegyezett az előkelőkkel és megígérte
nekik, hogy a Kába kőnek kultuszát fenntartja. Ez lett kiemelt kultuszközpontja
és az imák irányának ezt rendelte el. Mekka elfoglalása után két évvel halt meg,
de örökségének továbbviteléről, a távolabbi célokról nem rendelkezett, aminek
súlyos következményei lettek. Az iszlám vallás részekre szakadt. A viták Mohamed
utódjának kérdése körül lángoltak fel. Szunnitáknak nevezik azokat, akik az utód
kiválasztását közmegegyezés alapján akarták és síitáknak azokat, akik utódot
Mohamed családjából akartak.
A mohamedán vallás:
Az iszlám szó arab, engedelmességet, odaadást, Isten akaratában való megnyugvást
jelent
Ugyanabból a szellemi hagyományból ered, mint a zsidó és keresztény vallás. A
mohamedánok is tisztelik a bibliai ősatyákat és prófétákat: Ábrahám=Ibrahim,
Mózes=Musza stb. Mohamed szerint tulajdonképpen az iszlám Ábrahám ősi vallása,
amelyet különböző félremagyarázások után neki kellet helyreállítania. Nincsenek
bonyolult hittételei könnyen elsajátíthatók. A világ és az ember, mint Isten
teremtménye jó, és így az embernek nincs szüksége a megváltásra, csak az Isten
iránti teljes odaadásra. Hinni kell a Paradicsomban, ahová a jócselekedetekért
és a Pokolban, ahová a rossz cselekedetekért lehet kerülni. Hinni kell a
feltámadásban és az utolsó ítélet napjában. Allah minden embernek előre
meghatározta a sorsát, a halál után mégis minden lelket mérlegre tesz, majd a
világ végén nagy általános utolsó ítéletet tart. Az ítélet lefolyása egyszerű
lesz, a muzulmánok a paradicsomba kerülnek, míg a hitetlenek a pokolba kerülnek.
Előfordulhat, hogy kivételesen nagy bűnös muzulmán időlegesen a pokolba kerül,
ahonnan rövidesen megszabadul. a hithű muzulmánoknak a paradicsomban csodálatos
életük lesz, ahol nagy gazdagság fogja körülvenni őket. A pokol lakóit viszont
tűz alatt kínozzák az ördögök. A pokolban különleges szenvedés vár a zsidókra és
a keresztényekre.
A hivőknek öt fő kötelességük van: 1. hinni az egyetlen istenben, Allahban és
követében Mohamedben, 2. napi ötszöri ima, Mekka felé fordulva, 3. a havi böjt
(a Ramadan) amikor napkeltétől nap nyugtáig nem szabad sem inni, sem enni, 4.
alamizsnálkodás (zakat) a szegény hivők megsegítésére, 5. mekkai zarándoklat (hádzs)
az életben legalább egyszer.
Ezek mellet vannak mellék kötelességek is: tilos sertéshúst enni, bort és
mindenféle részegítő italt fogyasztani, háromnál több feleséget tartani, és
hirdetni az igaz hitet szóval és karddal.
A Korán:
Végleges változata csak Mohamed halála után alakult ki. Ezután a szöveg
megszilárdult tilos rajta bármit is változtatni. Az egyes fejezeteket szúrának
nevezik, öt szúrából áll a könyv.
Miszticizmus az iszlámban:
Itt is megtalálható az aszkézis, fő jellemzője az ájtatoskodás. Az aszkétikus
hagyományból nőtt ki a szufizmus. A szufi életcélja az, hogy eggyé olvadjon
Istennel. Ehhez végig kell járnia az utat, melynek állomásai a tökéletesedés
egy–egy fokára juttatják el. Meg kell szüntetnie egyéniségét és a testiség
uralmát a szellem felett.
A szufik közösségeiből alakultak ki a dervisek. Két csoportjuk van: az Igaz
dervisek, akik szemlélődésnek és lelke tökéletesítésének szentelte életét és a
kóborló dervisek, akik szufi voltukat a semmittevésnek és a tömegek ámításának
ürügyéül használják fel.
Buddhizmus
A buddha szó megvilágosodottat jelent. A buddhák pusztán tanítók nem váltják meg
az embereket, a követőknek saját maguknak kell tökéletesednie.
Alapítója:
Buddha Kr.e. 560k.-480k.
A legenda szerint, már születése is csodálatos körülmények között történt. Apja
egy kis állam rádzsája volt, anyja Májá egy éjjel azt álmodta, hogy egy fehér
elefánt hatol a méhébe. Tíz hónapos terhesség után gyermeket hozott a világra,
aki anyja oldalán bújt ki. A csecsemő már születésének pillanatában tudatának
teljes birtokában volt. A csillagjósok megjövendölték, hogy vagy nagy uralkodó
lesz belőle, vagy vallásnak szenteli gondolatait. A gyermeket Sziddhartának
nevezték el, ami annyit jelent, hogy aki elérte célját. Anyja hét nappal a
szülés után meghalt, apja igyekezet fiát minden külső hatástól elzárni.
Sziddharta fiatalon megnősült és mellette hatalmas háremet tartott. Négyszer
kocsizott ki a városban először egy roskatag öregemberrel találkozott, másodszor
egy magatehetetlen beteggel, harmadszor egy hordágyon vitt halottal végül pedig
egy aszkétával. A „négy jel” után elhagyta palotáját, feleségét és gyermekét.
Hét éven keresztül remeteként vándorolt, de a megvilágosodást nem érte el.
Elhatározta, hogy egy fügefa alól, ahová leült addig nem kel fel, míg be nem
következik megvilágosodása. Ez hosszú böjtölés után bekövetkezett Sziddhatrából
Buddha, azaz megvilágosodott lett. Ezután az Őzparkba ment és ott öt aszkétának
kifejtette tanait, akik tanítványai lettek. Buddha 30 éves korától 80 éves
koráig járta Észak India útjait és rengeteg tanítványa lett. Nem gondolt egyház
alapításra, sem tanításainak dogmába foglalására. Amikor érezte halálát,
tanítványainak meghagyta, hogy úgy éljenek, ahogy ő, szorgalmasan törekedjenek a
tökéletesség elérésére.
Tanításai:
A szanszkrit nyelven a buddha szó felébredést jelent. Az olyan embereket nevezik
Buddhának, akik tévelygéseikből ráébredtek a megismerésre. A Buddha tudását nem
tanítómesterétől kapja, nem szent iratok tanulmányozása révén, hanem saját
erejéből. A Buddhává válás ezért az ember belsejében lejátszódó megismerési
folyamat végeredménye. A már létező Buddhák csak megmutatják az üdvösséghez
vezető utat, de a követőnek kell eldöntenie, hogy azon jár-e. a Buddhák is
emberek, akik ugyanúgy megöregednek stb., mint más emberek, de a különbség
köztük az, hogy ők legyőztek magukban minden szenvedélyt és elvakultságot.
Minden emberi tudás alapja, hogy felismerjük: az élet maga a szenvedés. A
szenvedés három forrása: az érzékiség. Az életvágy és a tudatlanság. A feladat
tehát a szenvedéstől való megszabadulás, vagyis vágyaink feladása. Ehhez ad
segítséget a nyolcas ösvény.
A buddhizmus a kasztrendszert a vágyak egyik forrásának tekintette csupán, amely
ellen nem kell küzdeni, egyszerűen nem kell foglalkozni vele.
Akinek sikerült kikerülnie a vágyak világából, aki képes megsemmisíteni az élet
vágyát, ami miatt a lélekvándorlás is kialakult, az eljut a nirvánába. A nirvána
a „lét örök körforgásával” szemben a teljes nemlét világát jelenti.
A Tan ösvénye című mű, amely buddhizmus alapmunkájának tekinthető, így ír a
szeretetről: „Minden bűnnek kerülése, jóra való igyekezet, a szív megtisztítása,
ez a buddha tanítása”. A buddhizmus öt parancsolata: „aki életet pusztít el, aki
hazudik, aki elveszi a nem adottat, aki más ember feleségéhez megy, aki
részegítő italok élvezetének hódol, az az ember már ebben a világban kiássa
életet fájának gyökerét.” „Ezen a világon a gyűlölködés sohasem szűnik meg
gyűlölködés által. Szeretet révén megszűnik. Ez az örök törvény”
Buddha semmilyen iratot nem hagyott hátra, halálának évében létrehoztak egy
ötszáz szerzetesből álló bizottságot, ez volt az első buddhista zsinat. Kr.e.3.
században létrejött a buddhista egyház, a szerzetesek megszerkesztették a
buddhizmus szent iratait tartalmazó gyűjteményt a Tipitákat.
Az univerzizmus
A vallás:
Az ősi kínai vallás mindig közösségi ügy volt, ne egyéni. Ahhoz hogy valaki
szertartásokat végezzen egy közösség fejének kellett lennie (család, ország
stb.). A vezető a szertartásokat nem a maga hasznára végezte, hanem az alá
tartozók javáért.
A kínaiak egész sereg istennel és istennővel népesítették be világukat. A néphit
az isteneket az átlagosnál hatalmasabb embereknek tartotta, akiknek tudása
korlátozott és nem mindenhatóak, akik könnyen megsértődtek és bosszúállóak
voltak. . Szinte mindennek volt istene. Nap Anya, Szelek kormányzója, Köles
Herceg, Lovak Őse stb. Emellett létezet egy sereg démon és gonosz szellem.
Az istenvilág fölé magasodott a hivatalos vallás három nagy alakja:
A Magasságos Úr (Sang-ti) az ég ura, a holtak királya, és a földi dolgok legfőbb
irányítója egy személyben. Öt segítője volt, az öt elem istenei.
Föld Fejedelme (Hou tu) és az őt segítő helyi föld istenek, mindig meghatározott
feladatokhoz kötődtek, és hierarchikus rendbe rendeződtek. A hagyományok szerint
a föld istenek fák voltak és a fák vidékenként változtak. A föld istenek
őrködtek az adott vidék boldogsága felett, ezért mindenről tudniuk kellett.
Nekik jelentették a birtokadományokat, pereket, vadászatokat stb.
A harmadik isten alak a királyok őse volt, de nem csak az uralkodónak, hanem
minden patrícius családnak megvoltak a maga védelmezői. Régen ugyanis azt
hitték, hogy minden embernek több lelke van, melyek életében együtt élnek, de a
halál után szétválnak. A po lélek mindig a testben marad, de a hun lélek néha
elkószál (álom). A po a halál után is a testben marad és a neki felajánlott
áldozatokból táplálkozik. Ha nincs áldozat kiéhezik és visszajár az élők közé. A
hun lélek a halál után felszáll az égbe, ahol mindenki megtarthatja földi
rangját
A kínaiak szerint az ég, a föld és az ember egységes mindenség (univerzum) három
alkotórésze. Ezek kölcsönhatásban állnak egymással, és mindenre kiterjedő
törvény szabályozza működésüket. a világmindenség jelenségei szoros kapcsolatban
állnak az emberi élettel. Szerintük az öt elem minden földi dolog
visszavezethető. Szemléletükben párhuzamokat állítottak fel:
Elemek |
Föld |
Víz |
Tűz |
Fa |
Fém |
Érzékek |
tapintás |
hallás |
látás |
szaglás |
ízlelés |
Színek |
sárga |
fekete |
vörös |
zöld |
fehér |
Ízek |
édes |
sós |
keserű |
savanyú |
csípős |
Szagok |
illatos |
poshadt |
égett |
büdös |
avas |
Erények |
hűség |
bölcsesség |
szemérem |
szeretet |
igazságosság |
Teremtmények |
csupasz |
páncélos |
tollas |
pikkelyes |
szőrös |
Indulatok |
vágy |
félelem |
öröm |
harag |
aggodalom |
Szemléletük másik eleme a fény és az árnyék. A jang a pozitív erő, a férfi, az aktív, a teremtő. A jin a negatív erő, a nő, a passzív, a befogadó. A kettő egymás párja, kiegészítője, nem ellentéte. Együttműködésük hozza létre a világmindenség valamennyi jelenségét. A kettő egymásba fonódását a következő ábra szemlélteti a sötét a jang a világos a jin. (Az ábra érdekessége, hogy egy vonallal nem lehet elfelezni úgy, hogy a két fél azonos színű legyen. Ugyanígy a világban sem lehet semmi, ami csak ilyen vagy olyan.):
[
A brahmanizmus vagy hinduizmus
A brahmanizmus a papok kasztjának a nevéből, a hinduizmus pedig földrajzi
fogalomból ered.
A hinduizmus a legsokoldalúbb vallás, amelyet a jelenkor ismer. Nem egy bizonyos
személy alapította, hanem az évszázadok során folyamatosan jött létre. A
folyamatos fejlődés miatt a hinduk szívesen nevezik vallásukat „örök vallásnak”.
Abból a sajátságból erednek jellemzői, hogy nem egy létrehozott vallás, hanem
lett. Nincsenek határozott dogmái, nem követeli meg híveitől, hogy egy istenben
higgyenek, nincsenek az életmódra vonatkozó általános előírásai.
Elképzelések a világról:
A hinduk nézete szerint a világegyetem rendezett egész, melyen a minden felett
álló világtörvény uralkodik (dharma). Az élővilágnak megfelelően az emberiséget
is számtalan kisebb rendbe (kasztba) osztották fel. A kasztrendszert isteni
eredetű intézménynek tartották, ennek megfelelően négy fő kaszt a Purusának
(őslénynek) testrészeiből alakult ki. A papok a szájából, a harcosok a karjából,
a dolgozók a lábszárából, a szolgák a lábfejéből keletkeztek.
A lélekvándorlás:
A hinduizmus szerint minden ember élete és sorsa azoknak a jó és rossz
cselekedeteinek következménye, amelyeket előző életében elkövetett. Aki földi
életében illő életmódot folytat az a három első kaszt tagjaként születik ujjá,
aki méltatlanul élt az kutyaként, sertésként stb.
Isteneik:
Brahma: volt a világ teremtője a lélekvándorlásnak rányitója. A világ
keletkezésében döntőszerepet játszott, ezért a világ építőmesterének tartják,
aki a már létező világ részeit elrendezte.
Visnu: a világ, az egymást követő világok körforgásának fenntartója. Sok hindu
őt tartja a legfőbb istennek. Amikor az emberiséget veszély fenyegeti, azonnal
megjelenik. Ilyenkor alakja lehet ember vagy állat.
Siva: a megsemmisítő és újrateremtő erő megszemélyesítője, őt is számos hindu
tekinti főistennek.
A három főisten egységet alkot: a teremtés, fenntartás, pusztítás rányitja a
világ körforgását.
A zsidó vallás
A zsidók Isten választott népe, akikkel az Úr szövetséget kötött, melyet
megerősített azzal, hogy törvényt adott népének. Ez a törvény a Tóra. A
törvények legfontosabb csoportja a tízparancsolat, amelyet az Isten két
kőtáblába bevésve adott Mózesnek az egyiptomi kivonulás utáni negyven éves
vándorlás során. A törvények végigkövetik a zsidóság mindennapjait is. A
törvényeket és mindennapokat áthatja a kiválasztottság tudata. Az első
szövetséget az ősatyák, a pátriárkák Ábrahám, Izsák, Jákob kötötték. Ennek
jelképe volt a körülmetélés.
Mivel a nép újra és újra eltávolodott az Úrtól a szövetséget mindig meg kellett
újítani, erre hivatottak a próféták és a nabik, Isten küldöttei, akik szigorúan
őrzik a törvényt.
A zsidó vallás központjává Salamon király a Jeruzsálembe épített templomot
tette. Ez volt az egyetlen templomuk a zsidóknak. Jó esetben a templomot
életében csak egyszer tudták felkeresni. A vallásgyakorlat színhelye a
zsinagóga. A zsinagógában a vallási élet irányítói a rabbik.
A zsidó vallás szigorúan monoteista, Istenen/Jahvén kívül nincs más isten.
Híveitől megköveteli a törvények szerinti életet, a törvények ismerete
jelentette a kiválasztottságot.
A tökéletes Isten és tökéletlen anyagi világ ellentmondásának feloldására
alakult ki az ártó démonok fogalma, ezek vezére a sátán. Ezzel kapcsolatos a
megváltáshit megszületése. A megváltáshit egyik fajtájának értelmében a Messiás
tevékenysége csak a zsidó népre vonatkozik. A Megváltó Dávid király családjából
származó diadalmas király és hadvezér. Eljövetelét Illás próféta visszatérése
fogja jelezni. (Ezzel szemben egy lényegesen eltérő Messiás-képpel találkozunk,
aki magára veszi a nép bűneit, szenved és meghal értünk, majd dicsőségesen
feltámad) Ugyanekkor jelennek meg a zsidó nép gondolkodásában a végítéletre
vonatkozó elképzelések.
A hellenisztikus időkben alakultak ki a különböző irányzatok. Az első a
szadduceus irányzat volt, melynek tagjai a papság és templom körüli
arisztokrácia köreiből kerültek ki. Másik irányzat a farizeusok voltak, akik
eredetileg a papsággal szembenálló világi írástudók voltak. Közülük kerültek ki
az imaházak vezetői a rabbik, akik az istentisztelet új módját alakították ki,
akik felolvasták és magyarázták a népnek az Ószövetség egyes szakaszait. A
szertarás kerete a közös ima volt. Ők kezdték meg a magyarázatokat összegyűjteni
és létrehozták a rabbinikus irodalmat. Harmadik irányzat az esszénusok voltak,
akik a Holt-tengertől nyugatra a pusztaságban a legszigorúbb szabályok között
nőtlenségben és vagyonközösségben éltek. Életük központjában az ima és az Írás
tanulmányozása volt.
|